„Brit Birodalom” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Dupla sablonparaméter megszüntetése. |
a Protokollcsere (WP:BÜ), replaced: http://books.google. → https://books.google. (13), http://web.archive.org → https://web.archive.org (3) AWB |
||
36. sor:
A '''Brit Birodalom''' [[Angol Királyság|Anglia]], majd az [[Egyesült Királyság]] fennhatósága alá tartozó területek összessége volt. Ebbe beletartoztak az ország [[Gyarmat (terület)|gyarmatai]], [[domínium]]ai, [[protektorátus]]ai, [[bábállam]]ai és egyéb területei. Ez volt a [[Föld]]ön valaha létezett legnagyobb kiterjedésű, lakosságú és gazdasági erejű [[Gyarmat (terület)|gyarmattartó]] [[birodalom]]. Kialakulása a [[nagy földrajzi felfedezések]] korában, a [[16. század]]ban kezdődött, amikor [[Spanyolország]] és [[Portugália]] mellett [[Anglia]] is kivette részét az újonnan felfedezett területek gyarmatosításából és a tengerek uralmáért folyó versenyfutásból.
Fénykorában, a [[20. század]] első felében, a Brit Birodalomnak körülbelül 458 millió alattvalója volt,<ref>{{cite book| first=Angus| last=Maddison| title=The World Economy: A Millennial Perspective| publisher=Organisation for Economic Co-operation and Development| year=2001| id=ISBN 92-64-18654-9 | url=
Ekkor terjedt el világszerte az angol típusú gazdasági berendezkedés, oktatási rendszer, az [[angolszász jogrendszer]], a hadsereg, a westminsteri kormányzási struktúra és a brit [[társadalom]] számos eleme, mint a [[sport]]ok (például [[krikett]], [[labdarúgás]]) és az [[angol nyelv]]. A gyarmatok őslakóival szemben elkövetett embertelen bánásmód miatt komoly bírálatok is megfogalmazódtak a birodalommal szemben.<ref>{{cite web |url=http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2006/jul/22/comment.mainsection |title=The brutal story of British empire continues to this day |accessdate=2010-02-28 |author=Richard Gott |publisher=guardian.co.uk. |language= angol}}</ref>
104. sor:
=== Gyarmatosítás ===
[[Fájl:Benjamin West 005.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|''Wolfe tábornok halála'', [[Benjamin West]] festménye.]]
A [[karib-tenger]]i cukortermelő gyarmatoknak nagy szüksége volt a kétkezi munkásként alkalmazott [[rabszolgaság|rabszolgák]] behozatalára. Ezek a területek lettek Anglia legfontosabb és legtöbb hasznot hozó gyarmatai.<ref>{{cite book| first=Lawrence| last=James |title=The Rise and Fall of the British Empire |year=2001 |publisher=Abacus | id=ISBN 0-312-16985-X |url=
A karib-tengeri szigetek biztosították az anyaországnak a [[dohány]]t, a [[gyapot]]ot és a [[rizs]]t. Az északabbi gyarmatok hajóanyag- és prémtermelése gazdaságilag nem volt annyira gyümölcsöző, hiszen itt hatalmas megművelhető területek álltak rendelkezésre kihasználatlanul. Sok angol, skót és ír – a túlnépesedés miatti éhínség, a munkanélküliség és a vallási üldözés elől menekülve – találhatott itt új hazára.<ref>{{Opcit|n= Ferguson |o=72-233}}</ref>
132. sor:
Néhányan amellett érvelnek, hogy a szabadkereskedelem az ország gazdasági helyzetére adott válasz volt, és nincs kapcsolatban semmiféle filozófiai irányzattal. A 13 észak-amerikai gyarmat elvesztése ellenére [[1815]]-ben, a [[I. Napóleon francia császár|napóleoni]] [[Franciaország]] bukása után az Egyesült Királyság lett a legfontosabb nagyhatalom. Az [[ipari forradalom]] otthon hozta meg számára a rivális nélküli gazdasági vezető helyet, a [[Brit Királyi Haditengerészet]] pedig a tengereken biztosította az uralmat. Míg a többi európai nagyhatalom figyelmét a kontinens problémái kötötték le, addig Britanniát semmi sem gátolta abban, hogy tovább folytassa gazdasági és politikai befolyási övezetének bővítését.<ref name="GB"/>
