„Robert William Seton-Watson” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Nemzetközi katalógusok + portál |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{Életrajz infobox
| név=Robert William Seton-Watson
| kép=Seton-Watson.gif
| képaláírás = Robert William Seton-Watson
| képméret=200px
| születés dátuma = [[1879]]. augusztus 20.
| születés helye = [[London]]
15. sor:
}}
'''Robert William Seton-Watson''' ([[London]], [[1879]]. [[augusztus 20.]] – [[Skye]], [[1951]]. [[július 25.]]) [[Skócia|skót]] felmenőkkel rendelkező brit publicista, történész és politikai aktivista. Korábbi írásaiban a Scotus Viator ''(vándorló skót)'' álnevet használta. Ifjúkori ideáljai még a [[magyarok]] voltak, de aztán egyre jobban a [[szlovákok]]hoz kötődött. Történészi tevékenysége vitatott, de mindezek ellenére jelentős történelmi kutatásokat folytatott és forrásértékű munkákat publikált a szlovák, a délszláv és a román történelem vonatkozásában.
1905 őszén [[Bécs]]be utazott azért, hogy tanulmányozza a [[Habsburg-ház|Habsburgok]] történetét. Ekkor még ''„a magyarok nagy barátjának”'' vallotta magát, de három év múlva 1908 decemberében megjelent könyve, a [[Faji problémák Magyarországon]] ''(Racial Problems in Hungary)'' egyértelművé tette ennek az ellenkezőjét. Íróként gondolatait a saját tulajdonát képező a ''[[New Europe (hetilap)|New Europe (Új Európa) című hetilapban]]'' propagálta. [[Kelet-Közép-Európa]] etnikai elvű átrendezésének az ő általa elképzelt vizióját éppen 1918–19-ben mutatta be, amikor a [[központi hatalmak]] vereségével egyidőben [[Antanthatalmak az első világháborúban|a győztesek]] nagyon hasonló módon ezt a gyakorlatba is átültették.
27. sor:
Félénk természete azonban egy szenvedélyes személyiséget takart. Seton-Watson különös elszántsággal küzdött azért, amit igaznak vélt. Nagy hatással volt rá édesapja óvatos ravaszsága és édesanyja idealizmusa. Emellett rendkívül büszke volt skót őseire és rendszeresen kijavította azokat, akik tévedésből említettést tettek „angol származásáról”. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy egyben brit hazafinak is tekintse magát. 1892-től 1897-ig tanulmányait a [[Winchester College]]-ban végezte. Félénksége és korábbi súlyos betegsége miatt csak nehezen illeszkedett be az iskola életbe és gyakran volt boldogtalan. 1897-ben családi megegyezés hatására felvette édesanyja nevét is és ettől fogva Seton-Watsonként volt ismeretes, de a hozzá közel álló személyek egyszerűen csak Setonnak szólították.<ref name="Oxford Dictionary of National Biography online"/><ref name="Jeszenszky 1"/><ref name="Beretzky 1"/><ref name="Hugh & Christopher Seton-Watson/Seton-Watson szülei és nagyapja"/><ref name="Hugh & Christopher Seton-Watson/Seton-Watson nagyapjának depressziója, Mary Lorimer és magányossága"/><ref name="Hugh & Christopher Seton-Watson/gyenge fizikuma és iskolai problémái"/>
1898-ban kiadta a ''„Scotland for ever!”'' című, költeményeket tartalmazó kötetét. Ezt követően az [[oxford]]i [[New College]] diákjaként - [[Herbert Fisher|H. A. L. Fisher]] tanítványaként és az ő bátorítására - történelmi tanulmányokat folytatott. 1901-ben második nekifutásra, elnyerte a [[Stanhope-díj]]at, az [[I. Miksa német-római császár|I. Miksa császárról]] írt tanulmányával, melyet hamarosan publikáltak is. 1901 nyarán Németországba utazott német nyelvtudása fejlesztése érdekében, ahol súlyosan megbetegedett. Egyetemi diplomáját 1902-ben szerezte meg modern történelemből. 1903-ban édesapja tanácsára jogi tanulmányok folytatása mellett kötelezte el magát, de az ő hamarosan bekövetkező halála után mégis a történelemmel kapcsolatos tevékenysége folytatása mellett döntött. A következő telet a berlini egyetemen töltötte. 