Wikipédia

„Miss Marple” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Vander (vitalap | szerkesztései)
16 921 szerkesztés
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
24. sor:
A ''Nem csalás, nem ámítás'' regény információiból kikövetkeztethető, hogy Jane Marple valamikor az [[1870-es évek]]ben született.<ref>[http://www.funtrivia.com/en/subtopics/Who-is-Jane-Marple-215182.html www.funtrivia.com]</ref> Ritkán beszél az apjáról és anyjáról, de a különböző utalásokból nyilvánvaló, hogy nagyanyjáról olyan benyomása maradt, hogy úri hölgy lehetett. Az írásokban különböző fontos események kerülnek megörökítésre. Az egyik az az esemény, amikor tizennégy éves korában [[London]]ba látogatott Helen nénikéjével és Thomas bácsikájával, s ez idő alatt a Bertram Szállóban laktak. A második tizenhat éves korában történt, amikor [[Firenze|Firenzében]] tanult egy darabig egy lánynevelő intézetben. Ekkor még azt tervezte, hogy a leprások közé megy nővérnek.<ref group="r">Nem csalás, nem ámítás, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, HU ISBN 963-07-8017-8, 11. oldal</ref> Ott tartózkodásakor ismerkedett meg Carrie Louise és Ruth Martinnal, két amerikai lánnyal, akik jó barátnői lettek, és azok is maradtak sok év elteltével is. Miss Marple segített megoldani egy gyilkossági ügyet, amely Carrie Louise birtokán történt a ''Nem csalás, nem ámítás'' című regényben. Carrie Louise és Ruth Martin együtt összesen hatszor mentek férjhez, ám Miss Marple mindvégig hajadon maradt, az igazi falusi vénkisasszony klasszikus megtestesítője. Fiatal korában számos kérője akadt, ám senki nem tudta elnyerni örökre a szívét. Az is kikövetkeztethető, hogy valamikor szeretett táncolni, mint azt megjegyzi a ''Rejtély az Antillákon'' című regényben. Mivel „hosszú időn át ápolónőként dolgozott”,<ref group="r">Tizenhárom rejtély, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995, HU ISBN 963-548-052-0, 129. oldal</ref> van némi ismerete a vegyszerekről és gyógyszerekről, ám gyakorlatilag semmit sem tudni arról, hogy mi történt fiatal kora és a detektív évei közötti időszakban.<ref>Bunson: 313.</ref> Valaha volt egy udvarlója, akit a szülei eltanácsoltak. Évekkel később újra összetalálkozott vele – igazán rettenetes ember lett belőle.<ref group="r">A Bertram Szálló, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-07-3302-1, 19. oldal</ref> Egy másik fiatalember viszont – akit a család partiképesnek talált – unalmasnak bizonyult.<ref group="r">Rejtély az Antillákon, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001, ISBN 963-07-7000-8, 171. oldal</ref>
 
Tekintve korát és múltját, Miss Marple napi tevékenységét a ház körüli teendők töltötték ki. Kedvenc időtöltése a kötögetés.<ref group="r">A Bertram Szálló, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-07-3302-1, 43. oldal</ref> Ezt a hobbiját egyúttal félrevezetésnek is szánta, miközben a tanúkat kihallgatta. Szeretett ezen kívül kertészkedni<ref group="r">Nemezis, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-07-6620-5, 15. oldal</ref> ([[japánkert]]et is épített),<ref group="r">Gyilkosság a paplakban, Magvető Könyvkiadó Budapest, 1978, ISBN 963-270-974-8, 184. oldal</ref>, és a madarakat figyelni.<ref group="r">Gyilkosság a paplakban, Magvető Könyvkiadó Budapest, 1978, ISBN 963-270-974-8, 99. oldal</ref><ref group="r">A kristálytükör meghasadt, Magyar Könyvklub, Budapest, 1998, ISBN 963-548-697-9, 10. oldal</ref> Mindkét hobbi hasznosnak bizonyult a szomszédai megfigyelésekor, illetve abból a szempontból, hogy így rajta tarthatta a faluban zajló történéseken a szemét. Tevékenységeit számos betegség korlátozta. Krónikus bronchitisben és tüdőgyulladásban szenvedett, és ez utóbbiból csak azután gyógyult ki, miután követte a régi orvosa, Dr. Haydock tanácsait, aki szerint „egy jó kis szaftos gyilkosság kellene”. Egészségügyi problémái hallatán unokaöccse, Raymond West különféle dolgokkal próbálja lekötni a figyelmét, például befizet neki egy utat a [[Karib-tenger]]re, és felfogad mellé egy házvezetőnőt. Miss Marple nem szerette az egyik ápolónőjét, Miss Knightot. Két további emlékezetes segítője Cherry Baker és a rettenthetetlen Lucy Eylesbarrow volt.<ref name="auto_VRld2+dLq0NehaW+m9QRCQ">Bunson: 314.</ref>
 
