Wikipédia

„Werbőczy István” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
6. sor:
 
== Élete ==
Werbőczy Osvát és Deák Apollónia fia,<ref>[http://www.tankonyvtar.hu/historia-1999-07/historia-1999-07 Bár vannak eltérő feltételezések is]</ref>, [[1460]] és [[1470]] között született, valószínűleg [[Verbőc]]ön ([[Ugocsa vármegye]], ma Verbovec, [[Nagyszőlősi járás]], [[Ukrajna]]); újabb írók inkább [[Kerepes (Bereg)|Kerepes]] községet ([[Bereg vármegye]]) vélik születése helyének. Felsőbb tanulmányait valószínűleg a budai, később pedig valamelyik itáliai ([[bologna]]i vagy [[Padova|páduai]]) egyetemen végezte; állítólag [[Bécs]]ben is tanult. A [[Latin nyelv|latin]] és [[görög nyelv]] ismerete mellett „eleganter” beszélt [[Német nyelv|németül]]. Kiváló szellemi képességgel megáldva, az ismeretek minden terén a legelsők közé tartozott. [[Teológia]]i és [[Filozófia|bölcseleti]] ismerete mellett leginkább az tanúskodik, hogy [[1521]]-ben követségben járván [[V. Károly német-római császár]]nál [[Worms (település)|Wormsban]] (vendégként részt vett a birodalmi gyűlésen), [[Luther Márton|Lutherrel]] vitába bocsátkozott.<ref>Akkor sokan bírálták Luthert. Az egyik legtekintélyesebb bírálója maga VIII. Henrik angol király volt.</ref>
 
[[Fájl:Coat of arms of István Werbőczy.jpg|bélyegkép|jobbra|Werbőczy István nemesi címere]]
A közpályán először Ugocsa vármegyében működött, ahonnan mint országgyűlési követ, az egész ország színe előtt ragyogtatta tudását és bámulatos ékesszólását. Az [[1498]]. [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]]-féle nevezetes törvények megalkotásában, melyek a köznemesség rohamos térfoglalását jelentik, már kétségtelenül közreműködött, s az a határozat, melyben II. Ulászló örökös nélküli elhalálozása esetére a nemzet királyválasztási joga s ahhoz való ragaszkodása nyert kifejezést, egyenesen az ő befolyásának tulajdonítható; előjátéka volt ez az [[1505]]. évi [[rákosi végzés]]eknek. Az [[1500]]-as és [[1501]]-es országgyűléseken a köznemesség szóvivője és vezére volt. Ő fogalmazta meg azt a királyhoz intézett felterjesztést, amelyben a nemesség sérelmeinek tolmácsolása mellett a főrendek [[Banderiális hadsereg|bandériumainak]] kiállításáról, a főpapok [[Tized|dézsmaszedésének]] törvényszerű gyakorlásáról kérik a királynak erélyes rendelkezését. Politikai sikereinek azonban egyik legszebbike az 1505. évi rákosi gyűlés híres végzése a nemzeti királyság visszaállítása tárgyában. A köznemesség ragaszkodását Werbőcyhez bizonyítja az a páratlan eset, hogy a hazának és köznek tett jószolgálatai elismeréséül portánként két dénár jutalmat szavazott meg neki az [[országgyűlés]].
[[Fájl:Verbőczy István.jpg|bélyegkép|balra|Werbőczy István portréja a [[Vasárnapi Ujság (hetilap, 1854–1921)|Vasárnapi Ujság]], 1860. évi 43. számában]]
[[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] uralkodása első éveiben Werbőczy többnyire külföldön tartózkodott. [[1517]]-ben királyi személynök lett és különböző dalmáciai megbízásokat kapott az országgyűléstől. A [[Oszmán Birodalom|török]] támadások veszedelme mindegyre fenyegetőbbé vált, és ezért Werbőczi [[Velence (Olaszország)|Velencében]], [[Róma|Rómában]], Wormsban, majd [[Nürnberg]]ben járt, mindenütt a török elleni segély kieszközlése érdekében fáradozott, de küldetése nem járt sikerrel. Nem is járhatott, mert Nyugat-Európa - a kibontakozó reformáció által okozott forrongások mellett - épp az itáliai háborúk lázában égett. Az angol és francia királyok, a német-római császár (egyben spanyol király), valamint a pápa és az olasz államok hadai kis megszakításokkal, gyakran szövetségeseket is váltva, folyamatosan harcoltak Itália uralmáért. Visszatérve, az országot a legnagyobb zűrzavarban találta. A pártküzdelmek utolsó fázisa az [[1525]]. [[Június 24.|június 24-ei]] országgyűlésen következett be, amely Werbőczyt emlékezetes nagy beszéde után Magyarország nádorává megválasztotta, a nagyurak azonban megbuktatták. A [[Mohácsi csata|mohácsi vész]] alatt egyik felső-magyarországi várában, [[Dobronya|Dobronyán]] élt visszavonulva.
 
[[I. János magyar király|Szapolyai János]] királlyá választásakor kancellárjává és tanácsosává tette. Megjárta időközben [[Konstantinápoly]]t is királya érdekében. A király, halála esetére, fia egyik gyámjául őt nevezte ki. Mindamellett politikai fontossága nem volt a jelentős tényezők sorában. Bírói pályán kezdte közéleti szereplését és ott is végezte. Werbőczy [[Buda (történelmi település)|Budavár]] első megszállása után is helyén maradt, elvállalta a renegát szerepét. A szultán kinevezte a meghódolt keresztények bírájává – tíz forint napidíjjal. Azonban békétlenségével, veszekedéseivel a szultán haragját vonja a fejére, ezért a „tiszteletére” rendezett lakomán, 1541-ben Budán, 83 éves korában megmérgezték. Különös fintora a sorsnak, hogy bár Werbőczy István híres gyűjteményében ([[Tripartitum]]) a zsidókról így ír: "az üdvösséggel ellenkező kiváltságaik vannak", hamvai mégis az akkori [[budai zsidó temető]]ben (Alagut utca–Pauler utca–Attila út közti területen) porladnak.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Werbőczy_István”