Wikipédia

„Theuderik keleti gót király” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Dexbot (vitalap | szerkesztései)
16 053 szerkesztés
a Removing Link FA template (handled by wikidata) - The interwiki article is not featured
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
1. sor:
{{egyért2|a keleti gót királyról|I. Theuderich (egyértelműsítő lap)}}
{{Idézet 3|<small>Nem volt Nyugat felé nép, amely Theoderichnak, amíg élt, vagy barátság, vagy hódítás révén ne szolgált volna.|[[Iordanes|Jordanes]] VI. sz.-i krónikaíró<ref name=szoveggyujtemeny/>|370px|right|rquote=1}}
 
 
{{Uralkodó infobox
47 ⟶ 46 sor:
| édesapa =[[Theudemir keleti gót király|Theudemir]]
| édesanya = Erelieva (Eusebia)
| lábjegyzet = Az adatokhoz <ref>Kiss 2004: Iordanes: Getica, A gótok eredete és tettei. oktatási segédkönyv L’ Harmattan, Bp. 2004. 3. javított és bővített! (lásd Kiss M.: Alarich 2004.) kiadás. (ISBN 963 9457 698), 256. p. c) Nagy Theoderich és Iustinianus </ref>[[Kép:Theoderic Quarter Siliqua 80000847.jpg|bélyegkép|balra|220px|Theuderich pénzérméje ([[491]] és [[501]] között)]]
}}
 
'''Nagy Theuderich''',<ref group=a>A germán nevek írásában nem lehet egyetlen helyes írásmódról beszélni, minthogy az egykorú forrásokban többféle változatban kerülnek elő. Lásd még: Kiss 2004: Iordanes: Getica, A gótok eredete és tettei. oktatási segédkönyv L’ Harmattan, Bp. 2004. 3. javított és bővített! (lásd Kiss M.: Alarich 2004.) kiadás. (ISBN 963 9457 698) </ref>, más írásmóddal '''Theoderich''',<ref>Kiss 2004: Iordanes: Getica, A gótok eredete és tettei. oktatási segédkönyv L’ Harmattan, Bp. 2004. 3. javított és bővített kiadás. (ISBN 963 9457 698) </ref> '''Theodorik''' ([[latin nyelv|latinul]]: ''Theodericus, Theodoricus''<ref name=barnath/>), ([[453]]<ref name=kimikor/>/[[454]],<ref name=mittelalter>{{cite web | title = Theoderich der Große König der Ostgoten (471-526) | publisher = Genealogie Mittelalter | url = http://www.mittelalter-genealogie.de/_voelkerwanderung/t/theoderich_der_grosse_ostgoten_koenig_526/theoderich_ostgoten_kooenig_526.html | accessdate = 2005-06-25}}</ref>, újabb kutatás szerint [[455]]<ref group=a>A tanulmányban a szerző az írott- és a régészeti források összevetése során meggyőzően bizonyítja, hogy Theoderich születési éve 455, születési helye pedig a Balaton vidéke, feltehetően Valcum (Keszthely-Fenékpuszta). Kiss 2003: Pannonia szülötte volt-e Nagy Theoderich? In: Népek együttélése Dél-Pannoniában. Tanulmányok Szita László 70. születésnapjára. (gyk). Szerkesztők: Lengvári István-Vonyó József, Pécs, 2003. 187-206.</ref> – [[526]]. [[augusztus 26.]]<ref name=pallas>{{Pnl|szócikk=Theodorik|url=http://mek.niif.hu/00000/00060/html/100/pc010056.html#6}}</ref>/[[augusztus 30.|30.]]<ref name=kimikor/><ref name=uralkodok/>), az [[gótok#Keleti gótok (osztrogótok, greuthungok)|osztrogótok]] királya (ur.: [[474]]–[[526]]), [[Itália]] vezetője (ur.: [[493]]–[[526]]) és a [[gótok#Nyugati gótok (vizigótok)|vizigótok]] kormányzója<ref group=a>Néhol III. Theoderich néven – valójában a gyermek [[Amalarich nyugati gót király|Amalarich]] volt ekkor a törvényes király.</ref> ([[511]]–[[526]]). Itáliában keleti gót birodalmat alapított<ref name=hirlap>'''A Pesti Hirlap lexikona''' – a mindennapi élet és az összes ismeretek kézikönyve egy kötetben A–Z, A Pesti Hirlap kiadása, Budapest, 1937, 21. oldal</ref> és össze akarta olvasztani a gótokat a rómaiakkal,<ref name=hirlap/>, azonban ez a törekvése az ariánus gótok és katolikus rómaiak vallási ellentétén meghiúsult.<ref name=hirlap/>. Theuderich-ről formázták a mondabeli Dietrich von Bern („Theoderich von Verona“) alakját.<ref>Nibelungensage, http://de.wikipedia.org/wiki/Thidrekssaga</ref>.▼
 
