„Poeltenberg Ernő” változatai közötti eltérés

Gazdag osztrák szülők gyermekeként született, édesapja, Leopold Poelt von Poeltenberg,<ref>[{{MEK|06100/06162/html/aradiv02637/aradiv02637.html}} Poeltenberg Ernő levele apjának, Leopold Poelt von Poeltenberg lovagnak]</ref>, ügyvéd volt.

{{idézet2|"''Wien, 1808. február 20.''<br>

*Poeltenberg Leopold (1841–1862) <ref>[http://revhon.hu/wp-content/uploads/P%C3%B6ltenberg-Ern%C5%91-aradi-v%C3%A9rtan%C3%BA-t%C3%A1bornok-eml%C3%A9kei.pdf Pöltenberg Ernő aradi vértanú tábornok emlékei a Révfülöpi Honismereti gyűjteményben], revhon.hu</ref> Leopold hadnagy lett, és 1862-ben önkezével vetett véget életének.<ref name="Az aradi vértanúk özvegyei">[http://www.klauzal.hu/cikk/536.html?PHPSESSID=3d1d51cc9fa8ffb9fd4242ce947b5271 Az aradi vértanúk özvegyei], klauzal.hu</ref>

*Poeltenberg Guido (1846, [[Budapest története|Pest-Buda]] – 1889) <ref>[http://www.geni.com/people/Guid%C3%B3-Poeltenberg/6000000016564317073 Guidó Poeltenberg], geni.com</ref> Guidó erdészeti tanácsos lett. <ref>[http://www.klauzal.hu/cikk/536.html?PHPSESSID name=3d1d51cc9fa8ffb9fd4242ce947b5271 "Az aradi vértanúk özvegyei], klauzal.hu<"/ref>

*Poeltenberg Ilona (1842–1922) ,<ref>[http://www.geni.com/people/Ilona-Poeltenberg/6000000016564337254 Ilona Poeltenberg], geni.com</ref>, Ilona férje Fackh Gedő lett, aki azt unokatestvére volt. Házasságukból három gyermek született. A fiatalabbak: Bothmer Jenőné Fackh „Jenny” Johanna, aki 1871-ben született Botfán és 1958. június 24-én Badacsonytomajon hunyt el,<ref>[{{MEK|06100/06162/html/aradiv01000/aradiv01000.html}} Az aradi vértanúk Válogatta, szerkesztette, az előszót és a jegyzeteket írta Katona Tamás ]</ref> valamint Elemér, aki [[Badacsonytomaj]]on született 1871-ben és 1941-ben halt meg. Mindketten a Poeltenberg-Fackh kettős előnevet viselték. Harmadik testvérük, az 1869-ben született Ernesztin fiatalon meghalt, 1887-ben.<ref>Vasárnapi Ujság 1887/4</ref>

1829-ben került hadapródként a [[Császári és Királyi Hadsereg|császári és királyi hadseregbe]], előbb a 7. (Hardegg) vértesezredbe, később 1833-tól Galíciában szolgált a 4. Sándor huszárezredben<ref>[http://www.kuk-wehrmacht.de/regiment/husaren/h04.html Das Husarenregiment Nr 4.]</ref> (amelynek tulajdonosa 1839-1849 között Sándor nagyherceg, orosz trónörökös volt, a Sándor-huszárok viselete akkor vörös (''krapprot'') pantalló, sötétzöld (''dunkel-grün'') mente, világoskék (''lichtblau'') csákó volt), ahol hadnagyi kinevezést kapott. <ref>[http://bkhe.hu/poeltenberg-ern Poeltenberg Ernő], bkhe.hu</ref> A Sándor-[[huszár]]oknál később a svadronyos (lovasszázad) kapitányságig vitte, de 18 évi szolgálata alatt ennél magasabb rangig nem jutott. [[1848]] tavaszán helyezték ezredével [[Magyarország]]ra, holott ő több ízben kérelmezte, hogy egy [[Olaszország történelme|Itáliában]] állomásozó lovasezredhez helyezzék.

[[Huszár|Huszárszázadával]]századával 1848. szeptember elején a [[A Dráva-vonal védelme (1848)|Dráva-vonalon]] állomásozott, szeptember 29-én részt vett a pákozdi csatában és [[Josip Jelačić|Jellasics]] horvát bán serege ellen harcolt, az osztrák határ átlépésének gondolatával azonban nem értett egyet, a határátlépés ellen izgatott, s ezért elbocsátották a hadseregből.

