„Programozott sejthalál” változatai közötti eltérés

Az elmúlt évtizedek fontos kutatási területévé vált a programozott sejthalál és főleg ennek egyik formája, az apoptózis mechanizmusának tanulmányozása.<ref>{{cite book |last=Alberts |first=Keith |last2=Johnson |first2=Alexander |last3=Lewis |first3=Julian |last4=Raff |first4=Martin |last5=Roberts |last6=Walter |first6=Peter |title=Molecular Biology of the Cell (textbook) |edition=5th |publisher=Garland Science |page=1115 |chapter=Chapter 18 Apoptosis: Programmed Cell Death Eliminates Unwanted Cells |year=2008 |isbn=978-0-8153-4105-5|language=angol}}</ref>. A programozott sejthalál fontos szerepet játszik a soksejtű élőlények egyedfejlődésében ''(ontogenezis)''<ref name=OG>{{cite web|url=http://www.kislexikon.hu/egyedfejlodes.html|title=Egyedfejődés|language=magyar}}</ref> és az [[immunrendszer]]<ref name=IM>{{cite web|url=http://www.betegszoba.hu/betegsegek/immunologia_hematologia/|title=Immunológia|language=magyar}}</ref> működésében. A [[Élettan|fiziológiás]] sejtelhalás nagy része apoptózissal zajlik, de az aktív sejthalálnak, illetve ennek zavarainak a patológiás folyamatok<ref>{{cite web|url=http://www.kislexikon.hu/sejtkortan.html|title=Sejtkórtan|language=magyar}}</ref> lefolyásában is jelentős szerepe van, például neurodegeneratív kórképek, autoimmun<ref name=IM/> betegségek, [[AIDS]], [[daganat]]os megbetegedések esetében.

Az apoptózis bekövetkezhet, ha a [[sejt]]et olyan károsodás éri, amit nem lehet kijavítani,<ref>{{cite web|url=http://au.answers.yahoo.com/question/index?qid=20080804042324AAtrliw|title=Reverzibilis és irreverzibilis sejtkárosodás|language=angol}}</ref>, vagy ha [[Vírus|vírussal fertőzött]], illetve ha különböző, végzetes [[stressz]]nek, mint például éhezésnek van kitéve. Más körülmények, így pl. a DNS-t károsító ionizáló sugárzások, kemikáliák, toxinok is előidézhetik a folyamatot, kiváltva a p53 gén expresszióját. A sejthalál utasítása származhat magától az érintett sejttől, jöhet a sejt környezetéből, illetve az immunrendszer<ref name=IM/> sejtjeitől. Az utóbbi esetben a folyamat célja a fertőzött sejt elpusztítása, s így a [[kórokozó]] terjedésének meggátolása.

A [[Emberi test|felnőtt szervezetben]] a sejtek száma gyakorlatilag állandó szinten van .<ref>{{cite web|url=http://www.euuzlet.hu/emberitest/index.html|title=Sejtek száma|language=magyar}}</ref>. Ezt az osztódó és az elpusztuló sejtek azonos aránya szabja meg. (A sejtszám felnőtt szervezetben 60 milliárd, ezeknek naponta ezredrésze pusztul el.) Ha egy sejt elpusztul pótolni kell, a szervezet igyekszik fenntartani a viszonylagos belső egyensúlyt, mind a sejtek száma, mind a szervezet működése ([[homeosztázis]]) tekintetében. Az egyensúly azonban felborulhat:

A [[Limfociták|citotoxikus T-sejtek]] képesek a sejtek apoptózisának a beindítására. Először pórust nyitnak a [[Sejtmembrán|sejtmembránonsejtmembrán]]on, majd jelmolekulák szekréciójával beindítják a sejthalál lépéseit.

A p53,<ref>{{cite web|url=http://www.discoverymedicine.com/Joana-D-Amaral/2010/02/20/the-role-of-p53-in-apoptosis/|title=p53 tumor-szupresszor protein|language=angol}}</ref>, akárcsak a retinoblasztóma (Rb) tumor-szupresszor protein a [[sejtciklus]] G1/S1 fázisát ellenőrzi. Ha a [[Dezoxiribonukleinsav|DNS]] hibás, a p53 [[fehérje]] leválik az MDM-2-ről (foszforizálódik), kötődik a p21 gén promóteréhez, és így beindítja annak transzkripcióját. A p21 mRNS-ről leíródó p21 fehérje hozzákötődik a sejtciklus egyik szabályozó proteinjéhez, a [[ciklin]]ből és [[ciklin-dependens kináz]]ból álló komplexhez, így meggátolja azok működését, azaz leállítja a [[sejtciklus]]t.

A [[Vírus|humán papillóma vírus]]<ref>{{cite web|url=http://cancerhelp.cancerresearchuk.org/about-cancer/cancer-questions/what-is-the-hpv-virus|title=Humán papillóma vírus|language=angol}}</ref> (HPV) bizonyos típusai [[méhnyakrák]]ot okoznak. A vírus kódol egy fehérjét (E6),<ref>{{cite web|url=http://www.microbiologybytes.com/virology/Papillomaviruses.html|title=Papillómavírusok|language=angol}}</ref>, ami megköti és inaktiválja az apoptózist indukáló p53 fehérjét. Az adenovírus eredetű E1B-55K,<ref>{{cite web|url=http://www.nature.com/onc/journal/v26/n33/abs/1210281a.html|title=Adenovírus eredetű E1B-55K|language=angol}}</ref>, és a [[Májgyulladás|hepatitis-B]] vírusból származó HBx protein is a p53 fehérjét veszi célba: hozzákötődik, így az nem képes a funkcióját betölteni. Az [[Vírus|Epstein-Barr Vírus]] a [[mononucleosis infectiosa]] és bizonyos [[Daganat|limfómák]] okozója egy Bcl-2-höz hasonló anti-apoptótikus fehérjét kódol, míg egy másik fehérjéje serkenti a fertőzött sejt saját Bcl-2 termelését, gátolva a sejt öngyilkosságát. Bizonyos B-sejtes [[Leukémia|leukémiák]] és limfómák is a Bcl-2 termelését fokozzák, akárcsak a [[Vírus|myxoma vírus]] M-T2<ref>{{cite web|url=http://www.jbc.org/content/271/23/13333.abstract|title=Myxoma vírus M-T2 fehérje|language=angol}}</ref> fehérjéje. A [[Daganat|melanóma]] (a legveszélyesebb bőrrák) sejtek az Apaf-1<ref>{{cite web|url=http://www.ncbi.nlm.nih.gov/gene/317|title=Apoptózis iniciáló faktor| language=angol}}</ref> expreszióját (kifejeződését) gátolják. Egyes tüdő és vastagbél daganatok sejtjei egy FasL-hez kötődő és azt inaktiváló fehérjét választanak ki, ezért a [[Limfociták|citotoxikus T sejtek]] (CTL) nem képesek bennük apoptózist indukálni. Más rákos sejtek FasL-t termelnek, amely a citotoxikus T sejtek Fas receptorához kapcsolódik, és apoptózist indukál a citotoxikus T sejtekben.