1904. február 13-án a Spectatorban megjelentette a ''„The Russians in Finland”'' („Az oroszok Finnországban”) című, az orosz politikát bíráló cikkét. Ezt követően egy évet a [[Sorbonne]]-on töltött, majd [[Olaszország]]ban utazgatott, részben azzal a szándékkal, hogy [[Bologna]] történelmét tanulmányozza. Pályafutása során többnyire, mint ez alkalommal is, saját maga állta az ezzel kapcsolatos költségeket.<ref name="Oxford Dictionary of National Biography online" /><ref name="Jeszenszky 1" /><ref name="Beretzky 1" /><ref name="Hugh & Christopher Seton-Watson/Seton-Watson szülei és nagyapja" /><ref name="Hugh & Christopher Seton-Watson/Scotland for ever! és I. Miksa">{{cite book|last=Seton-Watson|first=Hugh & Christopher|title=The Making of a New Europe: R.W. Seton-Watson and the Last Years of Austria-Hungary|publisher=Methuen & Co. Ltd, London|year=1981|pages=9|id=ISBN 0-416-74730-2}}</ref><ref name="Hugh & Christopher Seton-Watson/Újabb betegsége">{{cite book|last=Seton-Watson|first=Hugh & Christopher|title=The Making of a New Europe: R.W. Seton-Watson and the Last Years of Austria-Hungary|publisher=Methuen & Co. Ltd, London|year=1981|pages=13|id=ISBN 0-416-74730-2}}</ref><ref name="Hugh & Christopher Seton-Watson/Apja halála és következményei">{{cite book|last=Seton-Watson|first=Hugh & Christopher|title=The Making of a New Europe: R.W. Seton-Watson and the Last Years of Austria-Hungary|publisher=Methuen & Co. Ltd, London|year=1981|pages=14-15|id=ISBN 0-416-74730-2}}</ref><ref name="Hugh & Christopher Seton-Watson/Russians in Finland">{{cite book|last=Seton-Watson|first=Hugh & Christopher|title=The Making of a New Europe: R.W. Seton-Watson and the Last Years of Austria-Hungary|publisher=Methuen & Co. Ltd, London|year=1981|pages=16|id=ISBN 0-416-74730-2}}</ref><ref name="Hugh & Christopher Seton-Watson/Idézet a 3 teuton nemzet szövetségéről">{{cite book|last=Seton-Watson|first=Hugh & Christopher|title=The Making of a New Europe: R.W. Seton-Watson and the Last Years of Austria-Hungary|publisher=Methuen & Co. Ltd, London|year=1981|pages=19|id=ISBN 0-416-74730-2}}</ref>
Tanulmányai hatására a klasszikus angol [[liberalizmus]], az emberi szabadságjogok, a [[Demokrácia (politikai rendszer)|demokrácia]] és a szociális igazságosság híve vált belőle. Ebben az időszakban - kortársai véleményével szemben - nem tartott az egyre erősödő [[Német Birodalom]]tól. Nézetei szerint „a jövő természetes szövetségese a három nagy [[Teutonok|teuton]] nemzet, Britannia, Amerika és Németország”. Emellett az [[európa]]i hatalmi egyensúly fenntartása érdekében hitt az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] szükségességében. 1911. július 25-én házasságot kötött Marion Esther (May) Stack-kel (1883–1963), akinek édesapja (Edward Stack) a [[bengál]]i közigazgatásban látott el szolgálatot. Házastársa odaadása jelentős segítséget nyújtott Seton-Watson számára. Házasságukból két fiú ([[Hugh Seton-Watson|George Hugh Nicholas]] és [[Christopher Ivan William Seton-Watson|Christopher Ivan William]]) és egy lány (Mary Rosalie) született. Apjuk kívánságára mindegyikük felsőfokú tanulmányokat folytatott, fiai történészi képesítést szereztek és 1981-ben könyvet jelentetettek meg apjuk munkásságáról ''„The Making of a New Europe: R.W. Seton-Watson and the Last Years of Austria-Hungary”'' („Az új Európa létrehozása: R.W. Seton-Watson és Ausztria–Magyarország utolsó évei”) címmel. Hugh egyébként a 19. századi orosz, míg Christopher a 19. századi olasz történelmnek volt a kutatója.