{{idézet2|'' …kéntelenek vagyunk kinyilatkoztatni, hogy hadseregünkre jelen szerkezetében a haza nehéz körülmények között nem számíthat. Okvetlen szükség az egész hadsereg reorganizációja. Magyar zászló, színek, jelek, csákórózsák tovább nem halaszthatók. Kérjük tehát a Bizottmányt, hogy ezeket szükséges mennyiségben mentül előbb küldje el, a háznak egy erős határozatával, mely szerént a tisztek általunk fölszólítandók lesznek, hogy a háznak végzéseinek okvetetlen engedelmeskedjenek, és mindaz, ki magát erre kötelezni nem akarja, szolgálatából elbocsájtassék. Ezenfelül szükségesnek látjuk az itt megnevezendő tiszteket, úgy mint: Sándorhuszár kapitány Pölkenberget, Vécseyt és a Wasa-ezred adjutánsát, Lindnert a hadseregtől rögtön eltávolítani és szolgálatjokból elbocsátani, a Honvédelmi Bizottmánynak egy határozatával, vagy ha lehet a hadügyminiszterium által, mint olyanokat, kik ez utóbbi időkben az országgyűlés végzése ellen nemcsak kikelni, de annak ellenére izgatni is elég vakmerők voltak.…''|[[Csány László]] kormánybiztosi iratai (1848-1849)<ref name="zml.hu">[http://www.zml.hu/letoltes/zgy44.I.pdf Csány László kormánybiztosi iratai (1848-1849)], zml.hu</ref>}}

Október 18-án [[Móga János]] a [[1848–1849-es honvédsereg|magyar hadsereg]] fővezére közölte Poeltenberggel és [[Vécsey Ödön]]nel, hogy elbocsátja őket a honvédseregtől. <ref>[http://www.matramuzeum.hu/e107_files/public/docrep/1998./MEGY_HEVE_Mt_04_1998.pdf Egy küzdelmes év katonái], matramuzeum.hu</ref> A tisztikarnak így el kellett döntenie, hogy hol áll. Ekkor fordulat következett be.<ref>[http://epa.oszk.hu/00800/00861/00009/98_2-3-17.html Hermann Róbert: Mindig az elsők között. Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka.], epa.oszk.hu</ref>

{{idézet2|''A Sándor-huszároktól Poeltenberg és Vécsey századosoknak eleresztése megtette hatását. Azt mondák a tisztek, hogy most már világos, hogy nem lehet tréfálni, és decidálni kell mindenkinek magát. Poeltenberg és Vécsey többi tiszti társaikkal megjelentek előttünk, elismerék hibájokat, és kértek nagyon bennünket, hogy hadd maradjanak szolgálatjokban, deklarációt adtak, hogy ezentúl a magyar országgyűlésnek és a Honvédelmi Bizottmánynak a legpontosabban fognak engedelmeskedni. Többi tiszti társaik is kértek bennünket, hogy terjesszük fel kérelmöket a Bizottmánynak. Illy helyzetben az ezred kedvéért nem tehettünk mást, mint megígérni, hogy fel fogjuk terjeszteni kérelmöket, jó véleménnyel. Melyért nézetünk szerint a Bizottmány által egy rendelet volna kibocsájtandó, melyben mondatnék ki, hogy mivel Poeltenberg és Vécsey századosok egy kielégítő nyilatkozatot adtak, előbbi szolgálati állásokban visszahelyeztetnek. Néhány tiszt elment a német gyalog tisztek közül és mi elbocsájtánk őket.'' |[[Csány László]] kormánybiztosi iratai (1848-1849)<ref>[http://www.zml.hu/letoltes/zgy44.I.pdf Csány László kormánybiztosi iratai (1848-1849)], name="zml.hu<"/ref>}}

A [[kápolnai csata|kápolnai csatában]] ([[február 26.|február 26]]–[[február 27.|27.]]) kitüntette magát.<ref>[http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1849_februar_27_a_kapolnai_csata_masodik_napja/ Hermann Róbert: A kápolnai csata második napja], rubicon.hu</ref> 1849. [[április 14.|április 14-e]] után a hetedik hadtest parancsnoka, ezredes, majd [[június 2.|június 2-án]] tábornok lett. A nyári hadjárat idején [[Julius Jacob von Haynau|Haynau]] túlerejével szemben visszavonulni kényszerült, ahol a legválságosabb pillanatban mentette meg huszárjaival a már veszendő ágyuütegeket s Verpelétig üldözte az ellenséges vasasokat.

