Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Protokollcsere (WP:BÜ), replaced: http://books.google. → https://books.google. (6) AWB
[[Mandzsúria]] meghódítása kevesebb mint fél évet vett igénybe a Japán Császári Hadsereg számára. {{kínai|Zhang Xueliang|Csang Hszüe-liang}} ({{kínai|Zhang Zuolin|Csang Co-lin}} fia), a terület hadura délre menekült. {{kínai|Chiang Kai-shek|Csang Kaj-sek}} pedig fenyegetőbbnek érezte a [[kommunizmus]] eszméjét, mint a japánok előretörését, és nem állt készen egy Japánnal történő összecsapásra, így nem avatkozott bele a konfliktusba.
 
A terület meghódítása után nem sokkal elkezdték egy bábállam kialakítását. [[Doihara Kendzsi|Doihara]] ezredes a [[Tiencsin|{{kínai|Tianjin|Tiencsin}}]]ben élő [[Pu Ji|{{kínai|Pu-Yi|Pu Ji}}]]hoz utazott, aki a [[Csing-dinasztia|{{kínai|Qing|Csing}}-dinasztia]] leszármazottjaként a dinasztia utolsó császára volt. 1931-ben, a legnagyobb titokban csempészték be őt a területre, ugyanis azt a látszatot kívánták az eseményeknek adni, hogy a nép akaratából, spontán módon választják meg vezetőnek.<ref>{{Opcit|n=Pu Ji|o=269}}</ref> 1932. február 18-án kiáltották ki a terület függetlenségét Kínától, majd március 1-jén hozták létre a Mandzsu Államot, amit Japán szeptember 15-én, a [[Japán–Mandzsukuo megállapodás]] aláírásával ismert el szuverén államnak, és magára vállalta az ország katonai védelmét is.<ref>{{cite book |url=httphttps://books.google.hu/books?id=ZvkUYXDXE-gC&pg=PA155&lpg=PA155&dq=diplomatic+recognition+of+manchukuo&source=bl&ots=7LDJhPWCDn&sig=02zphYagmE2uLoV6Pj8heV5zVcI&hl=hu&sa=X&ei=uu-6UrykOYefyQPz0YCgBQ&ved=0CHYQ6AEwBw#v=onepage&q=diplomatic%20recognition%20of%20manchukuo&f=false |title=Japan's Imperial Diplomacy: Consuls, Treaty Ports, and War in China, 1895-1938 |author=Barbara J. Brooks |publisher=University of Hawaii Press |year=2000 |accessdate=2013-12-25}}</ref> 1932. március 10-én [[Csangcsun|{{kínai|Changchun|Csangcsun}}]] városa lett az új állam fővárosa, ennek nevét március 14-én {{kínai|Xinjing|Hszinking}}re (新京,Új Főváros) módosították.<ref name="IJ">{{CitLib |szerző=A. Morgan Young |url=httphttps://books.google.com/books?id=Yqemz6q_nQYC&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_atb#v=onepage&q&f=false |cím=Imperial Japan: 1926-1938 |év=2011 |oldal=160 |isbn=0-203-84404-1 |accessdate=2013-12-25}}</ref><ref name="colenv" /> A helyiek nem mind fogadták örömmel az új állam létrejöttét, több helyen ellenálló csoportok szerveződtek, és évekbe telt, amíg a japán hadsereg és a [[kollaboráció|kollaboránsok]] sikerrel pacifikálták az országot. Az államfői feladatokat {{kínai|Pu-Yi|Pu Ji}} 1932. március 9-étől látta el, míg a miniszterelnök a lojalista és {{kínai|Qing|Csing}} reformátor [[Cseng Hsziao-hszü|{{kínai|Zheng Xiaoxu|Cseng Hsziao-hszü}}]] lett.
 