▲'''Nagy Theuderich'''<ref group=a>A germán nevek írásában nem lehet egyetlen helyes írásmódról beszélni, minthogy az egykorú forrásokban többféle változatban kerülnek elő. Lásd még: Kiss 2004: Iordanes: Getica, A gótok eredete és tettei. oktatási segédkönyv L’ Harmattan, Bp. 2004. 3. javított és bővített! (lásd Kiss M.: Alarich 2004.) kiadás. (ISBN 963 9457 698) </ref>, más írásmóddal '''Theoderich''',<ref>Kiss 2004: Iordanes: Getica, A gótok eredete és tettei. oktatási segédkönyv L’ Harmattan, Bp. 2004. 3. javított és bővített kiadás. (ISBN 963 9457 698) </ref> '''Theodorik''' ([[latin nyelv|latinul]]: ''Theodericus, Theodoricus''<ref name=barnath/>), ([[453]]<ref name=kimikor/>/[[454]]<ref name=mittelalter>{{cite web | title = Theoderich der Große König der Ostgoten (471-526) | publisher = Genealogie Mittelalter | url = http://www.mittelalter-genealogie.de/_voelkerwanderung/t/theoderich_der_grosse_ostgoten_koenig_526/theoderich_ostgoten_kooenig_526.html | accessdate = 2005-06-25}}</ref>, újabb kutatás szerint [[455]]<ref group=a>A tanulmányban a szerző az írott- és a régészeti források összevetése során meggyőzően bizonyítja, hogy Theoderich születési éve 455, születési helye pedig a Balaton vidéke, feltehetően Valcum (Keszthely-Fenékpuszta). Kiss 2003: Pannonia szülötte volt-e Nagy Theoderich? In: Népek együttélése Dél-Pannoniában. Tanulmányok Szita László 70. születésnapjára. (gyk). Szerkesztők: Lengvári István-Vonyó József, Pécs, 2003. 187-206.</ref> – [[526]]. [[augusztus 26.]]<ref name=pallas>{{Pnl|szócikk=Theodorik|url=http://mek.niif.hu/00000/00060/html/100/pc010056.html#6}}</ref>/[[augusztus 30.|30.]]<ref name=kimikor/><ref name=uralkodok/>), az [[gótok#Keleti gótok (osztrogótok, greuthungok)|osztrogótok]] királya (ur.: [[474]]–[[526]]), [[Itália]] vezetője (ur.: [[493]]–[[526]]) és a [[gótok#Nyugati gótok (vizigótok)|vizigótok]] kormányzója<ref group=a>Néhol III. Theoderich néven – valójában a gyermek [[Amalarich nyugati gót király|Amalarich]] volt ekkor a törvényes király.</ref> ([[511]]–[[526]]). Itáliában keleti gót birodalmat alapított<ref name=hirlap>'''A Pesti Hirlap lexikona''' – a mindennapi élet és az összes ismeretek kézikönyve egy kötetben A–Z, A Pesti Hirlap kiadása, Budapest, 1937, 21. oldal</ref> és össze akarta olvasztani a gótokat a rómaiakkal<ref name=hirlap/>, azonban ez a törekvése az ariánus gótok és katolikus rómaiak vallási ellentétén meghiúsult<ref name=hirlap/>. Theuderich-ről formázták a mondabeli Dietrich von Bern („Theoderich von Verona“) alakját<ref>Nibelungensage, http://de.wikipedia.org/wiki/Thidrekssaga</ref>.
 