<ref name="Oxford Dictionary of National Biography online" /><ref name="Jeszenszky 1" /><ref name="Beretzky 1" /><ref name="Hugh & Christopher Seton-Watson/Seton-Watson szülei és nagyapja" /><ref name="Hugh & Christopher Seton-Watson/Scotland for ever! és I. Miksa"/><ref name="Hugh & Christopher Seton-Watson/Újabb betegsége"/><ref name="Hugh & Christopher Seton-Watson/Apja halála és következményei"/><ref name="Hugh & Christopher Seton-Watson/Russians in Finland"/><ref name="Hugh & Christopher Seton-Watson/Idézet a 3 teuton nemzet szövetségéről"/><ref name="Oxford Dictionary of National Biography online/Hugh Nicholas Seton-Watson">{{cite web|url=http://www.oxforddnb.com/view/article/31670/31670?back=,36024|author=Oxford Dictionary of National Biography online: Harry Hanak|title=Hugh Nicholas Seton-Watson|accessdate=2015-06-21}}</ref><ref name="Christopher Seton-Watson">{{cite web|url=http://www.theguardian.com/news/2007/dec/04/guardianobituaries.internationaleducationnews|author=John Pollard|title=Christopher Seton-Watson, The Guardian, 2007.12.04.|accessdate=2015-06-21}}</ref>
41. sor:
{{Idézet 2|''A magyarok felhasználhatják Bécset a nemzetiségek ellen, vagy fordítva, de nem szállhatnak szembe mindkettővel egyidejűleg. Éppen ezért a nemzetiségi és a választójogi kérdés Magyarország jövőjének kulcsa. (Seton-Watson tanácsa 1906. szeptemberében)''}}
Az általa tapasztaltak alapján véleménye megváltozott és a perszonálunió helyett a dualista rendszert támogatta. A magyar parlamentáris [[demokrácia|demokráciába]] vetett hite megingott miután felfedezte, hogy a nem magyar lakosság az alsóházban 40-nél is kevesebb, a felsőházban pedig ennél is csekélyebb számú képviselővel rendelkezett. Az általa tapasztaltak alapján arra a meggyőződésre jutott, a magyarok „hazudtak” neki. Következő magyarországi útját 1907 tavaszára tervezte, amelyet Štefánek segítségével készített elő. Ennek kapcsán 1907-ben megjelentette a ''„The Future of Austria-Hungary and the Attitude of the Great Powers”'' („Ausztria–Magyarország jövője és a nagyhatalmak hozzáállása”) című művét. 1907 tavaszán visszatért [[Magyar Királyság|Magyarországra]], elsősorban az itt élő szlovákok tanulmányozása céljából, akikhez ekkor került érzelmi közelségbe, mivel a [[skótok]]ra emlékeztették őt. Látogatása alatti - magyar vezetőkkel való - találkozásai, valamint az
Ez időben csalódásai ellenére még kitartott Magyarország területi integritásának megőrzése mellett, hiszen ezt írta 1907-ben [[Esterházy Móric]]nak: „Természetesen a legkisebb szimpátiát sem érzem azok iránt, akik fel akarják osztani Magyarországot”.<ref name="Jeszenszky 1" />
47. sor:
Seton-Watson [[német nyelv|németül]], [[francia nyelv|franciául]] és [[olasz nyelv|olaszul]] is folyékonyan beszélt, valamint használható szinten megtanult [[magyar nyelv|magyarul]], [[szerb nyelv|szerbül]], [[horvát nyelv|horvátul]], [[cseh nyelv|csehül]] és [[szlovák nyelv|szlovákul]]. Ekkortól az angol sajtóban (még mindig Scotus Viatorként) rendszeresen bírálta a magyarországi nemzetiségi politikát, illetve legfőképpen annak gyakorlatát. Ezt követően megindult a kampány a magyar [[Média (kommunikáció)|sajtóban]] is a „névtelen rágalmazók” ellen, akiknek a tevékenységét tévesen az [[osztrákok]]nak tulajdonították. Ennek során számos cikket, röpiratot és könyvet jelentettek meg, melyekkel a brit közvéleményt célozták meg. Válaszul Seton-Watson összegyűjtötte a legsúlyosabbnak vélt sérelmeket és számos, a magyar kormányt bíráló művet jelentett meg. Ezek közül kiemelkedett az 1908 elején kiadott ''„Politische Verfolgungen in Ungarn”'' („Politikai üldözések Magyarországon”) című (angol, német és francia nyelvű) kiadványa. Ebben Seton-Watson a „felrázásra” és megdöbbentésre fektette a hangsúlyt és ezáltal szándékosan túlzó, torzított képet tárt az olvasó elé. A csernovai tragédia rész a pamflet jelentős részét tette ki és az érzelmeket célozta meg hatásvadász megfogalmazásokkal. Ugyanakkor tény, hogy az eset Seton-Watsontól függetlenül is megbotránkozást keltett külföldön, viszont ő ezt tovább fokozta a politikai háttér és a szlovák nemzetiség helyzetének torzított bemutatásával.<ref name="Oxford Dictionary of National Biography online" /><ref name="Jeszenszky 1" /><ref name="Beretzky 2" /><ref name="Beretzky 3"/>
Az első, 1908-ban megjelentett, nagy feltűnést keltő ''„Racial Problems in Hungary”'' (Faji problémák Magyarországon) című könyve már részletesen bírálta a magyarországi nemzetiségi politikát (kiemelve az iskolaügyi és [[közigazgatás]]i sérelmeket), a [[választási rendszer]]t és annak módszereit. Emellett szót emelt a sajtóperek, a szervezkedési és gyülekezési jog hiányosságai ellen is, valamint kritikában részesítette az [[Igazságszolgáltatás (egyértelműsítő lap)|igazságszolgáltatást]] is. Ennek ellenére elutasította a Monarchia felbomlásának gondolatát és a problémák megoldását az általános választói jog bevezetésétől, a nemzetiségi jogok betartásától és a nemzetiségeknek adandó kulturális [[Autonómia (szociológia)|autonómiában]] látta. A mű egyik legnagyobb hibája azonban, hogy a jogosnak tekinthető kritikák mellett, az objektivitás hiánya jellemezte. Ezt jól mutatta, hogy már az első lapon [[Andrej Hlinka]] portréja meredt az olvasóra és a többi 42 kép és illusztráció is kizárólag szlovák tárgyú volt. Másrészt kiemelhető, hogy számos valótlanságot, illetve a román és szlovák barátaitól átvett nem ellenőrzött túlzást is tartalmazott. Ilyen volt az is, ahogy kiemelte a ''„zsidók szerepét”'' a nemzetiségek elleni intézkedésekben. Szenvedélyességében már a [[A középkori Magyar Királyság története|középkori magyar]] történelmet is bírálta, valamint nem tett különbséget a magyarosodás és a [[magyarosítás]], illetve a spontán asszimiláció között. Ennek hatására a korábban csodált [[Kossuth Lajos]]t és [[Petőfi Sándor]]t a „nemzetiségét eláruló szlovákként” tüntette fel és hasonlóan ellenszenvvel tekintett a Hunfalvy, a Vámbéry, a Vázsonyi és a Toldy családnevet viselőkre.<ref name="Jeszenszky 1" /><ref name="Beretzky 4">{{cite book|last=Beretzky|first=Ágnes|title=Scotus Viator és Macartney Elemér: Magyarország-kép változó elõjelekkel (1905–1945)|publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest|year=2005|pages=20-21|id=ISBN 9789630582469}}</ref><ref name="Beretzky 23-24">{{cite book|last=Beretzky|first=Ágnes|title=Scotus Viator és Macartney Elemér: Magyarország-kép változó elõjelekkel (1905–1945)|publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest|year=2005|pages=23-24|id=ISBN 9789630582469}}</ref>
A magyar sajtó válaszában azonban csak a hibáit és túlzásait emelték ki, arra azonban kevesen gondoltak, hogy a könyvben magát megnevező Seton-Watson célja nem a „leleplezés”, hanem a magyarbarát brit közvélemény megváltoztatása volt. Magyar részről egyedül [[Jászi Oszkár]] vette pártfogásába a kritikai észrevételeinek publikálásáért, akinek ezt levélben meg is köszönte. Ebben Seton-Watson egyben kérte azt is, hogy a tévedéseit vagy a túlzásait javítsák ki. A körülmények ismeretében Jászi felkérte, hogy „álljon a magyar közönség elé” a [[Huszadik Század (folyóirat)|Huszadik Század című folyóiratban]], de