1934-ben Pu Jit {{kínai|Kangde|Kang-te}} néven császárrá avatták, azonban ez nem tekinthető a {{kínai|Qing|Csing}}-dinasztia [[restauráció]]jának, mivel nem Kína császárává, hanem Mandzsukuo császárává tették meg. A Kvantung-hadsereg eredeti terve az volt, hogy {{kínai|Pu-Yi|Pu Ji}} az általuk tervezett katonai egyenruhában vesz részt az eseményen, azonban ő keresztülhúzta a számításokat, és mindenképpen tradicionális kínai császársárga ruhában kívánt az állam uralkodójává válni. Ezért két eseményt is tartottak: az egyik egy zártkörű, kis létszámú volt, ahol ősei tradícióit elvégezve, a megfelelő ruhában vett részt és egy másik, nyilvános, ahol már a neki tervezett egyenruhában jelent meg.<ref>{{Opcit|n=Pu Ji|o=318–319}}</ref><ref>{{cite web |url=http://www.time.com/time/magazine/article/0,9171,747105-1,00.html |title=MANCHUKUO: Orchid Emperor |publisher=[[Time (magazin)|Time]] |date=1934-03-05 |accessdate=2011-08-08}}</ref>
A [[Kínai Köztársaság]] nem ismerte el az új államot, habár nem is szakított meg minden kapcsolatot vele. A [[második kínai–japán háború]]ig a két ország hivatalosan is kereskedett, és a kommunikáció, valamint a közlekedés sem állt meg a két terület között. 1933-ban a [[Lytton-bizottság]] jelentése alapján a Népszövetség nem ismerte el Mandzsukuót, mint önálló államot, és továbbra is Kína részének tekintette, valamint tagállamainak is megtiltotta az elismerését.<ref name="Salvador" /> Ez az eset precedensként szolgált a [[Stimson-doktrína]] létrehozásához, amely kijelentette: egyetlen államot sem lehet szuverénnek elismerni, amelyet fegyverek erejével hoztak létre.<ref name="colenv" /> Japán és a Kvantung-hadsereg nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy diplomáciailag elismerjék Mandzsukuót, ám ezt csak 15 ország tette meg történelme során.<ref name="diprec" />
 
Az országot ennek ellenére elismerte [[Salvador|El Salvador]] (1934. március 3.),<ref name="Salvador">{{cite web |url=http://www.time.com/time/magazine/article/0,9171,754188,00.html |title=THE LEAGUE: Recognition No. 2 |publisher=[[Time (magazin)|Time]] |date=1934-06-04 |accessdate=2011-08-08}}</ref> a [[Vatikán]] (1934. április),<ref name="diprec">{{cite book |url=httphttps://books.google.hu/books?id=c9aFgCO4Is0C&pg=PA87&lpg=PA87&dq=diplomatic+recognition+of+manchukuo&source=bl&ots=4t68Kukf4o&sig=LZAm2i_uStzLt4XE21DgbEHWYLc&hl=hu&sa=X&ei=uu-6UrykOYefyQPz0YCgBQ&ved=0CGIQ6AEwBA#v=onepage&q=diplomatic%20recognition%20of%20manchukuo&f=false |title=The State of Sovereignty: Territories, Laws, Populations |author=Douglas Howland, Luise White |publisher=Indiana University Press |year=2009 |pages=75–91}}</ref> a [[Szovjetunió]] (de facto 1935. március 23.; de jure 1941. április 13.),<ref>{{Citation |last=Nish |first=Ian Hill |year=2002 |title=Japanese foreign policy in the interwar period |location=Westport, CT |publisher=Praeger |page=95 |isbn=0275947912 }}</ref><ref>{{Citation |last=Lu |first=David John |year=2002 |title=Agony of choice: Matsuoka Yōsuke and the rise and fall of the Japanese Empire, 1880-1946 |location=Lanham, MD |publisher=Lexington Books |page=83 |isbn=0739104586 }}.</ref> [[Olaszország]] (1937. november 29.),<ref name="MAN">{{cite web |url=http://www.florentinorodao.com/scholarly/sch09a.htm |title=Japan and the Axis, 1937-8: Recognition of the Franco Regime and Manchukuo |publisher=Journal of Contemporary History |author=Florentino Rodao |accessdate=2011-08-03}}</ref> [[Francisco Franco]] [[Spanyolország]]a (1937. december 2.),<ref name="MAN" /> a [[Harmadik Birodalom]] (de facto 1936;<ref name="colenv">{{cite book |url=httphttps://books.google.hu/books?id=V0N2sD_MrK0C&pg=PA60&lpg=PA60&dq=diplomatic+recognition+of+manchukuo&source=bl&ots=lqfkJP4rpN&sig=c3WWpZmefYASTS-anAX7T01o-dc&hl=hu&sa=X&ei=uu-6UrykOYefyQPz0YCgBQ&ved=0CGYQ6AEwBQ#v=onepage&q=diplomatic%20recognition%20of%20manchukuo&f=false |title=Harbin to Hanoi: The Colonial Built Environment in Asia, 1840 to 1940 |author=Laura Victoir, Victor Zatsepine |publisher=Hong Kong University Press |year=2013 |accessdate=2013-12-25}}</ref> de jure 1938. május 12.)<ref name="MAN" /> és [[Magyarország]] (1939. január 9.).<ref>Horthy Miklós: ''Emlékirataim'', Európa Könyvkiadó, 2011, ISSN 0209-5165; 240. old.</ref>
 
