„Áprilisi törvények” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB |
||
419. sor:
Az 1848:'''XX. tc.''' kimondta a magyarországi bevett felekezetek, azaz a [[katolicizmus|katolikusok]], az [[Evangélikus kereszténység|evangélikusok]], a [[kálvinizmus|reformátusok]], az [[unitáriusok]] és az [[ortodox kereszténység|ortodoxok]] tökéletes „egyenlőségét és viszonosságát”. Ennek értelmében a felekezetek egyházi és oktatási tevékenységét az állami költségvetés finanszírozza, ehhez felhasználhatja az egyházak és az egyházi alapítványok vagyonát. A bevett felekezetek iskoláinak látogatását mindegyik felekezet tagjainak engedélyezte.
A cikkely megteremtette a nagyobb keresztény felekezetek közötti egyenlőséget, az ekkor körülbelül 250 000 lelket számláló<ref name = "szerk. Hermann 50-51">{{cite book| title = Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története| editor= Hermann R.|pages = 50-51}}</ref> [[A zsidóság Magyarországon|zsidóság]] helyzete azonban változatlan maradt. Ez valószínűleg elsősorban a márciusi városi [[pogrom]]okra vezethető vissza.<ref name
=== Az áprilisi törvények magánjogi hatása ===
429. sor:
=== Széchenyi közlekedésfejlesztési programjának törvénybe iktatása ===
[[Széchenyi István]] [[1845]] óta a [[Helytartótanács]] közlekedési ügyekért felelős osztály vezetőjeként Magyarország közlekedési rendszerének átfogó fejlesztésének tervén dolgozott. [[1848]] február 1-jén jelent meg munkája, a „Javaslat a közlekedési ügy rendezésérül”.<ref name
Széchenyi munkájában rámutatott, hogy Magyarországon elsősorban a [[Vízi közlekedés|hajózható vízi utak]] szabályozását és a [[vasút]]építést kell előnyben részesíteni, és ezen munkálatokat össznemzeti érdekek figyelembevételével, központilag kell megtervezni.<ref>Megakadályozandó, hogy a helyi érdekek miatt költségesebb, hosszabb, ugyanakkor esetleg fontos városokat elkerülő vonalak épüljenek meg.</ref> Széchenyi elgondolása, mely szerint a vasútvonalakat elsősorban Pest, az ország közepe felől kell sugaras szerkezetben kiépíteni, máig megfigyelhető Magyarország közlekedési hálózatainak elrendezésében.<ref name = "szerk. Hermann 12-13"/> A tanulmány 4 fővonalból <ref>Ezek délnyugat (Fiume és Itália), nyugat (Bécs és Nyugat-Európa), észak ([[Galícia]]) és kelet felé vezettek volna. (lásd {{cite book| title = Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története| editor= Hermann R.|pages = 13}})</ref> és több szárnyvonalból álló hálózatot javasolt, amelynek megépítésének költségét mintegy 100 millió forintra becsülte, és a rendszert 10 év alatt megépíthetőnek vélte.<ref name = "szerk. Hermann 12-13"/> A törvényben már hat vasúti fővonalról történt említés, amelyeknek megtervezésére, és az építkezések megkezdésére 8 millió forintot irányzott elő. Különösen fontosnak tartották a [[Fiume]] felé vezető vasútvonalat, amely az ország belső területeinek terményeit és termékeit szállította volna a Magyar Királyság tengeri kikötőjébe.<ref>A Pest-Fiume az útvonal törvénybe iktatásával Széchenyi elgondolása győzedelmeskedett a korábban az ellenzék, köztük Kossuth által is preferált Fiume-[[Vukovár]] változat felett. Széchenyi azt azért tartotta rossz megoldásnak, mert az ország déli határának közelében haladt volna, nem a magyar lakosságot, hanem elsősorban a déli Határőrvidék szláv lakóit juttatta volna előnyös helyzetbe. A szállítási út az ország legtöbb területéről hosszabb lett volna, és, bár a vonal Vukovárnál csatlakozott volna a dunai kereskedelmi útvonalhoz, a vízi útvonalak nem pótolhatták a vasutat (télen ugyanis a folyók rendszerint befagytak). (lásd {{cite book| title = Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története| editor= Hermann R.|pages = 13}})</ref>
441. sor:
A jobbágyfelszabadítás a paraszti réteg nagy részét a forradalom mellé állította, ami alapvető különbséget jelentett a magyar és a többi - például az észak-olasz - szabadságharc között, tömegbázist biztosított a honvédségnek.<ref>{{cite book|title = A befejezetlen múlt 4: Polgári társadalmak és nemzetállamok| first= Péter | last= Bihari| publisher = Műszaki Kiadó| year = 2003| isbn = 963 16 2722 5| pages= 174}}</ref> A [[Magyarországi nemzetiségek 1848-49-ben|nemzetiségek elismerésének hiánya]] azonban később súlyosan érintette a szabadságharcot, mivel ellene fordította a román, horvát és szerb népesség nagy részét.<ref>A románok, horvátok és szerbek egyaránt saját, a magyar kormánytól és országgyűléstől független, csak a császárnak alárendelt nemzeti gyűlést és nyelvi különállást, a horvátok és szerbek területi autonómiát is követeltek. (lásd {{cite book| title = Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története| editor= Hermann R.|pages = 80., 42. ill. 77}})</ref>
A választási törvény hatására az első népképviseleti országgyűlés liberális többségű lett,<ref name = "Hermann 112-114">{{cite book| title = Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története| editor= Hermann R.|pages = 112-114}}</ref>
=== A neoabszolutizmus korszakában ===
449. sor:
Ugyanakkor az ország államszervezetét központi irányítás alá vonták, és a polgárjogok is súlyos csorbát szenvedtek.
=== A kiegyezés után ===
A törvények közjogi rendelkezései a Bach-korszak után és [[Kiegyezés]] során újra érvénybe léptek. A Magyarország államszerkezetéről szóló III. törvénycikkely egy évszázadon keresztül meghatározta a magyar közjogot, a kiegyezés megerősítette azt,<ref>{{cite book|title = Történelem III. - Újkor| coauthor = Doba Dóra, Eszterág Ildikó, Komjanitz László| publisher = Műszaki Kiadó| year = 2005| city= Budapest| isbn = 963 16 2815 9| pages= 194}}</ref>
Sokáig érvényben maradt a sajtótörvény ([[1914]]-ig) és a bevett felekezetek egyenjogúságát kimondó XX. tc. is ([[1947]]-ig).<ref name="Hoffman István"/> Szintén máig érezhető Széchenyi által megálmodott Budapest-központú infrastruktúrafejlesztés hatása.<ref name="Hoffman István"/>
| |||