erre végül nem került sor. A mű hatása olyan jelentős volt, hogy Seton-Watsont ettől kezdve a „magyar kérdés” elismert szaktekintélyének tekintették. Munkássága, különösen a ''„Racial Problems in Hungary”'', később a brit békedelegáció forrása lett (a [[trianoni békeszerződés]] megalkotásakor). Ez azért is nagy veszélyt hordozott, mert a magyar statisztikákkal egyenértékűnek tekintették, annak ellenére, hogy a magyar elemzők részletesen és számokkal is alátámasztva bemutatták, hogy a témában nem rendelkezett pontos nemzetiségi adatokkal. Seton-Watson ugyanis egyfajta [[Kohlhaas-szindróma|Kohlhaas-szindrómának]] tekinthetően csak a saját nézetei és a Magyar Királyság egyes nemzetiségeit érintő igazságtalannak gondolt faji politikát szerette volna megbosszulni, bármi áron.<ref name="Jeszenszky 1" /><ref name="Beretzky 4"/><ref>{{cite journal |url=http://epa.oszk.hu/02600/02602/00001/pdf/EPA02602_danubian_review_1934_01_01-03_aug.pdf |title=Danubian rewiew |accessdate=2015-07-01 |journal=Pesti Hirlap |language=angol |year= 1934 |mounth=augusztus}}</ref><ref name="Beretzky 21-22">{{cite book|last=Beretzky|first=Ágnes|title=Scotus Viator és Macartney Elemér: Magyarország-kép változó elõjelekkel (1905–1945)|publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest|year=2005|pages=21-22|id=ISBN 9789630582469}}</ref> ▼
▲A magyar sajtó válaszában azonban csak a hibáit és túlzásait emelték ki, arra azonban kevesen gondoltak, hogy a könyvben magát megnevező Seton-Watson célja nem a „leleplezés”, hanem a magyarbarát brit közvélemény megváltoztatása volt. Magyar részről egyedül [[Jászi Oszkár]] vette pártfogásába a kritikai észrevételeinek publikálásáért, akinek ezt levélben meg is köszönte. Ebben Seton-Watson egyben kérte azt is, hogy a tévedéseit vagy a túlzásait javítsák ki. A körülmények ismeretében Jászi felkérte, hogy „álljon a magyar közönség elé” a [[Huszadik Század (folyóirat)|Huszadik Század című folyóiratban]], de erre végül nem került sor. A mű hatása olyan jelentős volt, hogy Seton-Watsont ettől kezdve a „magyar kérdés” elismert szaktekintélyének tekintették. Munkássága, különösen a ''„Racial Problems in Hungary”'', később a brit békedelegáció forrása lett (a [[trianoni békeszerződés]] megalkotásakor). Ez azért is nagy veszélyt hordozott, mert a magyar statisztikákkal egyenértékűnek tekintették, annak ellenére, hogy a magyar elemzők részletesen és számokkal is alátámasztva bemutatták, hogy a témában nem rendelkezett pontos nemzetiségi adatokkal. Seton-Watson ugyanis egyfajta [[Kohlhaas-szindróma|Kohlhaas-szindrómának]] tekinthetően csak a saját nézetei és a Magyar Királyság egyes nemzetiségeit érintő igazságtalannak gondolt faji politikát szerette volna megbosszulni, bármi áron.<ref name="Jeszenszky 1" /><ref name="Beretzky 4"/><ref>{{cite journal |url=http://epa.oszk.hu/02600/02602/00001/pdf/EPA02602_danubian_review_1934_01_01-03_aug.pdf |title=Danubian rewiew |accessdate=2015-07-01 |journal=Pesti Hirlap |language=angol |year= 1934 |mounth=augusztus}}</ref><ref name="Beretzky 21-22">{{cite book|last=Beretzky|first=Ágnes|title=Scotus Viator és Macartney Elemér: Magyarország-kép változó elõjelekkel (1905–1945)|publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest|year=2005|pages=21-22|id=ISBN 9789630582469}}</ref>
A könyvben a következőket nyilatkozta:<ref name="Jeszenszky 1" />
65 ⟶ 63 sor:
{{Idézet 2|''Scotus Viatort mi sem jellemez jobban, mint az a kenetteljes hittérítő hipokrízis, amely nem vesz tudomást a brit gyarmatpolitika nyomában rothadó hullahegyekről és a humanizmus legdrágább kincsét félti, ha elcsavarnak egy paragrafust. (magyar vélemény a „Faji problémák Magyarországonról”)''}}
