„Olvasás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
embed {{Nemzetközi katalógusok}} with Wikidata information |
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB |
||
3. sor:
== Fogalma ==
Az olvasás mindig is az [[írás]] előtt járt, léteznek társadalmak, melyek nem használnak írást (pl. [[Japán]] korai társadalma), de az olvasás valamilyen formája mindenhol fellelhető.<ref>Manguel, Alberto: Az olvasás története. Budapest: Park Könyvkiadó, 2001.</ref>
Többfajta jelentése ismert az ''olvasás''nak: az első verzió szerint ''írott szöveget megért, felfog, esetleg hangosan elmond''; ''olvasás útján megismer, megtud''. Másik, de manapság kevésbé ismert jelentése a ''számlál, egyenként számba vesz'', mely 1405-ben bukkant fel. Harmadik, szókapcsolatban használt jelentése a ''fejére olvas'' kifejezés, de ezzel a kifejezéssel is inkább könyvekben találkozunk, a köznapi nyelvben nem használt. Maga az ''olvasás'' szó eredete nem tisztázott, valószínűleg az uráli őshazából származik, hangalakjának alakulása a mai napig nem tisztázott.
Az ember mindig is a körülötte lévő jelrendszerek értelmezéséből szerezte [[információ]]it, ezek egyike a [[nyelv]] volt. Erre a jelrendszerre épült másodlagos formaként az írás. Az olvasás nemcsak az [[írás]] értelmezését jelenti, hanem az összes körülöttünk lévő [[rendszer]] felfogásának képességét takarja.<ref>Adamikné Jászó Anna: Az olvasás múltja és jelene. Budapest: Trezor Kiadó, 2006.</ref>
== Megközelítései ==
Minden kapcsolódó tudományág igyekszik a maga felfogása szerint magyarázni a jelenséget, folyamatot.
Az olvasáspszichológia egyszerűen az [[agy]]ban, a [[Emberi test|test]]ben lejátszódó fizikai jelenségre szűkíti az olvasást. Émile Javal folytatott megfigyeléseket [[1878]]-ban az olvasás során fellépő speciális szemmozgásokkal kapcsolatban, [[Fényképezés|fényképészet]]i technikával és elektródokkal mérte fel a reakciókat. Ilyenkor a [[szem]] úgynevezett szakkadikus mozgást végez, és az olvasott sor több pontján fixációt végez. Ezen mozgássor során a szem nem folyamatosan mozog, hanem apró ugrásokat ([[szakkád]]okat) végez, közben elidőzik egy-egy fontosabb szón vagy [[betű]]hibán (fixál). Ez utóbbi jelenség az olvasás körülbelül 90%-át teszi ki. Függ a hosszától és a [[szöveg]] nehézségétől. A fixációval eltöltött idő a kor előrehaladtával csökken. A legpontosabb információkat a [[szem]] úgynevezett fovea területéről nyerjük, ez körülbelül 8 karaktert tesz ki. Emellett másodlagos információforrásként használható a parafovea terület is, de innen elnagyolt [[Kép|vizuális]] [[inger]]ek jönnek csak. Nem egyforma gyorsan olvasunk el minden szót, az ismert, gyakran használt szavaknak csak pár karakterét olvassuk el, a többit agyunk kiegészíti. Az ismeretlen, nehéz szavakon hosszabban időzik a szem, megnő a fixáció ideje.<ref>Gereben Ferenc: Olvasásismeret. Budapest: Tankönyvkiadó, 1982.</ref>
Nyolc területre szűkíthetjük az agy azon részeit, melyek részt vesznek az olvasásban. A szögletes tekervény a vizuális és fonológiai információt integrálja, a [[Broca-terület]] a beszédprodukcióért felelős, a Wernicke-terület a nyelvi anyag megértését segíti elő, a hallóközpont az auditív-, a [[Látás|látó]]központ a vizuális információkat dolgozza fel, ezeken kívül még az elsődleges és a másodlagos mozgató központ és a [[kérgestest]] vesz részt az olvasási folyamatban.
40. sor:
− A korrektúraolvasás nagy [[figyelem|figyelmet]] igényel, ilyenkor az olvasó a szöveg betűhibáira koncentrál. Lelassul az olvasás és többször elolvas egy mondatot, szót a pontosabb megértés érdekében.
− Javító olvasáskor az olvasó a szövegre figyel, megpróbálja a [[stilisztika]]i és a [[helyesírás]]i hibákat megkeresni és kijavítani.
== Felhasznált irodalom ==
| |||