A [[második világháború]] kitörése után a területet elismerte a Harmadik Birodalom egy sor csatlósa és szövetségese: [[Szlovákia]] (1940. június 1.),<ref name="diprec" /> a [[Vichy-kormány]] [[Franciaország]]a (1940. július 12.), a [[Román Királyság]] (1940. december 1.), [[Bulgária]] (1941. május 11.),<ref name="diprec" /> [[Finnország]] (1941. július 18.),<ref name="diprec" /> [[Dánia]] (1941. augusztus) és a [[Független Horvát Állam|Független Horvátország]] (1941. augusztus 2.).<ref name="diprec" /> Az ország függetlenségét Japán távol-keleti bábállamai is elismerték: a [[Vang Csing-vej-kormány]] (1940. november 30.),<ref name="diprec" /> [[Thaiföld]] (1941. augusztus 5.) és a [[Fülöp-szigetek]] (1943).
A [[Marco Polo hídi incidens|Marco Polo hídnál történt incidens]] után a japán hadsereg innen kiindulva [[Második kínai–japán háború|rohanta le]] Északkelet-Kínát. 1939-ben határvita tört ki a [[Mongol Népköztársaság]] és Mandzsukuo között, és ez végül a [[Halhin-goli csata|Halhin-goli csatában]] teljesedett ki. A minden téren fölényben lévő szovjet sereg döntő vereséget mért a mandzsukuoi csapatok által támogatott [[Kvantung-hadsereg]]re. Ez volt az egyik olyan esemény, ami eltántorította a japán hadvezetést a [[Szovjetunió]] kárára való terjeszkedéstől.
 
1945. augusztus 9-én a Szovjetunió hadat üzent Japánnak a [[jaltai konferencia]] idején tett ígéretének megfelelően, és megkezdte Mandzsukuo megszállást. A körülbelül {{szám|200000}} fős jól képzett, megfelelően felszerelt mandzsukuoi hadsereg gyenge teljesítményt nyújtott a támadók ellen. Sok egység harc nélkül adta meg magát, néhol pedig egyenesen fellázadtak a japánok ellen.<ref name="Jung303">{{Opcit|n=Jung Chang, Jon Halliday|o=303}}</ref> {{kínai|Pu Yi|Pu Ji}} remélte, hogy sikerül [[Japán]]ba menekülnie és az amerikaiaknak adhatja meg magát, ez a terve azonban nem sikerült: szovjet ejtőernyősök elfogták és a Szovjetunióban internálták. Később kiadták a [[Kínai Népköztársaság]]nak, amely háborús bűnösként elítélte őt.<ref>{{cite web |url=http://www.historytoday.com/richard-cavendish/pu-yi-last-emperor-china-pardoned |title=Pu Yi, last Emperor of China, is pardoned |author=Richard Cavendish |publsiher=History Today |date=2009-12-04 |accessdate=2013-12-17}}</ref> A szovjet csapatok kifosztották az országot, iparának mintegy felét leszerelték és a Szovjetunióba vitték,<ref name="manchuri">{{cite web |url=http://education.yahoo.com/reference/encyclopedia/entry/Manchuri |title=Manchuria |publisher=Columbia University Press |accessdate=2013-12-17}}</ref> a [[Kínai Kommunista Párt]] tiltakozását is figyelmen kívül hagyva a Szovjetunió nem fogta vissza csapatait, így a katonák szabadon rabolhattak, illetve erőszakolhattak az elfoglalt városokban.<ref name=FCJones>{{cite book |author=F. C. Jones |year=1949 |title=Manchuria since 1931 |publisher=Royal Institute of International Affairs |location=London, Oxford University Press |chapter=Chapter XII - Events in Manchuria, 1945-47 |pages=224–5 and pp.227–9 |url=http://oudl.osmania.ac.in/bitstream/handle/OUDL/13712/216873_Manchuria_Since_1931.pdf?sequence=2 |accessdate=17 May 2012}}</ref><ref>{{cite book |url=httphttps://books.google.com/books?id=4ZpVntUTZfkC&lpg=PP1&dq=the%20last%20empress%20chiang&pg=PA575#v=onepage&q=mukden%20berlin%20rape%20and%20pillage&f=false |title=The last empress: Madame Chiang Kai-Shek and the birth of modern China |author=Hannah Pakula |year=2009 |publisher=Simon and Schuster |location= |page=530 |isbn=1-4391-4893-7 |pages= |accessdate=2010-06-28}}</ref>
 
