„Lövészárok-hadviselés” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
Nincs szerkesztési összefoglaló
6. sor:
A lövészárokban tartózkodó katonák védve voltak az ellenséges [[Lőfegyver|kézifegyverek]] tüzétől, bár a tüzérségi eszközök és a légierő eredményesen használható ezek támadására. Az egymással szemben álló lövészárkok közötti terület („a senki földje”) mind a kézifegyverek, mind a tüzérség tüzének teljes mértékben ki volt téve, emiatt még a sikeres támadások is jelentős veszteségeket okoztak a támadóknak, akiknek először ezt kellett leküzdeni, mielőtt közelharcban el tudták volna foglalni az ellenséges lövészárkot.
 
A lövészárkokat először az [[amerikai polgárháború]] során alkalmazták, ahol már megjelentek a lövészárok-hadviselés alapvető elemei. A lövészárok-hadviselés legjobb példája az [[első világháború]], amely során az [[antant]] és a [[központi hatalmak]] hadseregei, elsősorban a [[Nyugati front (első világháború)|nyugati fronton]], lövészárkok, bunkerek és szögesdrótakadályok bonyolult és jelentős véráldozatok nélkül szinte bevehetetlen rendszerét építették ki. Nagy előnye volt, hogy ellenséges tűzhatás alatt is lehetőség nyílt a saját csapatok rejtett mozgatására.<ref>{{HadTudLex|1|834}}</ref> A [[második világháború]]ban már a [[harckocsi]]k tömeges megjelenése a lövészárkok eredményes védelmét nem tette lehetővé, de kisebb konfliktusokban vagy különleges terepviszonyok esetén ez után is alkalmazták.Agypina
 
== Előzmények ==