„Ferdinand Foch” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
45. sor:
Az elszászi kudarcot követően kibontakozó német offenzíva elől a francia csapatok kénytelenek voltak meghátrálni, és a 4., 5. és 9. francia hadsereg a brit expedíciós erőkkel együtt igyekezett rendezetten visszavonulni a először a [[Somme]], majd Párizs felé. Focht személyes veszteségek is sújtották, mivel egyetlen fia a visszavonulást megelőző napokban elesett. A német csapatok sikeresen átkeltek a Somme-folyón, majd parancsnokuk, [[Helmuth Johannes Ludwig von Moltke|Helmuth von Moltke]] tábornagy az eddigi tervekkel ellentétben csapataival Párizs elfoglalása helyett a védősereg bekerítését akarta elérni. A franciák erőiknek hatékony átcsoportosítását követőn ellentámadásba mentek át. A kibontakozó harc több száz kilométeres körzetben zajlott, eleinte váltakozó sikerrel. Foch parancsnoksága alatt a IX. hadsereg egy gerincvonalat tartott Párizstól nem messze, egy Le Petit Morin nevű folyó mögött. Ezen a sáros, mocsaras területen kellett éjszakai támadásra indulnia a hadsereg balszárnyának szeptember 6-án a korai órákban, a támadás hamar elakadt a németek ellenállása és a szinte járhatatlan terep miatt.<ref>{{Opcit|n=Max Hastings|o=421-22}}</ref> Foch egységei a nehézségek ellenére kitartottak a meginduló német ellenlökésekkel szemben, ugyanakkor a Foch hadseregétől balra álló, [[Max von Hausen]] tábornok vezette, megfogyatkozott német III. hadsereg szeptember 8-án hajnalban sikeres támadást indított Foch csapatai ellen. A németek lerohantak két alvó francia ezredet, majd továbbnyomulva szétverték az útjukba eső tartalékos egységeket. Fochnak és vezérkarának hajnalban arra kellett ébredniük, hogy a francia IX. hadsereg teljes jobbszárnya összeomlóban van, így segítségért fordult a IV. hadsereghez, majd összefogott a [[Louis Franchet d’Espèrey]] vezette V. hadsereggel, hogy együtt támadják meg a németek szemközti szárnyát, a támadás feladására kényszerítve a németeket.<ref>{{Opcit|n=Max Hastings|o=427}}</ref> A harcok közepette Foch hadseregének bal-és jobbszárnya is kezdett felmorzsolódni. Ennek ellenére a tábornok a tábornok pozitívan nyilatkozott csapatai állásáról a főhadiszállásnak. A legenda szerint Foch azt nyilatkozta, hogy „A jobbszárnyamat benyomták, a bal visszavonul. Kitűnő. A közepemmel támadok.”<ref>{{Opcit|n=Max Hastings|o=429-30}}</ref> A küzdelem egészen 12-éig folyt tovább, de végül a német csapatok a bekerítéstől tartva az egész arcvonalon a rendezett visszavonulás mellett döntöttek.
===Harcok északon===
A nagy veszteségek árán kiharcolt marne-i győzelmet követően a német erők egy része megkezdte az ún. „[[versenyfutás a tengerhez]]” nevezetű, csaták sorából álló hadműveletet, melynek célja a az antant erők nyugati irányú átkarolása volt, akik szintén ugyanezzel próbálkoztak a németek ellen. A szövetségesek küzdelmének egyik kulcsfigurája Foch volt,
A német támadások bár főleg Ypres ellen irányultak, október utolsó két hetében délebbre is sor került támadásokra a brit-francia erők ellen. A [[Brit Expedíciós Haderő]] frontjától délre Foch katonái a németekkel szemben újra meg újra ellentámadásba mentek át a nyomás fenntartása miatt. Október 23-án a francia gyalogság megkísérelte a korábban elvesztett [[Passendale]] visszafoglalását, azonban a támadás sikertelenül végződött.<ref>{{Opcit|n=Max Hastings|o=602-03}}</ref> Északon a britek a németekhez hasonlóan rengeteg katonát vesztettek, a brit parancsnok, [[John French (katona)|Sir John French]] feltűnő kimerültsége és csüggedtsége pedig annyira aggasztotta Foch tábornokot, hogy két francia hadosztályt küldött a britek támogatására.<ref>{{Opcit|n=Max Hastings|o=617}}</ref> A harcok még egészen november 22-éig eltartottak, de végül nem sikerült a német csapatoknak az áttörés, melyben nagy szerepe volt Foch tábornok erélyes és ösztönző vezetésének.<ref>{{Opcit|n=Max Hastings|o=627}}</ref>
|