Az [[1815]]-ös [[bécsi kongresszus]] és az [[1870]]-es [[Porosz–francia háború|porosz-francia háború]] között az Egyesült Királyság volt az egyetlen iparosodott nagyhatalom. 1870-ben a világ ipari termékeinek 30%-át ez az ország állította elő. Mint a „''világ műhelye''”, Nagy-Britannia olyan mennyiségben és olyan alacsony áron volt képes készterméket előállítani, hogy gazdaságosabb volt az ő termékeit megvásárolni, mint a hazai piacon termelt drágábbakat.<ref>{{cite web |url=http://www.lemontree.hu/egyebkep/linkkep/history/tortenetek/xx_szazad/xx_szazad_eleje_europa.htm |title=Európa a csúcson - Technikai fejlődés és birodalomépítés a századelőn |author=Berend T. Iván |authorlink= Berend T. Iván |accessdate=2010-02-28 |publisher= |language= magyar |archiveurl=
Mivel stabil politikai környezet jellemezte a tengerentúli kereskedelmi partnereket, Britannia a szabadkereskedelem segítségével tudott fejlődni anélkül, hogy formálisan is el kellett volna foglalnia a területeket. Amerikában ez a törekvés nem érvényesülhetett, hiszen a [[Monroe-elv]] szerint az Újvilág többé már nem volt nyitott az európaiak számára gyarmatszerzés, illetve politikai érdekszférájuk kiterjesztésének céljára. Mivel az Amerikai Egyesült Államoknak ekkor még nem volt elég erős hadserege ahhoz, hogy az elvet határain túl is érvényesítse, [[Dél-Amerika]] frissen felszabadult államai nyitva álltak a brit kereskedelmi flotta előtt. Így itt a brit gazdasági befolyás egészen az [[első világháború]] végéig kitartott.<ref>Britain and Latin America, Alan Knight, The Oxford History of the British Empire, Volume III (angol nyelvű)</ref>
139. sor:
[[Fájl:Victoria Disraeli cartoon.jpg|jobbra|bélyegkép|Politikai karikatúra 1876-ból, melyben Benjamin Disraeli (1804–1881) India császárnőjévé koronázza [[Viktória brit királynő]]t. A felirat, mellyel közzétették, az volt: „Új koronát régiért!”]]
A [[19. század]]i brit politika elsődleges célja a legnagyobb és legfontosabb gyarmat, India védelme és gazdasági növekedésének fenntartása volt Ázsiában.<ref>{{cite book| first=James| last=Olson| title=Historical Dictionary of the British Empire |publisher=Greenwood Publishing Group |year=1996 |id= ISBN 0-313-29366-X |url=
Az [[1730-as évek]]től a társaság indiai telepei kivették részüket az egyre nagyobb jövedelmet hozó, [[Kína|Kínával]] bonyolított [[ópium]]-kereskedelemből. A kereskedést a [[Csing-dinasztia]] törvényen kívül helyezte [[1729]]-ben, de a társaság folytatta az illegális tevékenységet, és az így keletkezett extra bevételét az anyaországba irányuló teaimport ellentételezésére használta fel. A kereskedelem beszüntetését célzó kínai intézkedések eredményeként [[1839]]-ben [[Guangzhou|Kantonban]] {{szám|20000}} láda ópiumot koboztak el a kínai hatóságok, és ez volt az egyik fő oka, hogy Nagy-Britannia megtámadta Kínát, amit az [[első ópiumháború]]ként tartanak számon. A háborúban elfoglalta Nagy-Britannia az akkor még jelentéktelennek számító [[Hongkong]] szigetét.<ref>{{cite book| first=James| last=Olson| title=Historical Dictionary of the British Empire |publisher=Greenwood Publishing Group |year=1996 |id= ISBN 0-313-29366-X |url=
=== Brit Kelet-indiai Társaság ===
157. sor:
A cég [[1620]]-ban bejelentette igényét Dél-Afrika egy részére, majd később elfoglalta és uralta [[Szent Ilona]] szigetét, [[Szingapúr]]t és [[Hongkong]]ot is. A társaság terjesztette el a teát [[India|Indiában]], és tisztviselői közül sokan komoly vagyonra tettek szert, így például [[Elihu Yale]], a [[New Haven]]i [[Yale Egyetem]] névadója is.
