„Lövészárok-hadviselés” változatai közötti eltérés

 

== A lövészárok-hadviselés elterjedése ==

 

Bár a fent említett tényezők (korszerű gyalogsági lőfegyverek, géppuskák elterjedése, modern tüzérség) a [[20. század]] elejére alapjaiban változtatták meg a modern hadviselést, a legtöbb hadsereg vagy nem volt tudatában a változások következményeinek vagy nem volt hajlandó a szükséges lépéseket megtenni. Az amerikai polgárháború végére a szemben álló felek hónapokig tartó, súlyos személyi veszteségekkel járó csatározásokba bonyolódtak, de a kialakult patthelyzetet nem sikerült megtörni. Ennek ellenére az első világháború kirobbanásakor minden hadviselő fél rövid ideig tartó háborúra és a napóleoni korszakra jellemző manőverekre számított. Ennek megfelelően mind az [[antant]], mind a [[központi hatalmak]] haderejében jelentős szerepet szántak a frontra szállított lovasegységeknek. A valóságban azonban a [[lovasság]]nak csak elenyésző szerep jutott, elsősorban a háború kezdeti szakaszában. Igen hamar kiderült, hogy a lövészárokban elhelyezkedő, géppuskával és hátultöltő fegyverekkel felszerelt, tüzérség által támogatott gyalogság szinte sebezhetetlen frontális támadással szemben. Az első csaták megvívása és a következmények elemzése után mindkét fél a másik kiépített állásainak megkerülésére és hátbatámadására koncentrált. [[1914]] szeptemberében kezdődött a „[[versenyfutás a tengerhez]]” néven ismert, kisebb csaták és hadműveletek sorozata, amikor a német, francia és az angol haderő egymás után próbált meg átkaroló hadműveleteket indítani. A frontvonal réseibe betörni igyekvő, majd elakadó hadseregek egyre nyugatabbra terjedő védelmi állásokat vettek fel. 1914 végére azután kialakult a [[Belgium|belga]] tengerparttól a [[svájc]]i határig terjedő lövészárok-rendszer, amely egészen [[1918]] márciusáig, a nagy [[Tavaszi offenzíva (első világháború)|német tavaszi offenzíva]], majd az azt követő antant ellentámadás kezdetéig meghatározta a [[Nyugati front (első világháború)|nyugati fronton]] zajló hadműveletek statikus jellegét.