Művei a magyarságról csekély ismeretekkel rendelkező brit olvasókhoz is eljutottak. Írásai nagy feltűnést keltettek [[Egyesült Királyság|Nagy-Britanniában]], valamint más külföldi országokban és ellentmondásos fogadtatásban részesültek. Összességében azonban kijelenthető, hogy a brit sajtó nagyobb része meggyőzőnek találta a „vádiratát” és a közvéleményben sikerült megrendítenie a Magyarországról kialakított, korábbi inkább kedvező képet. Seton-Watson végül elérte, hogy a britek a 20. század első évtizedének végén már korrupt és nemzetiségeit kíméletlenül elnyomó népnek látta a magyart. Ezt Magyarországon is érezték és a két fél között az ellentét csak tovább nőtt. Seton-Watson ha bírálatot kapott, akkor a véleményét kitartó makacssággal védelmezte. Az [[első világháború]] kitöréséig Seton-Watson érzelmei még nem vettek radikális fordulatot az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] integritását illetően. A [[Német Birodalom]]tól való félelmei miatt arra a következtetésre jutott, hogy szükség van egy erős, a nyugati hatalmakkal együttműködő, egységes közép-európai országra. Ennek következtében a magyarokkal szembeni ellenségessége részben annak tudható be, hogy - nézete szerint - ezen elképzeléseit a magyar politikai vezetők által támogatott önállósodási törekvések veszélyeztették.<ref name="Oxford Dictionary of National Biography online" /><ref name="Jeszenszky 1" /><ref name="Beretzky 25">{{cite book|last=Beretzky|first=Ágnes|title=Scotus Viator és Macartney Elemér: Magyarország-kép változó elõjelekkel (1905–1945)|publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest|year=2005|pages=25|id=ISBN 9789630582469}}</ref>
Meggyőződésében és ellenérzéseiben megerősítette [[1909-es boszniai válság]] során a hírhedt [[1909-es zágrábi hazaárulási per]] is. Ebben az osztrák hatóságok 33 főt ítéltek börtönbüntetésre hamis bizonyítékok alapján. Ezt decemberben az ugyancsak nagy vihart kavaró [[Friedjung-per]] követte, amely során bebizonyosodott, hogy [[Heinrich Friedjung]] osztrák történész hibázott, mivel nem járt el körültekintően a korábbi per bizonyítékainak vizsgálata során. Seton-Watson a történteket "egyenesen gonoszságnak" tartotta. Ebben az időszakban szoros kapcsolatot épített ki a [[Pánszlávizmus|délszláv egységet]] támogató [[horvátok]]kal is. Az 1911-ben kiadott délszláv helyzetet elemző művéhez a következő ajánlást írta: ''„annak az osztrák államférfinak, aki a szükséges tehetséggel és bátorsággal rendelkezik”.'' A délkelet-európai nemzetiségi feszültségek magukra vonták a nagyhatalmak érdeklődését is, mivel [[Bosznia-Hercegovina 1908-as annexiója]], valamint az [[első Balkán-háború|első]] és [[második Balkán-háború]] egy esetleges, általános európai konfliktus lehetőségére hívták fel a figyelmet. Az ugyancsak 1911-ben kiadott „Korrupció és reform Magyarországonban” a választási visszaélések bemutatása mellett ismét a szerző elfogultságát mutatja az, hogy ezekben is csak a nemzetiségellenességet látta. Jászi az elismerő szavak mellett felhívta a figyelmét ezen tévedésére. Seton-Watson progresszív-liberálisként, amelyre hatást gyakorolt skót származása és puritán beállítottsága a monarchia föderalizálásáért (trialista szövetségi rendszerré történő átalakításáért) és a közélet demokratizálásáért szállt síkra. Ebben hathatós segítségre lelt barátjában [[Wickham Steed]] személyében. Egyre szorosabb kapcsolatot alakított ki a cseh [[Tomáš Garrigue Masaryk]]kal, aki jelentős szerepet játszott a hatóságok bírálatában a zágrábi perek során. Seton-Watson a világháború előestélyén Európai Szemle néven egy negyedéves folyóiratot szeretett volna kiadni, amely irodalmi, művészeti és zenei tárgyú lett volna. Ebben a magyarokkal, a szlovákokkal, a románokkal, a németekkel, a ruténekkel és a szerbekkel kapcsolatos témák szerepeltek volna. A skót történész valóban jóhiszemű kampányát azonban román és szláv soviniszták a magyar nép lejáratására használták fel, amit Jászi Oszkár jelzett is a barátja felé. Az 1914 novemberére tervezett lap végül nem jelent meg.