1615-ben [[I. Jakab angol király|I. Jakab]] utasította Sir [[Thomas Roe]]-t, hogy látogassa meg [[Dzsahángír mogul sah|Dzsahángír]] [[nagymogul]]t, a [[Mogul Birodalom]] uralkodóját, aki ebben az időben az indiai szubkontinens nagy részét, valamint [[Afganisztán]]t és [[Irán|Perzsiát]] is irányította. A látogatás célja egy kereskedelmi egyezmény megkötése volt, amely a társaságnak egyedüliként tette lehetővé kereskedelmi telepek létesítését [[Szúrat]]ban és más területeken. Cserébe a társaság európai piacokon beszerezhető javakat és ritkaságokat ígért a császárnak. Ez a vállalkozás sikeres volt, Dzsahángír Sir Thomason keresztül levelet küldött a királynak. A megállapodás eredményeként az indiai szubkontinensen minden más európai országot ([[Franciaország]], [[Hollandia]], [[Portugália]]) meghaladó mértékben fejlődött a brit kereskedelem.<ref>{{cite book| author=Thomas Roe |title=The Embassy of Sir Thomas Roe to the Court of the Great Mogul | url=
[[1634]]-ben [[Sáh Dzsahán]] nagymogul kiterjesztette a brit kereskedők védelmét [[Bengália|Bengáliára]] is, amely abban az időben India legjelentősebb textilipari körzete volt. [[1717]]-ben végleg lemondott a kereskedelmet sújtó vámokról, így a társaságnak sokkal jobban megérte az indiai kereskedelem. Az [[1680-as évek]]ben annyira megnőtt a cég bevétele, hogy képes volt külön hadsereg kiállítására és fenntartására. A hadsereg leginkább koronahű indiaiakból állt, a tisztikart főként angolok és skótok alkották. A bennszülött katonákat szipojoknak nevezték.<ref>{{cite web |url=http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=16056 |title=Megszületett Sáh Dzsahán, a Tádzs Mahal építtetője |date=2004-09-13 |accessdate=2010-02-28 |publisher=Múlt-kor történelem portál |language= magyar}}</ref>
174. sor:
[[Fájl:reynolds.clive.750pix.jpg|bélyegkép|300px|„Robert Clive családjával és egy indiai cseléddel”, [[Joshua Reynolds]], 1765.]]
A társaság irányította a Kínával folytatott törvénytelen ópiumkereskedelmet, ami később a két [[Ópiumháborúk|ópiumháború]] ([[1834]]–[[1860]] kitöréséhez vezetett. Az első ópiumháború megnyerését követően megalapították [[Hongkong]]ot, az első európai gyarmatot kínai földön. A társaság más kisebb szomszédokkal is vívott háborúkat, közülük a legsúlyosabb a három [[brit-afgán háborúk|brit-afgán háború]] volt ([[1839]]–[[1919]]), amelyek brit szempontból kudarccal zárultak.<ref name="AH">{{cite journal |url=http://www.historia.hu/archivum/2001/0108suranyi.htm |author=Surányi Róbert |title=Angol-afgán háborúk |accessdate=2010-02-28 |work=historia.hu |publisher= [[História (folyóirat)|História]] folyóirat |language= magyar |archiveurl=
=== A társaság összeomlása ===
187. sor:
Az indiaiak a felkelés előtt nagyon megosztottak voltak, ennek kihasználásával valósulhatott meg a britek hatalmának kiterjesztése. Ez a széthúzás nagyban segítette a brit gyarmatosítást, például a palási csatában az ellenfél vezérének átpártolásából húztak hasznot. Ez a megosztottság 1857-re megváltozott több, a töltényügyhöz hasonló eset miatt, mert ezek kiváltottak egyfajta széleskörű ellenállást a britekkel szemben. Ez az általános gyűlölet eredményezte a lázadást, és utóbb ez vetett véget a Brit Kelet-indiai Társaság indiai uralmának is. Az indiaiak kezdetben nagy győzelmet arattak, de rövidesen a helyzetük rosszabbra fordult, és a britek leverték a felkelést.<ref name="SZL"/><ref>{{cite web |url=http://www.sikhspectrum.com/082004/1857_mutiny_g_s.htm|title=The Truth About the Indian Mutiny of 1857 |author=Ganda Singh |date=2004-08-17 |accessdate=2010-03-04 |publisher=sikhspectrum.com |language= angol}}</ref>