==Élete==
===Ifjúkora===
A hun uralom alól felszabadult gótok, miként [[Iordanes|Jordanes krónikaíró]] írja, az ''Amalok'' ősi családjából származó Valamir király és testvérei, Theudemir és Vidimir alatt éltek Pannóniában ''"nagy egyetértésben"'', de megosztva maguk között a területet.<ref name=barbarkiralyok>Sz. Jónás Ilona: '''Barbár királyok''', Kossuth Könyvkiadó, 1994, ISBN 963-09-3695-X, 29. oldal</ref>. [[456]]–[[457]] [[tél|telén]] Attila fiai ''"ellenük jöttek, mintha azok csak uralmuk alól szöktek volna meg"'', azonban Valamir király visszaverte a hun csapatokat, amelyek Szkítia [[Dnyeper]] menti részére menekültek.<ref name=barbarkiralyok/>. A győzelem hírével Valamir örömhírnököt küldött testvéréhez.<ref name=barbarkiralyok/>. ''"Thiudimer házában azonban még nagyobb örömet talált. Ezen a napon született meg ugyanis Thiudimer fia, Theodorich, bár csak egy ágyasától, Ereleivától, de azért nagy reményű fiúcska"''<ref name=barbarkiralyok/><ref group=a>Valószínűleg a [[Kis-Balaton]] partján, [[Valcum]] mellett.</ref>. Jordanes, miként a későgót hagyomány is, a győzelem napjára helyezi Theuderich születését, mintegy ezzel is kiemelve személyiségét.<ref name=barbarkiralyok/>. Valójában Theuderich korábban, [[452]]–[[453]] körül született.<ref name=barbarkiralyok/>.
 
A gótok harcos népe azonban nem tudott békésen, hosszú ideig egy helyben élni.<ref name=barbarkiralyok/>. Így amikor I. Leó keletrómai császár (ur.: [[457]]–[[474]]) megtagadta a gótoknak az addig fizetett évi segélyt, azok ''"dühükben fegyvert ragadnak és majdnem egész [[Illyricum]]ot végigdúlva rabolva pusztítják"''<ref name=barbarkiralyok/>. A császár ''"érzelmeit rögtön megváltoztatva"'', követei révén tárgyalásokat kezdett a gót királyokkal.<ref name=barbarkiralyok/>. [[461]]-ben új ''foedus''ban elismerte pannóniai berendezkedésüket, s ''"anekik úgy a régi, mint a most járó ajándékokat, megígérve, hogy azt a jövőben is minden vonakodás nélkül meg fogja adni"''<ref name=barbarkiralyok/>. A béke megtartásának garanciájaként a császár a főkirály, Valamer fiát kérte túszul.<ref name=barbarkiralyok/>. Azonban neki gyermeke nem volt, ezért unokaöccsét, az akkor nyolcéves Theuderichet mint saját fiát küldte túszul Konstantinápolyba,<ref name=barbarkiralyok/>, [[462]]-ben.<ref name=pallas/>. Theuderich, ''"mivel szép gyermek volt, megszerezte a császári kegyet magának"''<ref name=barbarkiralyok/>.
 
Theuderich itt 10 évig időzött (és legalább részben római nevelést kapott<ref name=uralkodok>{{Uralkodók és dinasztiák}}, 643. oldal</ref>). {{forr|szöveg=A konstantinápolyi udvarban sokat tanult a római kormányzásról és hadügyekről; ezeknek az ismereteknek később gót uralkodóként jó hasznát vette.}}
 
Eközben – a szerződés értelmében – a gótok nem is támadták meg a Birodalmat, hanem a szomszédaik ellen fordultak.<ref name=barbarkiralyok/>. Először [[Noricum]]ba törtek be, ahonnét ugyan visszaverte őket a nyugatrómai rész katonai parancsnoka, Ricimer, de a gótok elzárták a híres ''[[borostyánút|borostyánutat]]''.<ref name=barbarkiralyok/>. [[468]]-ban halt meg Valamir király, utódja Theudemir lett, aki ''"örvendezve fogadta fiát, Theodorikot, akit Leó császár nagy ajándékokkal hazabocsátott."''<ref name=barbarkiralyok/>.
 
