Főmenü megnyitása

Módosítások

a
hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
| területváltozások =
| támadó = [[Kép:Flag of Poland.svg|center|70px]]<br />Fő Néptanács (''Naczelna Rada Ludowa'', NRL)<br/>Nagy-lengyelországi Hadsereg
| védekező = [[Kép: Flag of Germany (3-2 aspect ratio).svg |center|70px]]<br />[[Weimari köztársaság]]
| parancsnok1 = Stanisław Taczak<br />Józef Dowbor-Muśnicki
| parancsnok2 =
Ugyanezen a november 12-én volt a „városházi merénylet” Poznańban. Ott a Katonai Tanács ülésezett, amelyben a németek többséget alkottak és a lengyelek ezt többséget meg akarták szüntetni. A tanács ülésére ezért benyomult egy lengyel csoport, amelyet a városház előtt összegyűlt lengyelek tüntetése támogatott. A megrémült képviselők eltávolítottak a Tanácsból négy németet és lengyelekkel pótolták őket. Hasonló „merényletek” voltak más városokban is (pl. Jarocinban, Ostrówban, [[Gniezno|Gnieznóban]]).
 
A német hatóságot olyan híresztelések nyugtalanították, hogy [[Józef Piłsudski]], lengyel államfő, megindult katonaival Poznań felé. Ilyet a lengyelek gyakran terjesztettek, hogy nyomást gyakoroljanak a németekre. November 15-én a berlini kormány döntésével haderőket hozott létre, amelyeknek a „bolsevizmustól” és a „lengyel lázadástól” kellett védeniük Németország keleti tartományait. Így jöttek létre az ún. ''Grenzschutz'' (határvédelem) önkéntes alakulatai, amelyek azután [[Litvánia|Litvániában]], [[Lettország]]ban, Kelet- (Gdański) [[Pomeránia|Pomerániában]] és Felső-[[Szilézia|Sziléziában]] működtek.
 
November 18-án történt meg az Országos Szejm és a járási néptanácsok megválasztása. Két nappal később '''Jędrzej Moraczewski,''' a Nagy-Lengyelországból származó lengyel miniszterelnök bejelentette, hogy Nagy-Lengyelország elcsatolása a kormányának egyik legfontosabb feladata lesz. A Németország által megszállt lengyel területek képviselői azonban nem fogadták el a nekik felkínált pozíciókat a varsói kormányban, mert véleményük szerint Piłsudskit nem a nemzet választotta államfővé, hanem a megszálló központi hatalmak erőszakolták rá ezt a hivatalt. Nagy-Lengyelország ellenérzése Piłsudskival szemben főként abból táplálkozott, hogy e tartomány mindig határozottan az ''endecját'' támogatta, amelynek a vezetője, Roman Dmowski, Piłsudskinak nemcsak politikai, hanem személyes ellenfele is volt. Piłsudski elutasítása egészen a [[Második Lengyel Köztársaság]] végéig, – a második világháború kitöréséig tartott.
[[Fájl:Wielkopolska.svg|thumb|300px|left|Nagy-Lengyelország a felkelés idéjén: fekete vonal - Poznańi Tartomány határa, sötétzöld vonal - demarkációs vonal a [[trier]]i fegyverszünet értelmében, piros vonal - Lengyelország határa a [[versailles-i békeszerződés]] értelmében]]
=== A harcok kezdete ===
December 27-én a németek, akik felháborodtak a Paderewski látogatását kísérő ünnepségeken, megszervezték katonai egységeik átvonulását a városon keresztül. Betörtek a Fő Néptanács épületébe, leszakították a lengyel, brit, francia és amerikai zászlókat, azután a városon keresztül vonulva letépték a zászlókat a magánlakások erkélyeiről is. Később elkezdtek géppuskával lőni a szálloda felé, ahol Paderewski tartózkodott. Ezt hamarosan a lengyel Népőrség ellentámadása követte.<ref>’’Kurier Poznański’’ nr 298, 1918. december 29., lásd [http://www.powstaniewielkopolskie.pl/index.php?menu=historia] ''Kalendarium powstania wielkopolskiego'' – cikk 1918–19. évi Nagy-lengyelországi Felkelés Emléke Társaság oldalán, belépés 2012-09-03</ref>. A harcok éjszaka végződtek, a lengyelek bevették a németek által megszállt Rendőr-főkapitányság épületét.
 
A felkelés Poznań kívülre gyorsan átterjedt – főként a nagy-lengyelországi fővárostól keletre fekvő városokra ([[Gniezno]], [[Jarocin]], Pleszew, Śrem, Środa Wielkopolska, Września). Poznańban a lengyelek elfoglalták a Főpályaudvart, a Főpostát és az erődítményt(december 28.). Az NRL Főbizottsága létrehozta a Felkelési Haderők Főkapitányságát, így egyesítve minden lengyel egységet egy főparancsnokság alá. A főparancsnok '''Stanisław Taczak''' százados lett, akit előbb előléptettek őrnaggyá.
December 29-én a lengyelek elfoglalták többiek között Grodzisk Wielkopolskit és Gostyńt, december 30-án Wągrowiecet, 31-én Śremet, Kościant, Obornikit és [[Ostrów Wielkopolski]]t.
 
December 30-án [[Bydgoszcz]]ból a németek csapatokat küldtek, hogy megtisztítsák [[Gniezno|Gnieznót]] a lengyelektől. Éjszaka zajlott a csata a város mellett, amely lengyel győzelemre vezetett. Ez lehetőséget adott a támadásra [[Kujávia]] irányában.
 
1919. január 1-én Paderewski elindult Poznańból. A felkelők elfoglálták [[Jarocin]]t, Krotoszynt, Mogilnot és Nakłot ([[Bydgoszcz]]tól nyugatra). Ezzel megszerezték az ellenőrzést a [[Berlin]] – [[Piła]] – [[Bydgoszcz]] – [[Toruń]] – [[Kalinyingrád|Königsberg]] vasútvonal fölött.
293 534

szerkesztés