Az [[Isaszegi csata|isaszegi csatát]] ő kezdte Schlick hadteste ellen. 1849 április 20-án Kéméndnél [[Franz Wyss|Wyss]] tábornokot verte meg, akit [[Esztergom]]nál átszorított a [[Duna|Dunán]]. Részt vett a [[Komáromi csaták|komáromi csatában]] ([[július 2.]] – [[július 11.]]),<ref>[http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1849_aprilis_26_a_komaromi_csata/ Tarján M. Tamás: A komáromi csata], rubicon.hu</ref>, majd a [[vác]]i ütközetben ([[július 15.]] – [[július 17.]]). Komárom felmentése után a 7. hadtest élén Görgei Győr alá küldte, hogy védő bástyát alkosson az osztrák hadak esetleges előnyomulása ellen és amíg Görgei [[Buda ostroma (1849)|Buda várát ostromolta]], addig ő ott táborozott. Az osztrák lovasság több ízben nyugtalanította a VII. hadtest hadállását, de Poeltenberg mindannyiszor visszaverte a támadásokat. [[Kmety György]] [[csorna]]i győzelmével egyidejűleg [[Öttevény]]nél sikeres támadást intézett az osztrák balszárny ellen. 1849 június 28-án [[Julius Jacob von Haynau|Haynau]] fő ereje megtámadta, az óriási túlerő elől kénytelen volt visszavonulni Komárom alá. A [[Komáromi csaták|komáromi-csatában]] minden törekvése kárba veszett, hogy a küzdelmet a magyarok javára döntse el. Július 11-én Görgei keresztül akarta törni Haynau hadállását, hogy Komáromtól a Duna jobb partján elvonulhasson. Poeltenberg ez alkalommal az ácsi erdő ellen intézett támadást, de [[Franz von Schlik|Schlick]] tábornok visszaverte. Amikor Görgeinek Vácnál ki kellett térni Paskievics hadai elől, Poeltenberg fedezte a magyar seregek elvonulását [[Balassagyarmat]] felé. Július 18-án [[Nagykovácsi]]nál az orosz Anrep altábornagy megtámadta, de a támadást elhárította. Július 23-án Görgei parancsára, Harsánynál megverte az oroszokat. Július 24-én Felsőzsolcára kényszerült, másnap azonban Leiningen segítségével az oroszokat Miskolcnál megverte.<ref>[http://mek.oszk.hu/04700/04739/html/gorgey2011/gorgey2011.html Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben I-II. Franklin-Társulat, 1911]</ref>

A császártól kapott kormányhatalom alapján 1849. július 1-én állította fel Haynau a haditörvényszékeket. Poeltenberg Ernőt az [[Aradi vértanúk|aradi]] haditörvényszék [[felségsértés]] bűntettének koholt vádjával [[Akasztás|kötél általi halál]]ra ítélte. A kivégzés reggelén a lőpor és golyó általi halálra itélt vértanúk után sorrendben az ötödikként, a kötél általi halálra itéltek közül elsőként őt akasztották fel .<ref>[http://mek.oszk.hu/06100/06162/html/aradiv02879/aradiv02879.html 1849. október 6. Johann Schückl császári királyi hadbíró százados igazolása Franz Bott hóhérnak Poeltenberg Ernő kivégzéséről], mek.oszk.hu</ref>. Az aradi vártól délre, a [[Maros]] árterén, reggel 6 és 7 óra között akasztotta fel [[Franz Bott]] katonai hóhér. A bitófa alatt így szólt: ''„Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!”''. Rendkívül

erős fizikuma miatt halála lassú és gyötrelmes volt. <ref>[http://mek.oszk.hu/03700/03749/html/ Aradi vértanúink - Történelem, helytörténet/Magyar történelem 1791-1867 mek.oszk.hu]</ref>