„Iovianus római császár” változatai közötti eltérés

a
Sajtóhiba.
Nincs szerkesztési összefoglaló
a (Sajtóhiba.)
A keresztény vallást elvető filozófus és katona, Iulianus császár perzsa hadjárat közben történt halála (363. június 27.) után a hadsereg még aznap értesítette Iulianus hívét Salutiust, a pogány [[praefectus praetorio]]t, hogy őt jelölik császárnak. Salutius azonban öreg korára hivatkozva nem vállalta. Másodszorra a fiatalabb, keresztény Iovianusra esett a választás és ő nem utasította vissza a tisztséget.{{refhely|Brandt: Az ókor alkonya|50–51. o.}} Egyesek szerint atyja érdemeit is tekintetbe véve, más vélemény szerint iszákossága és erélytelensége miatt választották.
 
Katonai téren nem sok babért aratott, de elfogadta [[II. Sápúr]] perzsa [[Szászánida]] királlykirály szövetségi ajánlatát, és harminc éves békében állapodott meg vele. Lemondott Arméniáról, [[Niszibisz]]{{refhely|Brandt: Az ókor alkonya|50–51. o.}} és [[Szingara]] városáról.{{refhely|Magyar Katolikus Lexikon}} Ezzel biztosította a birodalom keleti határát és megteremtette a lehetőségét annak, hogy az északi [[Germánok|germán]] támadás ellen fordulhasson.
 
Uralkodása rövid volt, 364. február 17-én természetes halállal elhunyt.{{refhely|Brandt: Az ókor alkonya|50–51. o.}}
22 037

szerkesztés