Főmenü megnyitása

Módosítások

a
nincs szerkesztési összefoglaló
Vilmos már 1814-ben, 17 évesen kapitányként részt vett a [[napóleoni háborúk]]ban és február 26-án a [[Bar-sur-Aube]] melletti csatában tanúsított viselkedéséért kiérdemelte a vaskeresztet, majd március 31-én apjával együtt vonult be [[Párizs]]ba. Ezek mellett többek között részt vett a [[Waterlooi csata|waterlooi]] és a [[ligny-i csata|ligny-i csatákban]], [[Gebhard Leberecht von Blücher]] vezetése alatt. Az elkövetkező évtizedekben is sok energiát fordított a hadsereg fejlesztésére. 1825-ben gárdahadtest parancsnoka lett, altábornagyi minőségében.
 
1840-ban gyermektelen bátyja, [[IV. Frigyes Vilmos porosz király|Frigyes]] trónra lépésével Vilmos lett Poroszország hercege és a porosz trón kijelölt örököse. Még ez évben a porosz szabadkőműves nagypáholyok együttes munkáján avatták szabadkőművessé. 1842-ben ő vezette a berlini "Zur Eintracht" (Egyetértéshez) szabadkőműves páholyban a szertartást [[Liszt Ferenc]] 2. (legény) fokra emelésén.<ref>[httpshttp://szk.orainreferata.orgcom/wiki/Liszt_Ferenc Szabadkőműves Wiki]</ref> Az 1848-as berlini forradalom kitörésekor nem riadt vissza az erőszak alkalmazásától, ellenezte az alkotmány megadását s nem helyeselte a király engedékenységét; ezért kiérdemelte a „Kartácsherceg” ''(Kartätschenprinz)'' gúnynevet. Az események után néhány hónapig Angliában időzött, majd 1848 júniusában tért vissza Poroszországba. Népszerűségét tovább csökkentette, amikor 1849 nyarán a porosz hadak élén leverte a badeni és pfalzi forradalmat.
Sokáig ellenfele volt az alkotmányos monarchia intézményének, de az 1848-49-es események, valamint felesége hatására konzervatizmusa mérséklődött.
 
1 858

szerkesztés