A '''klérus''' avalamely [[katolikus egyház]]ban a papi [[rendpap]],ok testületét jelenti ellentétbenszemben a keresztényvilági néppelhívőkkel, a [[laikus]]okkal.
==A szó eredete==
A klérus [[görög nyelv|görög]] szó, magyarul ''sorsrészt'' jelent. A katolikusszó papi rendmagyarázat egyesek szerint onnan nyerte ezt a nevetaz, hogy [[Jézus]] elsőnek megválasztott tanítványa, [[Mátyás apostol]] sorsolás útján lett kiszemelve ([[Szent Ágoston]] szerint), mások szerint onnan, hogy a [[Levi]] zsidó törzs a [[Kánaán]] földjének elosztásánál nem nyert saját területrészt, hanem az [[egyházi tized]] és így „az Isten” jutott sorsrészéül.
==Katolikus klérus==
A klérus[[katolikus egyház]] klérusa az [[egyházi rend]], amely felszentelés ([[ordinatio]]) által az egyház közvetlen szolgálatára és az egyházi hatalom gyakorlására van hivatva, alkotja a ''szoros értelemben vett papságot'', míg a keresztség által az egyházba felvett laikusok csak ''a tágabb értelemben vett papsághoz'' tartoznak. A klérusnak, mint az egyházi hatalom gyakorlására különösen hivatott és feljogosított rendnek szoros megkülönböztetése a laikusoktól, az egyik lényeges különbség a [[katolicizmus]] és a [[protestantizmus]] között, amely utóbbi a hívek általános papságát vallja, és a papi rendet történetileg fejlődött, nem az őskeresztény egyházban gyökerező intézménynek tekinti.
A papi rendbe való felvétel egyedüli módja a felszentelés, amely miként a [[keresztség]], eltörölhetetlen jellegű. Ahogy a megkeresztelt személy nem keresztény hitre történő áttérés dacára nem szűnik meg keresztény lenni, úgy az egyszer pappá felszentelt többé laikus nem lehet. A [[tridenti zsinat]]tól kezdve [[anatéma|anatemá]]val (egyházi átok) sújtották azokat, akik ezt tagadni merészelték.