Theuderich ekkor tizennyolc éves volt.<ref name=barbarkiralyok/>. Ha a császár azt hitte, hogy az udvarában nevelkedett ifjú Konstantinápoly érdekeit fogja képviselni, csalódnia kellett.<ref name=barbarkiralyok/>. Theuderich – Jordanes tudósítása szerint – egy 6000 fős sereggel átkelt a [[Duna|Duná]]n és megtámadta a ''[[szarmaták]]'' által a rómaiaktól elfoglalt [[Singidunum]]ot.<ref name=barbarkiralyok/>. A szarmaták királyát megölte, ''"s miután családjt és vagyonát felprédálta, diadalmasan tért vissza atyjához"''<ref name=barbarkiralyok/>. A várost azonban nem adta vissza a rómaiaknak, hanem saját hatalma alá vette.<ref>''Barbár királyok'', 29–30. oldal</ref>.
 
===Kivonulás Pannóniából===
A keleti gótok, akik a harci zsákmányból éltek, miután kifosztották szomszédjaikat, további vándorlásra kényszerültek.<ref name=bkf>''Barbár királyok'', 30. oldal</ref>. Jordanes így ír pannóniai kivonulásukról: ''"Ezután, minthogy a szomszéd népektől szerzett zsákmány megfogyott, kezdték a gótok egyrészt az élelem és ruházat hiányát érezni, másrészt ezen embereknek, akiknek folyton a harc nyújtott táplálékot, a béke kezdett ellenszenvessé válni. Tehát Thiudimer királyhoz mentek, és nagy zajjal kérték, hogy bárhova tetszik is neki, csak indítson háborút."''<ref name=bkf/>.
 
A gótok egy része Itália felé vonult az Alpokon át, Vidimir vezetésével.<ref name=bkf/>. A nyugati császár továbbküldte őket Galliába a nyugati gótokhoz.<ref name=bkf/>. A másik rész Theudemir és Theuderich vezetésével a keletrómai területre vonult.<ref name=bkf/>. A császár Illyricumot adta nekik településhelyül.<ref name=bkf/>. Amíg a gótok elegendő elátást kaptak, békében maradtak, de ha kevésnek találták, raboltak, fosztogattak.<ref name=bkf/>. Végigrabolták [[Thesszália]] városait.<ref name=bkf/>. A [[Szaloniki]] ellen vezetett sereggel a római hadvezér békét kötött, átengedve a gótoknak néhány várost.<ref name=bkf/>.
 
Mivel azonban meglehetősen zavaros viszonyok uralkodtak a birodalom balkáni provinciáiban ({{forr|szöveg=ahol az osztrogótok bizánci területeken éltek, mint ''foederati'' ''[szövetségesei]'' a rómaiaknak}}), Theuderich is hiába kormányozta rátermetten népét, békés és biztonságos hazát itt sem teremthetett, noha Zénón patriciusi, majd consuli címmel is felruházta.<ref name=uralkodok/><ref group=a>{{forr|szöveg=[[483]]-ban ''[[magister militum]]'', majd egy évvel később consul lett.}}</ref>. {{forr|szöveg=A keleti gótok egyre nyugtalanítóbbá és kezelhetetlenebbé váltak Zénó számára.}}
 
===Bevonulás Itáliába===
{{forr|szöveg=Nem sokkal Theuderich trónra lépése után a két uralkodó kidolgozott egy mindkét fél számára előnyös megállapodást. Az osztrogótoknak egy terület kellett ahol élhetnek, és Zénónak komoly ellentétei voltak [[Odoaker]]rel, Itália királyával, aki [[476]]-ban megbuktatta a [[Római Birodalom|Nyugatrómai Birodalmat]]. Zénó látszólagos alkirályaként Odoaker a bizánci területeket veszélyeztette és nem mutatott tiszteletet a római polgárok jogait illetően Itáliában}}. [[488]]-ban a császár elrendelte, hogy Theuderich vonuljon Itáliába, ott döntse meg Odoaker uralmát, és a birodalom nevében kormányozzon a félszigeten.<ref name=uralkodok/>.
 
