„Mauksch–Hintz-ház” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
53. sor:
A ház építésére vonatkozólag pontos adatok nincsenek, valószínűleg a 15. század végén, 16. század elején épülhetett a tér északi oldalának többi házával együtt. Pincéi a 16. század elején épülhettek, s valószínűleg a század végére emelettel is bővült. A lakóház valószínűleg ma is őrzi az egykori középkori épület magvát, kétmenetes, dongaboltozatos pincéje minden bizonnyal korai építési fázisainak egyikéhez kapcsolódik.
 
A város tulajdonában álló gyógyszertárat 1573-ban alapították és 1735-ig az egyedüli volt Kolozsvárott. A város eredetileg ''provisorok''kal működtette,<ref group="j">A provisort a városi tanács nevezte ki, a városi tanács pénztárából kapta a fizetését, a gyógyszertár felszerelésére fordított kiadásokat és a gyógyszerek beszerzését is a város vállalta.</ref>, csak 1727-ben került magánkézbe. Első tulajdonosa Schwartz Sándor volt. Az épületet 1752-ben a gyógyszerész Mauksch család szerezte meg. Mauksch Tóbiás 1766-ban felújíttatta az épületet és [[gyógyszertár]]at alakított ki benne. Ekkor készültek el a falakat borító festmények, valamint a a ház északi szárnyában húzódó, él[[keresztboltozat]]os, földszinti helyiségének kagylódíszes stukkója.
 
A házat a 19. század elején a Szláby család szerezte meg, majd 1851-ben a Hintz családé lett. A 19. század végén átépítették, ekkor veszítette el egykori [[barokk]]os arculatát. Az épületet a városi tanács bizottsága 1902-ben országos vagy városi védelem alá helyezendő műemléknek minősítette. Az 1949-es államosításáig gyógyszertárként működött.<ref>[http://www.mke.hu/lyka/01/muveszet_01_hazai04.htm Hazai krónika, Művészet, 1902/4. szám]</ref> 1954-ben [[Valeriu Bologa]] orvosprofesszor gyógyszerészeti múzeumot létesített benne, [[Orient Gyula]] gyűjteményét felhasználva. Orient gyűjteményét az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület]]nek adományozta, melyet az Egylet felszámolása után az 1963-ban megalapított Történeti Múzeum gyűjteményébe olvasztottak. Szintén ugyanezekben az években vágták át az épület délkeleti földszinti helyiségének falait, és gyalogos átjárót alakítottak ki belőle, valamint ugyanekkor alakíthatták ki a mai, leegyszerűsített, jellegtelen homlokzatokat is.