<ref name="Oxford Dictionary of National Biography online" /><ref name="Jeszenszky 1" /><ref name="Beretzky 25" /><ref name="Britannica online: Heinrich Friedjung">{{cite web|url=http://www.britannica.com/EBchecked/topic/220137/Heinrich-Friedjung|author=Britannica online|title=Heinrich Friedjung|accessdate=2015-06-06}}</ref><ref name="Mark Biondich">{{cite book|last=Biondich|first=Mark|title=Stjepan Radić, the Croat peasant party, and the politics of mass mobilization, 1904-1928|publisher=Univerity of Toronto Press Incorporated, Toronto|year=2000|pages=96|id=ISBN 0-8020-8294-7}}</ref><ref name="Beretzky 26-28">{{cite book|last=Beretzky|first=Ágnes|title=Scotus Viator és Macartney Elemér: Magyarország-kép változó elõjelekkel (1905–1945)|publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest|year=2005|pages=26-28|id=ISBN 9789630582469}}</ref>
A korszakban megjelent jelentősebb művei a következők voltak:<ref name="Oxford Dictionary of National Biography online" />
91 ⟶ 89 sor:
[[Fájl:Trianonmap.jpg|bélyegkép|300px|Magyarország elcsatolt területei]]
1918 őszén brit részről még mindig több elképzelés létezett a Monarchia jövőjét illetően. Októberben az anyai ágon magyar származású [[Leopold Amery]] álláspontja szerint Magyarországról csak Horvátország vált volna le. Ezzel szemben állt
Romsics Ignác magyar történész így nyilatkozott Seton-Watson és Steed tevékenységéről:<ref name="Romsics 80">{{cite book|last=Romsics|first=Ignác|title=A trianoni békeszerződés|publisher=Osiris Kiadó, Budapest|year=2007|pages=80|id=ISBN 9789639705623}}</ref>
97 ⟶ 95 sor:
{{Idézet 2|'' Seton-Watson nem tartozott a brit békedelegáció tagjai közé, ám Steeddel együtt Párizsban tartózkodott, s a háttérben továbbra is igen aktív tevékenységet fejtett ki. Nemcsak a brit delegátusokat és szakértőket orientálták, hanem a román, szerb és csehszlovák küldötteket is tanácsokkal látták el. […] ők ketten - írja róluk egy brit diplomáciatörténész - úgy működtek, mint a nemhivatalos, de hatékony leszámítoló bank, amelyen keresztül bonyolódtak a lengyelek, csehek, szlovákok, rutének, románok és délszlávok ügyei.''}}
Seton-Watson konkrét ajánlásai, bár kétségbe vonta a korábbi 1910-es magyar népszámlálás adatait és egyéb elfogultságai ellenére, etnikailag korrektebb határokat irányoztak elő a későbbi [[trianoni békeszerződés|békeszerződésben]] foglaltaknál. Emellett úgynevezett szürke zónákat különített el, amelyek hovatartozásáról alapos és nemzetközileg ellenőrzött helyszíni vizsgálatok alapján döntöttek volna. Befolyását mutatja, hogy a fenti memorandumot a brit állásfoglaláshoz csatolták függelékként, illetve a brit határjavaslatot alapvetően az ő elképzelései alapján készítették el. Seton-Watson így egymaga a munkássága által hatást tudott gyakorolni országok sorsára és nemzetek életére. Ezt továbbá alátámasztja még az is, hogy céljainak elérése céljából több mint 200 befolyásos személyiséggel folytatott kiterjedt levelezést. Az olasz és a délszláv határok esetében erősen sérelmezte, a „párizsi törpék” tevékenységét, mivel nézetei szerint „kiárusították a délszlávok jogait” az adriai térségben. Az újonnan létrejövő utódállamok nagy része,
