„Rónay Jácint” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, dupla írásjel javítása, egyéb apróság AWB
28. sor:
Ezalatt Győrött már készült ellene a vádirat (Haubner Máté evangélikus szuperintendenssel egyetemben), ám Balogh Kornél, a konzervatív alispán megmentette, így nem került gr. Zichy Bódog vésztörvényszéke elé.
 
A tavaszi hadjárat hírére Rimely Mihály főapát Bakonybélre helyezte, hogy távolabb legyen a győri forradalmi eseményektől. Hamarosan visszahívták, és a főapát Győrbe küldte Császár Herman rendtársuk megmentésére, akit a forradalmi hatóság halálra ítélt, mivel bántó és sértő megjegyzéseket tett Kossuthra. [[Poeltenberg Ernő|Poeltenberg]] tábornok segítségével megmentette rendtársát a kivégzéstől. Ezután felszólították Pestre a budai várat ostromló sereghez. Május 29-én Lukács Sándor kinevezte Győrben "egyházi főszónoknak", s rábízta az egyházmegyei ügyek vitelét.
 
Ezután visszatért Győrbe, ahol első intézkedése volt, hogy a Püspökvárból körlevelet intézett az egyházmegye papjaihoz, melyben az általános felkelésre és a végső ellenállásra szólította fel a papságot, és rajtuk keresztül a hívőket. Júniusban már Kálóczy Lajossal együtt kellett menekülniük a Püspökvárból először [[Kecskemét]]re, onnan [[Szeged]]re, majd [[Arad]]ra. Aradon találkozott Lukács Sándorral, akivel a szabadságharc utolsó napjaiban Arad-Gyorok-Világos környékén bolyongtak. [[Hortobágy (tájegység)|Hortobágy]]on, Lórépusztán húzták meg magukat. Innen tovább álltak és Rónay ''Hegyi Rudolf'' álnév alatt hol íródeákként, hol gyógyszerész-segédként bujdosott ismerőseinél. Ez idő alatt írta meg ''A lélektan természettani rendszere'' című munkáját. 1850 tavaszán [[Nádudvar]]on volt [[gyógyszerész]]-segéd, de a csendőrök nyomára bukkantak és menekülni kényszerült; Miskolcon és Lipótszentmiklóson át 1850. május 26-án lépte át a magyar határt, Johann Kaiser (szabómester) névre szóló útlevéllel. Először [[Wrocław|Boroszló]]ba innen pedig [[Hamburg]]ba ment, hol számos menekülttel találkozott, akik jegyzőjükké választották. Azonban Hamburgból is kiutasították, így hát Brüsszelen át [[London]]ba utazott (július 10.).
58. sor:
===A királyi gyermekek nevelője===
 
Az országgyűlésen mint a tanügyi bizottság tagja működött, egyúttal 1871-ben a Vallás és Közoktatási Minisztérium osztálytanácsosa. 1871. június 3-án az országgyűlés Rónayt ajánlotta Rudolf trónörökös tanárának. Az ajánlás [[Andrássy Gyula (politikus, 1823–1890)|Andrássy Gyulának]] volt köszönhető, aki Erzsébet királynénál javasolta Rónayt a tanári posztra. Erzsébet harcolta ki alkalmazást az udvarnál; alkalmazása azért volt problémás a mélyen hívő udvarnál, mert bencés szerzetes létére a darwinizmust hirdette. Rudolf nevelése miatt mondott le országgyűlési képviselőségéről. Szeptember végén Budán találkozott, Rudolf nevelőjével Latourral, aki közölte vele a személyére és tanítására vonatkozó feltételeket: magyar és saját szemléletének megfelelően<ref>Vasárnapi Újság 1889. április</ref> oktassa a trón örökösét. Rudolf és Rónay október 20-án találkozott először, egy ebéd során. Rónay hetenként 3 órát adott főhercegi tanítványának, összesen 127 előadást. Rudolf 1872. december 23-án Budán tett kiváló előmeneteléről bizonyságot Horváth Mihály és Toldy Ferenc jelenlétében. Munkája elismeréséül megkapta a Szent-István-rend lovagkeresztjét (1876).
 
1871-ben kilépett a [[Benedek-rend]]ből, 1872-től világi pap, pozsonyi nagyprépost, 1873 nyarától címzetes szkodári püspök, amely által a főrendi háznak is tagja lett. Igazi püspöki széket a darwinizmus hirdetése miatt nem kaphatott.
65. sor:
 
===Utolsó évei===
Nyugdíjas éveit Pozsonyban, a préposti palotában töltötte, öccse, (Rónay Domokos, őrnagy) és nővérei gondos ápolása mellett. A főrendiház 50 örökös tagja közé választották. Erzsébet királyné és Mária Valéria gyakran tett nála látogatást. Az egyik ilyen látogatás 1886. április 27-én ment végbe a nyilvánosság teljes kizárásával, Mária Valéria ez alkalomból egy ezüst domborműves arcképével ajándékozta meg Rónayt;<ref>Vasárnapi Újság 1896/9. szám</ref>; volt tanítványaival állandó levelezésben állt. Halála előtt betegeskedett és nemsokkal korábbi tanítványának, Rudolfnak 1889. januárjában bekövetkezett halála után, mestere is távozott az élők sorából április 17-én. Végrendeletében testévereit tette meg főörököseinek, háziorvosának, dr. Pávaynak hagyta kedvenc óráját, a beszentelést végző papnak házi oltára ezüst feszületét, a végrendelet végrehajtásával megbízott káptalani tagnak kis kereszteket, a székesfehérvári Sebestyén templomnak - hol legelőször áldozott - misemondó ruhákat, a Pannonhalmi főapátságnak tizennyolc festményt. Könyvtára tudományos munkáit a prépostságra hagyta, a szépirodalmiakat a pozsonyi [[Toldy-kör]]nek (2036 kötet). Naplóját, kéziratait, leveleit és összegyűjtött hírlapi cikkeit a pannonhalmi apátság őrizetére bízta. A királyi család táviratban fejezte ki részvétét Rónay testvéreinek, ahogy hírt szereztek Rónay haláláról. Végső nyugalomra április 19-én helyezték.
 
Halála után Pór Antal mondott felette emlékbeszédet a Magyar Tudományos Akadémián, 1891. június 22-én. Mellszobra és portréja a Pannonhalmi Apátsági Gyűjteményben található. Arcképe: kőnyomat, rajzolta Marastoni J., nyomtatta Horn és Beck (Hajnal-Albumban, Budapest, 1873). Győrben utca viseli nevét.
 
==Munkái==
===Főbb művei===
 
* Mutatvány a tapasztalati lélektan köréből (Győr, 1846)
81. sor:
 
===Egyéb írásai===
'''Kéziratban''':
 
* A bölcsészet történelme