[[488]]-ban tehát Theuderich átkelt az [[Alpok]]on,<ref name=pallas/>, és mintegy 100 000 fős népével [[489]]. [[augusztus]] végén érkezett meg Itáliába.<ref name=uralkodok/>. Itt megnyerte az [[isonzó]]i<ref name=pallas/> ([[489]]<ref name=pallas/>), majd a [[verona]]i csatát<ref name=pallas/> ([[489]]<ref name=pallas/>) és diadalmaskodott az [[Adda|Addánál]]<ref name=pallas/> ([[490]]<ref name=pallas/>), így csaknem egész Itáliát uralma alá hajtotta,<ref name=uralkodok/>, de [[Ravenna|Ravenná]]ban Odoaker még 3 évig állta az ostromot<ref name=uralkodokpallas/><ref name=pallasuralkodok/> (ez volt az úgynevezett ''hollócsata''<ref name=etortenete>Ács Miklós – Fehér Csaba – Nagy-Spieler Péter: '''Európa története''' – ''a kezdetektől napjainkig'', Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-9077-91-3, 73. oldal</ref>). Ezután a két vezér egyezséget kötött, hogy együtt fognak uralkodni Itáliában,<ref name=uralkodok/>, és Odoaker [[493]]. [[március 5.|március 5]]-én bebocsátotta Theuderichet a bevehetetlen városba.<ref name=uralkodok/>. Tíz napra rá két kereskedőnek álcázott gót váratlanul lefogta Odoakert<ref name=uralkodok/> egy lakomán,<ref name=pallas/>, Theuderich pedig leszúrta riválisát,<ref name=uralkodokpallas/><ref name=pallasuralkodok/>, majd megölte a feleségét és a fiát,<ref name=uralkodok/>, végül követőit is lemészároltatta.<ref name=uralkodok/>.
 
[[Iordanes|Jordanes gót történetíró]] (VI. sz.) így számol be Ravenna ostromáról:
83 ⟶ 81 sor:
 
===Itáliában===
Máig vitatott, hogy Theuderich ezek után független királyként vagy a keletrómai császárság vazallusaként kormányozta-e Itáliát<ref name=uralkodok/><ref group=a>{{forr|szöveg=Mint Odoaker, látszólagosan Theuderich is csak egy alkirálya volt a bizánci császárnak}}. Feltehetően formálisan el is ismerte függőségét Konstantinápolytól, míg valójában önállóan uralkodott Itáliában, rómaiak és barbárok fölött egyaránt (U. és d., 643. o.): {{forr|szöveg=a császár és Theuderich tevékenységei egyenrangúak voltak}}. "''A mi királyságunk a tiéd utánzata''" – írta [[I. Anastasius bizánci császár]]hoz intézett levelében (Eu. tört., 73. o.). Megkísérelte folytatni a római hagyományokat, az egykori császárokat "''elődeink''"nek nevezte, s ő maga is igyekezett hozzájuk hasonulni (Eu. tört., 73. o.). A császári címet azonban nem használta: elismerte a bizánci császár felsőbbségét, s ezért cserébe megkapta a patríciusi címet (Eu. tört., 73. o.) Viszont hivatalos irataiban királyként említi magát, minden további jelző nélkül (U. és d., 643. o.); soha nem bajlódott annak a megjelölésével, hogy voltaképpen minek is a királya (U. és d., 643. o.). {{forr|szöveg=Odoakerrel szemben azonban Theuderich tiszteletben tartotta az egyezséget melyet kötött, és engedélyezte királyságában a római polgárok számára a római törvények és jogok gyakorlását}}.</ref>
 
Hatalma mindazonáltal nem volt korlátlan.<ref name=uralkodok/>. Consulokat például nem nevezhetett ki a császár beleegyezése nélkül<ref name=uralkodok/>; csupán rendeleteket bocsáthatott ki,<ref name=uralkodok/>, törvényeket nem<ref name=uralkodok/> (bár a gyakorlatban alig volt különbség e kettő között<ref name=uralkodok/>); nem adományozhatott római állampolgárságot gót alattvalóinak, akik nem lehettek ''senator''ok vagy egyéb fontosabb római köztisztviselők sem,<ref name=uralkodok/>, és tilos volt vegyes házasságot kötniük a rómaiakkal.<ref name=uralkodok/>.
 
