„Államosítás” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Külső hivatkozások → További információk AWB
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé AWB
11. sor:
Magyarországon elsőként a [[posta]]i szolgáltatást államosították az 1720-as években, majd megjelenésétől kezdve, az 1870-es évektől a [[telefonhálózat]]ot. A 20. századot megelőző legjelentősebb államosítási folyamat az 1860-as évektől kezdődően a [[vasút]]hálózat állami kivásárlása volt a korábbi birtokosoktól, az [[Ausztria|osztrák]] államvasutaktól és más magánvállalkozásoktól.
 
[[1945]] után indult meg a közszolgáltatási körön kívül eső magántárgyak nagyarányú, kárpótlás nélküli kollektivizálása. [[1946]]. [[január 1.|január 1-jével]] állami tulajdonba kerültek a bányák, az év végén pedig a négy legjelentősebb nehézipari vállalat ([[Rimamurányi Vasmű]], [[Weiss Manfréd Művek]], [[Ganz vállalatok|Ganz Vállalatok]], [[Rába Magyar Vagon- és Gépgyár|Magyar Vagon- és Gépgyár]]) került sorra. [[1948]]-ig külön törvények rendelkeztek a villamosművek, távvezetékek, bankok, egyházi iskolák, bérházak, a száz munkásnál többet foglalkoztató ipari vállalatok államosítására. [[1949]]-ben minden tíz dolgozónál többnek munkát adó cég és a külföldi tulajdonú vállalatok is állami tulajdonba kerültek.
 
=== Az államosítások légköre 1949-ben ===
Heimer Jenő államosító igazgató, 1970-ig az államosított irodagép-vállalatok vezérigazgatója visszaemlékezik 1983-ban:<ref>Cserhalmi Imre; Strassenreiter Erzsébet: Történelmi kulcsátvétel (Interjú államosító igazgatókkal) Kossuth Könyvkiadó 1983 ISBN 963-09-2160-X</ref>: „Úgy hajtottuk végre, hogy másnap kora reggel percre azonos időpontban léptek be a kijelölt vállalatokhoz, nehogy azok egymást értesíthessék.” „a szakma első számú ellenségének tartottak, úgy gondolták, hogy én találtam ki az államosítást, sőt
az intézkedésemre telepítettek ki néhány irodagépes kollégát. A kitelepítéseket ma is igazságtalannak tartom.” „… még vakon bíztam [[Rákosi Mátyás|Rákosiban]]. Csak akkor döbbentem rá a valóságra, amikor a letartóztatottak között jó barátom, aki szegény a börtönben megzavarodott és meghalt.”