A britek jobb kommunikációs szervezetük és a szervezettségük miatt könnyen meg tudták akadályozni a számbeli fölényben lévő szipojok győzelmét, akiknek nem volt hatékony kommunikációs rendszerük, és kevésbé volt szervezett a seregük, valamint hadianyagból is hiányt szenvedtek. A felkelés folytatása akkor vált értelmetlenné, amikor a britek átvették Delhi, a felkelők központja fölött az uralmat. A város elfoglalása után a brit hadsereg vérfürdőt rendezett. Nem ez volt az egyetlen, a felkeléssel összefüggő mészárlás, hiszen mindkét harcoló fél követett el atrocitásokat. A leghírhedtebbé a brit nők és gyermekek ellen [[Kánpur]]nál elkövetett szörnyűségek váltak.<ref name="BBÉ">{{cite web |url=http://www.lemontree.hu/egyebkep/linkkep/history/tortenetek/ujkor/034_brit_india.htm |author=Balogh András |title=A Brit Birodalom ékköve: India |accessdate=2010-03-04 |work=lemontree.hu |archiveurl=
A társaságnak az a hibája, hogy nem tudott szilárd ellenőrzést gyakorolni a területei fölött, elbizonytalanította a brit gazdasági és politikai vezető köröket indiai érdekeltségeik fenntarthatóságát illetően. India 1857-re már meghatározó szerepet játszott a birodalom gazdaságában. A lázadás éppen ezért nagy nyomást gyakorolt a korona politikájára, legalábbis annak az indiai kormányzással kapcsolatos részére, hiszen az lett a következménye, hogy a korona és a brit kormány magára vállalta a szubkontinens irányítását 90 évig. Ezzel a kormányzati döntéssel megszüntették a Brit Kelet-indiai Társaságot.<ref name="SZL"/>
201. sor:
Bár a láthatatlan export (bank, biztosítás és hajózás) valamelyest ellensúlyozta az ország kereskedelemben elfoglalt helyzetének romlását, jellemző adata az utóbbinak, hogy [[1880]] és [[1913]] között Nagy-Britannia részesedése a világkereskedelemből 1/4-ről 1/6-ra csökkent. Nemcsak az akkor iparosodott országok piacain csökkent részaránya, hanem harmadik országokba irányuló szállításainak volumenén is meglátszott, hogy versenyhelyzet alakult ki a világpiacon. Korábbi óriási fölénye jelentősen csökkent az Indiával, Kínával, [[Latin-Amerika|Latin-Amerikával]] és [[Afrika|Afrikával]] folytatott kereskedelemben is. Azonban az ezeken a területeken elszenvedett visszaesés kevésbé éreztette hatását, mivel az iparosodás következtében más területekre helyeződött át a hangsúly.<ref name="BE"/>
Az ország kereskedelmi nehézségeit tovább fokozta a „hosszú hanyatlás”, az [[1873]] és [[1896]] közötti elhúzódó [[Defláció (közgazdaság)|deflációs]] periódus. Nagy nyomás nehezedett a kormányzatra, hogy támogassa a hazai ipart. Ez azonban a szabadkereskedelem meggyengülését okozta az európai hatalmak között. Ugyanez a jelenség Németországban [[1879]]-től és Franciaországban [[1881]]-től figyelhető meg.<ref>{{cite book|author=Ronald Hyam |title=Britain's Imperial Century, 1815-1914: A Study of Empire and Expansion |publisher=Palgrave Macmillan |year=2002 |id=ISBN 0-333-99311-X | url=