Tipikusan [[viktoriánus korszak|viktoriánus]] vénkisasszony<ref name="auto_U/fPD/3Cj1Kx1V9QrkYcVQ" group="r">Szunnyadó gyilkosság, Hunga-Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-7458-09-3, 22. oldal</ref> – magas, sovány, rózsás-fehéres arcú, porcelánkék szemű, hófehér hajú. Szelíden, kissé félénken viselkedik, de alapvetően hivatásos pletykafészek, nem is mindig a jóindulatú fajtából. Jellemző tulajdonsága a kíváncsiság – amit saját maga „érdeklődés”-nek nevez –, valamint szereti mások beszédét hallgatni.<ref group="r">A Bertram Szálló, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-07-3302-1, 67. és 205. oldal</ref> Igazságtisztelő és szavahihető személy, de szükség esetén meglepő hitelességgel tud hazudni.<ref group="r">Rejtély az Antillákon, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001, ISBN 963-07-7000-8, 36. oldal</ref><ref group="r">Nemezis, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-07-6620-5, 247-248. oldal</ref> Az emberekben ritkán bízik meg, jóformán mindenkiről a legrosszabbat feltételezi, és véleménye szerint 90%-ban igaza van.<ref group="r">A Bertram Szálló, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-07-3302-1, 103. oldal</ref> Az anyjától és nagyanyjától örökölt hagyományokhoz tartja magát, melyek szerint egy igazi úrihölgy nem rémül meg és nem lepődik meg.<ref group="r">Paddington 16.50, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988, ISBN 963-07-4531-3, 12. oldal</ref>
30. sor:
Saját bevallása szerint ízlése „reménytelenül ómódi”: a festészetben [[Lawrence Alma-Tadema|Mr. Alma-Tademát]] és [[Frederic Leighton]]t csodálja.<ref group="r">Gyilkosság méretre, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995, ISBN 963-548-148-9, 103. oldal</ref><ref group="r">Gyilkosság meghirdetve, Magyar Könyvklub, Budapest, 1998, ISBN 963-548-698-7, 102. oldal</ref> Ugyanakkor nosztalgiával emlékezik a régi, szép időkre, a hagyományos angol életmódra (mint például a kihalófélben lévő ötórai tea és a hozzátartozó vajas sütemény). Ez leginkább ''A Betram Szálló'' című regényben tűnik ki, amikor néhány napig a londoni, békebeli időkből fennmaradt patinás szállodában vendégeskedik.<ref>Hadnagy-Molnár: 55.</ref>
 
Ha bűnügy történik a közelben, nem nyugszik, amíg valamilyen formában közvetlen kapcsolatba nem tud kerülni a nyomozással: kötelességtudatból,<ref group="r">Paddington 16.50, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987, ISBN 963-07-3951-8, 24. oldal</ref><ref group="r">Egy marék rozs, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, ISBN 963-07-8017-8, 104. oldal</ref> valakinek a kérésére,<ref group="r">A láthatatlan kéz, Hunga-Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 1993, ISBN 963-8413-14-X, 209. oldal</ref><ref group="r">Holttest a könyvtárszobában, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000, ISBN 963-07-6719-8, 16. oldal</ref><ref group="r">Nem csalás, nem ámítás, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, ISBN 963-07-8017-8, 20. oldal</ref> vagy egyszerűen csak aggodalomból.<ref group="r">Szunnyadó gyilkosság, Hunga-Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-7458-09-3, 54. oldal</ref> Az is előfordul, hogy a saját pénzéből is áldoz az ügy felderítésére.<ref group="r">Paddington 16.50, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988, ISBN 963-07-4531-3, 35. oldal</ref> Többször átveszi a kezdeményezést, és csapdát állít a gyilkosnak,<ref group="r">A láthatatlan kéz, Hunga-Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 1993, ISBN 963-8413-14-X, 200-201. oldal</ref><ref group="r">Paddington 16.50, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988, ISBN 963-07-4531-3, 238. oldal</ref><ref group="r">Holttest a könyvtárszobában, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000, ISBN 963-07-6719-8, 194. oldal</ref>, olykor a saját életét is kockára teszi,<ref group="r">Nemezis, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-07-6620-5, 239-241. oldal</ref> sőt egyszer saját kezűleg akadályoz meg egy újabb gyilkosságot.<ref group="r">Szunnyadó gyilkosság, Hunga-Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 1991, HU ISBN 963-7458-09-3, 206. oldal</ref> A gyilkosságok felderítésében sokat segít hosszú élettapasztalata: az egyes embereket mindig falubeli ismerőseihez hasonlítja.<ref group="r">Paddington 16.50, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988, ISBN 963-07-4531-3, 130. oldal</ref><ref group="r">Nem csalás, nem ámítás, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, ISBN 963-07-8017-8, 245. oldal</ref><ref group="r">Holttest a könyvtárszobában, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000, ISBN 963-07-6719-8, 184. oldal</ref> A megfigyelőképessége jobb az átlagosnál, és feltűnően kiválóak az asszociációs képességei. Unokaöccse szerint az agya olyan, akár egy mosogatódézsa – Miss Marple véleménye szerint azonban a „mosogatódézsára nagy szükség van a háztartásban, és voltaképpen rendkívül higiénikus használati tárgy.”<ref group="r">Paddington 16.50, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988, ISBN 963-07-4531-3, 100. oldal</ref> Több bűnügyben jó hasznát veszi a fiatal lányokkal szerzett tapasztalatainak, ugyanis a Szent Ágnes árvaház neveltjeit szokta szobalánynak betanítani,<ref group="r">Egy marék rozs, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, ISBN 963-07-8017-8, 100. oldal</ref> és könnyen rájön, mikor áll szemben hazugsággal.<ref group="r">Holttest a könyvtárszobában, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000, ISBN 963-07-6719-8, 169-175. oldal</ref>
 
=== Rokonai, ismerősei ===
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Miss_Marple”