A szovjetek együttműködtek a kínai kommunista erőkkel, szállítóeszközöket és a zsákmányolt japán fegyverzetet átadva nekik, valamint megtagadták a kínai kormányerőktől a kikötők és vasutak használatát, így azok csak novembertől kezdhettek fokozatosan csapatokat küldeni. A szovjetek ideiglenes tartózkodását folyamatosan meghosszabbították 1946 májusáig, ami alatt az ipari és hadiipari felszereléseket a szovjetek elszállították, ezt később azzal magyarázva, hogy egyébként a nacionalistákat erősítették volna.<ref>{{Opcit|n=Jordán Gyula|o=115}}</ref> Innentől számítva egészen 1948-ig a terület a [[Kína hadereje|Népi Felszabadító Hadsereg]] egyik legfontosabb bázisaként szolgált, ahonnan a harcukat folytathatták a [[Kuomintang]] ellen. A megszálló szovjet erők megnyitották a japán fegyverraktárakat a kommunisták előtt, így azok több százezer puskát és géppuskát, nagy mennyiségű lőszert és tüzérségi eszközöket szereztek. A korábbi bábhadsereg katonáit és a megszállás miatti sok munkanélkülit pedig besorozták a Kínai Vörös Hadseregbe.<ref name="Jung303" /> A Mandzsúriában hagyott másfél millió japán többsége hazatérhetett 1946 és 1948 között az USA hadiflottája jóvoltából.
{{bővebben|Mandzsukuói Császári Hadsereg}}
 
Mandzsukuo nem rendelkezett túlságosan nagy hadsereggel, hadereje igen kis létszámúnak minősült a szomszéd államokhoz képest. A hadsereg magját [[Csang Hszüe-liang|{{kínai|Zhang Xueliang|Csang Hszüe-liang}}]] hadúr {{szám|70000}} átállt katonája alkotta, akik mellé később újabb katonákat képeztek. 1944-re a hadsereg létszáma elérte a {{szám|200000}} főt. Kezdetben főleg a hadúr hátramaradt fegyvereiből látták el a katonákat, ám később sokkal jobb minőségű japán fegyverzetet kaptak, legelőször {{szám|50000}} puskát 1935-ben.<ref name="taki">{{cite web |url=http://orbat.com/site/history/historical/japan/manchukuo.html |title=Manchukuo Forces: Orbat |date=2002-03-24 |accessdate=2013-12-17}}</ref> A hadsereg fő feladata a lázadások és a banditák féken tartása volt, gyakran japán tisztek irányítása alatt.<ref>{{cite book |url=httphttps://books.google.hu/books?id=Ck6IumJLdPkC&pg=PA35&lpg=PA35&dq=manchukuo+army&source=bl&ots=9uRd90sjRa&sig=taNGBuTa2bvDhJ4389bOdTWwU8o&hl=hu&sa=X&ei=fdywUo2EGumK4ASvzYGoBQ&ved=0CGcQ6AEwBTgK#v=onepage&q=manchukuo%20army&f=false |author=Philip S. Jowett |title=Chinese Civil War Armies 1911-49 |publisher=Osprey Publishing |year=1997 |pages=35-36}}</ref>
 
=== Császári Testőrség ===
485 763

szerkesztés