„Morzekód” változatai közötti eltérés

A legelső kommunikációs kísérleteik során minden betűt számokkal kódoltak és ezt a számokkal kódolt üzenetet kellett egy mellékelt kódtábla segítségével visszafejteni.<ref>http://www.polusonline.com/2012/11/a-morze.html</ref>. Bonyolultsága miatt azonban senkit sem érdekelt, így hamarosan betűket kezdtek el használni az üzenetek továbbítására. Az eredeti, betűket is használó morzekód még mindig túlságosan bonyolult volt, és a következő elemeket használta:

Végül Morse asszisztense, Alfred Lewis Vail (1807-1859) alkotta meg azt a kódrendszert, amit ma amerikai morzekód néven<ref name="g3npf.co.uk">http://www.g3npf.co.uk/MBcode.htm#Baudot%20Code The Morse Code</ref> (ismert még vasúti kód néven is) ismerünk<ref>http://mek.oszk.hu/00000/00056/html/159.htm A morzeábécé</ref><ref>http://jhbunnell.com/morsecode.shtml

: Más források<ref>http://www.mindenek.eoldal.hu/cikkek/morse-jel/ Morse jel, Morzekód</ref> ezzel szemben azt állítják, hogy Morse a pontokból és vonásokból álló, betűket és írásjeleket jelentő jelcsoportjait nem véletlenszerűen határozta meg. Egyik rokona nyomdász volt, aki a kész betűket rekeszekből álló tárolókban tartotta. Morse megfigyelte, hogy bizonyos betűkre és jelekre többször volt szükség, másokat pedig ritkábban használtak fel. Az angol ábécé leggyakrabban használt betűjének, az "E"-nek egy pont lett a jele, míg a második leggyakoribb betűnek, a "T"-nek egy vonás. Az "O" betű három vonás(sic!), míg a következő rövid betű, az "A" egy pontból és egy vonásból áll össze. Az "N" betű ennek épp fordítottja lett, egy vonás és egy pont, és így tovább, az angol szavakban előforduló gyakoriságnak megfelelően egyre hosszabb kódot kaptak a ritkább betűk.

Az eredeti (amerikai) morzekód az idők folyamán több változáson ment keresztül és mára csak az [[Egyesült Államok]] és [[Kanada]] vasúttársaságai használják, a polgári életben csak történeti érdekessége van. Ugyanis az a kódrendszer, amelyet eredetileg üzenetek továbbítására használtak, kiválóan megfelelt a vasúttársaság vezetékein való továbbításra, ám a rádió megjelenésével kiütköztek korlátai.<ref name="g3npf.co.uk"/><ref>http://w1tp.com/percode.htm THE "MORSE" CODE AND THE CONTINENTAL CODE</ref><ref>http://www.g3npf.co.uk/MBcode.htm#Baudot%20Code The Morse Code</ref> A különböző adásmódok, mint például az [[amplitúdómoduláció]] megjelenésével lehetőség nyílt a hangzó [[távíró|távírójelek]]jelek rádión való továbbítására is. Ebben az esetben a jeleket rövidebb-hosszabb hangjelek (morzejelek) továbbítják.

Mint a bevezetőben már volt szó róla, a jelek és szünetek aránya nem tetszőleges, hanem – gyakorlati okokból – kötött szabályrendszer rögzíti.<ref name='itu-r'/>. A jel-szünet arány betartása különösen rádiós kommunikáció esetén fontos, mert a vételi oldalon hallás útján fel kell ismerni és leírni (szükség esetén kijavítani a tévesen értelmezett) a vett jeleknek megfelelő betűket. A nemzetközileg elfogadott jel- és szünethosszokat a 2. táblázat tartalmazza. Bekapcsolt állapotot az 1, kikapcsolt (jelmentes) állapotot a 0 számjegyek jeleznek.

A nemzetközileg használt írásjeleket a 3. táblázat tartalmazza.

A közismert Q-kódok mellett a kereskedelmi és katonai rádiózásban '''Z-kódokat'''<ref> http://www.g3npf.co.uk/Zcode.htm Z-codes</ref> is használnak a kommunikáció rövidítésére.

Az egyes betűk kódolása könnyebben megjegyezhető, ha a ritmikának megfelelő szavak segítik a memorizálást. A legtöbb országban a nyelvhez illeszkedő szavakat használnak.<ref>http://www.adamek.cz/clanky/popularne-odborne/morseovka/ Morseovka (cseh nyelven)</ref> A magyar nyelvű [[mnemonik]]okat az 5. táblázat tartalmazza.

|[[Média:A morse code.ogg| ''' A ''']]

|[[Média:B morse code.ogg| '''B''']]