„Beliczey István” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás előtti és utáni dupla írásjel javítása, egyéb apróság AWB
a hivatkozás előtti szóköz törlése, ld.: WP:BÜ AWB
3. sor:
==Család származása==
 
A Beliczey család a nemesi címeres oklevelet – [[armális]] - [[III. Ferdinánd magyar király|III. Ferdinándtól]] kapta [[1642]]-ben. <ref group=mj>A királyi adományban Beliczey György [[szakolca]]i városi tanácsos és anyai nagybátyja, Zorkó János részesült.</ref> A nemesítés érvénybe lépését [[1660]]-ban [[Pozsony vármegye]] hirdette ki. György leszármazottai az 1740-es években [[Békés vármegye|Békés vármegyébe]] telepedtek át.
 
==Élete==
9. sor:
István édesapja Beliczey József táblabíró,<ref group=mj>A nemesi vármegyében a fellebbviteli bíró volt, hívták táblai ülnöknek is.</ref> majd megyei főpénztárnok volt. Birtokai főleg [[Gerendás]]-on voltak. Édesanyja Lechner Franciska volt.
 
Beliczey István két évet [[Nagyvárad]]on katonai intézményben töltött. Magántanulmányai után 1841-től a [[Bécsi Politechnikum]]ban <ref group=mj>[[Széchenyi István]] és a magyarországi polgári fejlődés más úttörőinek felhívására sok magyar fiatal a bécsi Politechnikumba iratkozott be. A bécsi évek jelentették a fiatalok számára az európai polgári demokratikus eszmék megismerését.</ref> tanult közel négy évet. 1847-ben pedig Olaszországban folytatta tanulmányait.
 
1848-as forradalom hatására visszatért, csatlakozott a márciusi ifjak mozgalmához. A [[németgyula]]i <ref group=mj>Gyula város 1857-ig [[Magyargyula]] és [[Németgyula]] mezővárosokból állt.</ref> nemzetőrség hadnagya lett majd egy önkéntes csapat századosa.
1860 decemberében Békés vármegye főpénztárnokává választották. <ref group=mj>Ezzel édesapja hivatali örökébe lépett.</ref> A közélettől való rövid visszavonulása után 1865-ben újra bekapcsolódott a politikai életbe. Ebben az évben tartották az országgyűlési képviselőválasztást és nagy fölénnyel a [[Gyula (település)|Gyula]] város országgyűlési képviselőjének választották meg. <ref group=mj>Az 1865-ös választásokon három jelölt mérkőzött meg egymással, s a későbbiekben az ellenzék táborához tartozó Beliczey István került ki győztesen 380 szavazattal, Nagy Károly (ügyvéd) 217 és Huszka Mihály (ügyvéd) 142 szavazatával szemben.</ref> A parlament akkori ülésszaka 3 éves időtartamot ölelt át, így annak lejárta után Gyula város tanácsának levelet írt, hogy a képviselőséget feladja, és birtokainak igazgatására visszavonult.
A kiegyezés után Gyulán is megalakultak a politikai pártok és az országgyűlési képviselőválasztáson mérték össze erejüket. Két nagy párt versengett egymással, az egyik a [[Deák-párt]], amely jobbpártnak tartották, a másik [[Egyesült Közjogi Ellenzék]] pártja, ez pedig balpárt néven vált ismertté. Ennek a pártnak volt a jelöltje Beliczey. Az uralkodó 1869 áprilisában újabb országgyűlést hívott össze és a márciusban megtartott képviselőválasztáson az emberek újra neki és pártjának szavaztak többséget.<ref group=mj>A megyei közjogi ellenzék jelöltjeként Beliczey István fölényes győzelmet aratott, ő 1508 szavazatot szerzett, míg ellenfele a helyi gazdag földesúri családhoz tartozó gróf [[Wenckheim család|Wenckheim Frigyes]] mindössze 481 szavazatot kapott.</ref> Ennek az lett a következménye, hogy gróf Wenckheim Frigyes nem költözött be a gyulai kastélyba (Gyulai Wenckheim-Almássy-kastély), hanem [[Szabadkígyós|Kígyósra]] költözött és ott épített magának kastélyt.<ref group=mj>A gyulai várkastély éveken át üresen állott.</ref>
 
Másodszori képviselőség után újra visszavonult a politikai és közéleti szerepvállalástól, és birtokainak igazgatásával foglalkozott. Eredményes gazdálkodást folytatott különösen a dohánytermesztés és nemesítés terén országos hírnévre is szert tett. <ref group=mj>[[Gorove István]] földművelési miniszter Beliczey Istvánt [[1868]]-ban a külföldi dohánytermesztési gyakorlat tanulmányozására tapasztalatszerzésre küldte. A külföldi kiküldetésen Molnár György debreceni képviselővel vett részt. Jártak Németországban, Franciaországban, Olaszországban, de az angol, belga, holland, svájci gyakorlatot is szemügyre vették.</ref>
 
[[Tomcsányi József]] főispán halála után az uralkodó [[1876]]-ban őt nevezte ki Békés vármegye főispánjává. Fontos szerepet játszott a megye infrastruktúrájának a fejlesztésében. Elindult a megyei utak kövezése. Erőteljesen támogatta a helyi rendeltetésű kisvasútépítések tervét. Ennek eredményeképpen létesült a szarvasi és [[Alföldi Kisvasút|békési kisvasút]]. Felismerte a vízszabályozás fontosságát is. Hősies helytállást tanúsított az 1879-1881., és az 1888. évi árvizek idején.
 
A helyi gazdasági életben is eredményesen tevékenykedett. <ref group=mj>1873-tól 1897-ig a Békésmegyei Gazdasági Egylet elnöki tisztét viselte.</ref>
 
Saját kérelmére 1889-ben mentette fel az uralkodó. Elköszönt a politikától is, gerendási birtokán gazdálkodott.