=== A két világháború között ===
111 ⟶ 109 sor:
== Emlékezete ==
[[Fájl:Ruzomberok Robert William SETON WATSON.jpg|bélyegkép|Robert William Seton-Watson [[rózsahegy]]i mellszobra, Vojtech Ihriský alkotása]]
Az [[Oxfordi Egyetem]] professzora a prágai (1919), a zágrábi (1920), a pozsonyi (1928), a belgrádi (1928) és a kolozsvári (1930) egyetemeken kapott díszdoktori címeket és két város [[Kolozsvár]] és [[Turócszentmárton]] díszpolgárává választotta.<ref name="Oxford Dictionary of National Biography online" /><ref>{{cite web |url=http://www.hrsvijet.net/index.php?option=com_content&view=article&id=31376:tko-je-robert-william-seton-watson-1879-1951-pravi-otac-jugoslavije&catid=74:knjigozori&Itemid=348 |title=Tko je Robert William Seton-Watson (1879
2007-ben R.W. Seton-Watsonról [[Szlovákia]] 24 [[Szlovák korona (1993)|szlovák koronás]] postabélyeget bocsátott ki.<ref>{{cite web |url=http://www.mindop.sk/externe/znamky/2007/07408e.html |title=R.W. Seton-Watson |accessdate=2015-08-15 | publisher=mindop.sk | language=angol}}</ref> 2014-ben a [[Rotterdam]]ban a száz évvel korábbi [[Tomáš Garrigue Masaryk]] és Seton-Watson találkozó helyszínén emléket állítottak annak, hogy tulajdonképpen ott
=== Vélemények a tevékenységéről ===
128 ⟶ 126 sor:
{{Idézet 2|''Magyarországon és a környező országokban mégis Scotus Viatorként vált ismertté, előbb mint a térség nemzetiségi problémáinak első számú brit ismerője, később, a világháború alatt és után mint a Monarchia felbomlásának egyik előidézője és a tágas határokat kapott új államok lelkes bábája, majd gyámolítója. Utólag tekintélyessé váló neve még hitelesebbé tette a későbbi évtizedekben 1918 előtti publicisztikai működésének termékeit. […] Korai írásai máig ható érvénnyel formálták meglehetősen negatívvá a nyugat-európai közvélemény Magyarország-képét és a nyugati közvélemény előtt az újabbkori Magyarország történelmének alapvető forrásává váltak. […] Seton-Watsont, az idealista igazságkeresőt az 1914 előtti magyar politika tette „magyarellenessé”. Az események menete azután úgy hozta, hogy ez a pártos szakértő egy rövid, kritikus periódusban valóban beleszólhatott a történelembe és nagyban befolyásolta az egész történelmi táj sorsát.''}}
[[John Lukacs]] [[Széchenyi-díj]]as amerikai történész vele kapcsolatban [[Alexis de Tocqueville]] híres mondását idézte.<ref>{{cite web |url=http://magyarnarancs.hu/konyv/konyv_egy_letu3nt_civilizacio_aranylapjai-59259 |title=Egy letűnt civilizáció aranylapjai |accessdate=2015-08-15 | publisher=magyarnarancs.hu | date=1999-09-02 | language=magyar
{{Idézet 2|''Nagy hullám hátán akár egy törpe is magasra emelkedhet''}}
== Könyvei ==
*[https://archive.org/stream/racialproblemsin00setouoft#page/n9/mode/2up ''Racial Problems in Hungary (1908)''] [https://archive.org/stream/corruptionreform00seto#page/n5/mode/2up ''Corruption and Reform in Hungary (1911)'']
*[https://archive.org/stream/southernslavques00seto#page/n7/mode/2up ''The Southern Slav Question and the Habsburg Monarchy (1911)'']
*[https://archive.org/stream/southernslavques00seto#page/n7/mode/2up ''The Southern Slav Question and the Habsburg Monarchy (1913)'']
*[https://archive.org/stream/riseofnationalit00seto#page/n3/mode/2up ''The Rise of Nationality in the Balkans'' (1917)]
*[https://archive.org/stream/europeinmeltingp00setouoft#page/n9/mode/2up ''Europe in the Melting-Pot'' (1919)]
149 ⟶ 147 sor:
* ''A History of the Czechs And Slovaks'' (1943)
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
| |||