Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Protokollcsere (WP:BÜ), replaced: http://books.google. → https://books.google. (2) AWB
A rabszolgákon kívül a {{koreai|cheonmin|cshonmin}} réteghez tartoztak a valószínűleg [[buddhizmus|buddhista]] nézetek alapján állatok megölése miatt alantasnak vélt foglalkozások, mint az állatbőrrel dolgozók vagy a mészárosok, de ide tartoztak a fogadósok, a [[kiszeng|{{koreai|gisaeng|kiszeng}}ek]], a vándorkomédiások, a sírásók, a faháncsolók, a kosárfonók, a [[koreai sámánizmus|sámánok]] és a révészek is. {{koreai|cheonmin|cshonmin}}nak lenni örökletes volt, azaz a gyermekeik nem léphettek fentebb a társadalmi ranglétrán.{{refhely|azonos=S167171}}{{refhely|azonos=N100102}}
[[File:Middle Class in Joseon.jpg|thumb|220px|{{koreai|Jungin|Csungin}} osztálybelieket ábrázoló festmény]]
A köztes réteg, a {{koreai|jungin|csungin}} egy kicsi, de fontos rétege volt a koreai társadalomnak. Ők alkották a „középosztályt”, a {{koreai|yangban|jangban}} alatt, de a köznép felett helyezkedtek el. Ide tartoztak az úgynevezett „technikai szakemberek” (azaz például a tolmácsok, írnokok, csillagászok, könyvelők, orvosok, zenészek) és a vidéki, örökletes kis tisztségviselők, akik irányítás alatt tartották a vidéki közigazgatást, emiatt lehetetlen volt átnézni rajtuk. Sokan meggazdagodtak közülük, voltak, akik a parasztok kizsákmányolásával. A 19. században a több nyelven beszélő {{koreai|jungin|csungin}}ok közül kerültek ki olyanok, akik a nyugati vívmányokkal, életmóddal ismertették meg az országot.{{refhely|azonos=S167171}}<ref name="kim">{{cite book|url=httphttps://books.google.com/books?id=hauDIGtLbnsC&pg=PA95&dq=chungin&as_brr=3&client=firefox-a#PPA96,M1 |title=The History of Korea |publisher=Greenwood Publishing Group |author=Chun-gil Kim |year=2005 |isbn=0-313-33296-7 |pages=95–96–113}}</ref>
 
A középosztályhoz tartozónak tekinthetőek a {{koreai|yangban|jangban}}ok illegitim (azaz rabszolgáktól vagy köznéphez tartozó nőktől született) gyermekei is,<ref name="kim" /> akik a {{koreai|seoeol|szool}} réteget alkották. Szigorúan véve azonban a {{koreai|seoeol|szool}} nem tartozott sehová, földet, vagyont nem örökölhetett apjától és nem tehette le az állami vizsgát sem, így hivatalt sem vállalhatott. Az illegitim gyermekek sorsának kérdése nagy fejfájást okozott a konfuciánus tudósoknak, mivel ha ugyanúgy kezelték volna őket, ahogy az arisztokrata nőktől született „tiszta vérvonalú” gyermekeket, elmosódtak volna a határvonalak a köznép és a nemesség között.{{refhely|azonos=S167171}}
Koreában klánstruktúra él, azaz minden koreai valamely klán (본관, {{koreai|bongwan|pongvan}}) tagja, amelyet visszavezetnek egy bizonyos alapító személyhez. Egy [[koreai névadás|vezetéknéven]] több klán osztozik, akiket alapító székhelyük szerint különböztetnek meg.{{refhely|Congress}} A klánstruktúra már jóval {{koreai|Joseon|Csoszon}} előtt is létezett a koreai társadalomban, a [[konfucianizmus]] hatására azonban szigorodtak a hozzá kapcsolódó szabályok, melyeket törvényben dogmatizáltak.{{refhely|Seth|158-161. o.|azonos=S158161}}
 
A klánok az apai vérvonalra épülnek, melynek megnevezése lehet ''{{koreai|jok|csok}}'' (족, 族), ''{{koreai|pa|pha}}'' (파, 派) vagy ''{{koreai|munjung|mundzsung}}'' (문중, 門中).<ref>{{cite web|url=httphttps://books.google.nl/books?id=NQeeYOyUx64C&dq=munjung+lineage&source=gbs_navlinks_s|title=The Confucian Transformation of Korea: A Study of Society and Ideology|author=Martina Deuchler|publisher=Harvard Univ Asia Center|year=1992|isbn= 9780674160897|pages=307}}</ref> A klán történetét, a leszármazottak születését, házasságát és halálát egyfajta regiszterben ([[csokpo|{{koreai|jokbo|csokpo}}]], 족보, 族譜) rögzítik. A 15. századtól vált rendszeressé ez a fajta feljegyzés. Az árulókat és az elítélt bűnözőket kitaszították a klánból, a vérvonalból. Semmilyen módon nem lehetett kívülállónak a vérvonalhoz csatlakozni.{{refhely|azonos=S158161}}
 
A 15. században összeállított ''[[Kjongguk tedzson|{{koreai|Gyeongguk taejeon|Kjongguk tedzson}}]]'' (경국대전, 經國大典) törvénykönyv szabályozta a {{koreai|Joseon|Csoszon}}-beli családok életét, az egyes ceremóniák megkövetelésével. Ilyen ceremónia a ''[[csesza|{{koreai|jesa|csesza}}]]'' (제사), az ősök rituális tiszteleti ünnepsége, mely hangsúlyozza, hogy a vérvonalba az elhunyt felmenők is beletartoznak. A {{koreai|jesát|cseszát}} ma is mindig a legidősebb férfi hozzátartozó végzi, mögötte rangjuk sorrendjében sorakozik fel a többi családtag. A rituálénak szigorú szabályai, meghatározott sorrendje van, az áldozati étel milyensége és elrendezése is előre meghatározott. Ezek a rituálék a {{koreai|Joseon|Csoszon}}-korban váltak dogmákká a koreaiak számára.{{refhely|azonos=S158161}}
485 727

szerkesztés