Theuderich a gótoknak adományozta a földbirtokok harmadrészét<ref name=pallas/> és a birodalom védelmével is megbízta őket,<ref name=pallas/>, viszont a rómaiak alkotmányát, törvényeit és törvénykezését tiszteletben tartotta és hivatalnoki állásokat úgyszólván csak rómaiakkal töltötte be.<ref name=pallas/>. A gótok főként a félsziget északi és középső részén telepedtek le,<ref name=uralkodok/>, ill. némelyek visszatértek korábbi vándorlásaik valamelyik színhelyére, [[Dalmácia|Dalmáciá]]ba vagy [[Pannonia (provincia)|Pannóniába]].<ref name=uralkodok/>. Itália lakosaitól elválasztották őket a nyelvi különbségek, valamint az, hogy az osztrogótok a kereszténységnek nem a katolikus, hanem az ariánus változatát gyakorolták,<ref>Uralkodók és dinasztiák, 643–644. oldal</ref>, és a Róma által eretneknek nyilvánított [[Wulfila|Ulfilas]] püspök tanait vallották.<ref name=uralkodokfolyt>Uralkodók és dinasztiák, 644. oldal</ref>.
Theuderich meghódította [[Szicília|Szicíliá]]t,<ref name=pallas/>, a dél-alpesi tartományokat,<ref name=pallas/>, és [[Provence]]-t is.<ref name=pallas/>.
 
Theuderich Itáliában betöltött hegemón szerepét elsősorban dinasztikus kapcsolatok kiépítésével kívánta megszilárdítani.<ref name=etortenete/>. Még mielőtt Konstantinápoly elismerte volna uralmát,<ref name=etortenete/>, feleségül vette Audofledát<ref group=a>[[Iordanes|Jordanes]] így ír a házasságról:
{|
:''"<small>Lodoinhoz'' (Chlodvig) ''a frankok királyához pedig követséget küldvén, annak leányát Audofledát feleségül kérte. Ez ebbe örömmel és szívesen egyezett bele, minthogy azt hitte, ezen kapcsolat révén fiai, Celdebert, Heldebert és Thiudebert is a gótok népéhez szövetségkötéssel fognak csatlakozni. De ez a kapcsolat mégsem vált a békés egyetértés hasznára, mivel a gall területek miatt még gyakran vívtak egymással kemény harcot és míg Theoderich életben volt sohasem engedett a gót a frankoknak."'' (Középkori egyetemes szöveggyűtemény)
98 ⟶ 96 sor:
{{forr|szöveg=Theuderich a birodalmába irányuló vandál betöréseket is megállította azzal, hogy háborúval fenyegette meg a gyengekezű vandál királyt [[Thrasamund vandál király|Thrasamund]]ot. [[519]]-ben, mikor egy csoport felégette a ravennai zsinagógát Theuderich saját költségén újjáépíttette}}.
 
Uralkodása végén a katolikus rómaiak összeesküvést szőttek ellene,<ref name=pallas/>, sőt Justinus keletrómai császárt hívták segítségül.<ref name=pallas/>. Ez annyira elkeserítette Theuderichet, hogy Symmachiust és [[Anicius Manlius Severinus Boethius|Boethius]] bölcsészt megölette<ref name=pallas/> ([[524]],<ref name=pallas/>, bár ezt a király később igen megbánta<ref name=uralkodokfolyt/>) letartóztatta a [[senatus]] egy részét,<ref name=etortenetefolyt>''Európa története'' – ''a kezdetektől napjainkig'', 74. oldal</ref>, és erőszakosan lépett fel a katolikus egyházzal szemben is.<ref name=etortenetefolyt/>. Két évvel később ő maga is meghalt; fővárosában impozáns mauzóleumot emeltek neki.<ref name=uralkodokfolyt/>. Amikor [[Flavius Belisarius|Beliszariosz]] (bizánci hadvezér) [[540]]-ben elfoglata [[Ravenna|Ravenná]]t, Theuderich csontjait szétszórták,<ref name=uralkodokfolyt/>, és a mauzóleumot [[Santa Maria della Rotonda]] néven átalakították templommá<ref name=uralkodokfolyt/>; a homlokzatot és az oszlopcsarnokot a XVI. században helyreállították.<ref name=uralkodokfolyt/>.
 