A piacvédelmi intézkedések következtében mind a hazai piac felvevőképessége, mind az exportmegrendelések mennyisége csökkent. Ez arra kényszerítette a kormányokat és a gazdasági vezetőket, hogy a gazdasági problémáikra a megoldást a tengerentúli gyarmati piacokon keressék. Az újabb tengerentúli területek versenymentes exportlehetőséget biztosítottak a hazai ipar számára, és olcsó alapanyagok valóságos tárházát tették elérhetővé. Bár Nagy-Britannia hivatalosan [[1932]]-ig ragaszkodott a szabadkereskedelmi politikához, valójában az ország csatlakozott az újra fellángoló gyarmatosítási lázhoz, és nem hagyta, hogy az addig megszerzett birtokain más hatalmak befolyása érvényesüljön.<ref name="BW">{{cite web |url=http://tek.bke.hu/keynes120/magyar/bretton.htm |title=A Bretton Woods-i pénzügyi rendszer születése |author=Gilincsek Edgár |accessdate=2010-03-07 |publisher=Múltunk, 2003/1. 127-158. o. |language=magyar}}</ref>
207. sor:
=== Nagy-Britannia világbirodalommá válásának évszázada (1815–1914) ===
[[Fájl:old disraeli.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|[[Viktória brit királynő|Viktória királynő]] és [[Benjamin Disraeli]]]]
A [[19. század]] első felétől a [[20. század]] elejéig tartó birodalmi időszak eseményeit a történészek többféleképpen is besorolják. Az 1815 és 1914 között ''Britannia birodalmi évszázadáról'' szólnak az elemzéseik.<ref>{{cite book|author=Ronald Hyam |title=Britain's Imperial Century, 1815-1914: A Study of Empire and Expansion |publisher=Palgrave Macmillan |year=2002 |id=ISBN 0-333-99311-X | url=
A birodalom e közel egy évszázad alatt mintegy {{szám|25900000}} km² területtel bővült, és az alattvalók száma körülbelül 400 millió fővel növekedett.<ref>{{cite book|author=Timothy H. Parsons |title=The British Imperial Century, 1815-1914 |publisher=Rowman and Littlefield Publishers |year=1999 | url=
A [[Waterlooi csata|waterlooi csatában]] [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte Napóleon]] felett aratott győzelem azt eredményezte, hogy csak [[Oroszország]] maradt meg nagyhatalmi vetélytársnak, az is egyedül a közép-ázsiai térségben.<ref name="Andrew Porter 1998">{{cite book |author=Andrew Porter| title=The Nineteenth Century, The Oxford History of the British Empire Volume III| publisher=Oxford University Press| year=1998| id=ISBN 0-19-924678-5| url=
Az ország belépését egy újabb nagyarányú terjeszkedés korszakába [[1875]]-re datálják, mikor [[Benjamin Disraeli]] [[Konzervatív Párt (Egyesült Királyság)|konzervatív]] kormánya megvette az eladósodott [[egyiptom]]i vezető, [[Iszmail pasa]] 44%-os részesedését a [[Szuezi-csatorna|Szuezi-csatornában]] 4 millió fontért. Ezzel megszerezte a felügyeleti jogot az Indiát az anyaországgal összekötő legrövidebb út legfontosabb része felett. A csatornát hat évvel korábban, [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] uralkodása alatt adták át a forgalomnak. A közös brit–francia felügyelet [[1882]]-ben, a terület brit elfoglalásával ért véget.<ref name="F230">{{Opcit|n= Ferguson |o=230-233}}</ref><ref name="EK">{{EmbK|4|770}}</ref>
219. sor:
[[Fájl:All Red Line.jpg|jobbra|bélyegkép|300px|Az All Red Line főbb kapcsolati pontjai a világban]]
A birodalmat erősítették a század második felében feltalált és kifejlesztett technikai újdonságok, például használatba vették és tökéletesítették a [[gőzhajó]]t és a [[Távíró|telegráfot]]. Jól példázza a kimagasló technikai fejlettséget, hogy 1902-ben egyedül a Brit Birodalomban volt kiépítve a világot átölelő távírókapcsolat, melyet [[All Red Line]]-nak neveztek.<ref>{{cite book |author=Nigel Dalziel | title=The Penguin Historical Atlas of the British Empire| publisher=Penguin| year=2006| id=ISBN 0-14-101844-5| url=
=== Afganisztán és a Brit Birodalom ===
| |||