Theuderichet unokája, [[Athalarich keleti gót király|Athalarich]] követte a trónon.<ref name=uralkodokfolyt/>.
 
==Törvényei==
[[Fájl:Theodorici.jpg|thumb|balra|180px| Theuderich rendeletei - részlet (''Edictum Theodoreci regis'')]]
Theuderich a VI. század elején adta ki rendeleteinek 14 tételes gyűjteményét<ref name=uralkodokfolyt/>; ezek egy-két kivétellel csupán a korábbi római törvények egyszerűbb változatai voltak.<ref name=uralkodokfolyt/>. A bíráknak szánt ''Edictum'' azokat az eseteket foglalta magába, amelyek a király véleménye szerint a leggyakrabban fordulhattak elő a gyakorlatban.<ref name=uralkodokfolyt/>. A rendeletek a király római és gót alattvalóira egyaránt vonatkoztak,<ref name=uralkodokfolyt/>, tehát a gótoknak is római jog szerint (bár nem a római bírák fennhatósága alatt) kellett élniük.<ref name=uralkodokfolyt/>.
 
Ez jelentette a rést Theuderichnek a rómaiak és a gótok szétválasztására irányuló politikáján.<ref name=uralkodokfolyt/>. Míg a gótok Konstantinápoly rendeletére nem vállalhattak hivatalt, a rómaiak Theuderich rendeletére nem viselhettek fegyvert<ref name=uralkodokfolyt/>; állami támogatás is csak a letelepedett katonáknak, azaz a földbirtokos gótoknak járt, amelyet a veteránok személyesen a királytól vehettek át évente Ravennában.<ref name=uralkodokfolyt/>. Az ilyen alkalmakkor értékelték a a katonák magatartását is, a bátrakat megdicsérték, a gyávákat elmarasztalták.<ref name=uralkodokfolyt/>. Az aktív katonák zsoldot vagy természetbeni juttatást kaptak.<ref name=uralkodokfolyt/>. Így aztán az osztrogótok élete Theuderich alatt sokkal jobb volt, mint őseiké, akik éheztek a hun elnyomás idején<ref name=uralkodokfolyt/>; a rómaiak pedig megtarthatták mindazt, amijük a gótok érkezésekor megvolt.<ref name=uralkodokfolyt/>. Theuderich 33 éves itáliai kormányzásának az volt az egyik fő célja, hogy megőrizze a békét a rómaiak és a gótok között.<ref name=uralkodokfolyt/>.
 
Vallási dolgokban a király általános türelmet gyakorolt<ref name=uralkodokfolyt/>; kinevezési és egyéb okmányaiban rendre hangsúlyozta, hogy a gótok nem nyomhatják el a római lakosságot,<ref name=uralkodokfolyt/>, nem kobozhatják el ingóságaikat,<ref name=uralkodokfolyt/>, nem garázdálkodhatnak a földjeiken,<ref name=uralkodokfolyt/>, emellett hosszú tirádákat intézett harcosaihoz a ''civilitas'' (kulturált viselkedés) erényéről, amely magába foglalta az erőszakmentességet.<ref name=uralkodokfolyt/>. Ennek ellenére a gótok vezető rétege rossz szemmel nézett a rómaiakra.<ref name=uralkodokfolyt/>.
 
==Gyermekei==
150 ⟶ 148 sor:
{{Gót királyok}}
{{portál|középkor}}
 
[[Kategória:Keleti gót királyok]]
[[Kategória:A 450-es években született személyek]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Theuderik_keleti_gót_király”