Főmenü megnyitása

Módosítások

145 bájt hozzáadva ,  4 évvel ezelőtt
[[1514]]-ben bányászai csatlakoztak a [[Dózsa György-féle parasztfelkelés|parasztokhoz]] és feldúlták a [[Drágffy család|Drágfiak]] udvarházát. [[1527]]-ben esküdtpolgárai között szászokat, magyarokat és románokat is találunk. [[1538]] és [[1551]] között a Radna-völggyel együtt a [[Moldvai fejedelmek listája|moldvai vajdák]] birtoka volt. Jó kapcsolatokat ápolt a [[moldva]]i városokkal ([[Moldvahosszúmező|Hosszúmező]], [[Moldvabánya]]) – [[1632]]-ben a közhangulatra hivatkozva megtagadta a hadbavonulást Moldva ellen. A [[17. század]] első felében sok szász család költözött át a pusztítások miatt lecsökkent népességű Besztercére, emiatt a szászok szerepe a városban lecsökkent. A 17. században már nem választottak szász bírót, a templomban pedig együtt prédikált a magyar és a szász lelkész.
 
[[1721]]-ben 53 román, 25 szász és 11 magyar család lakta. A szászok többsége ekkor kézműves foglalkozást űzött. [[1760]]-ban kb. 300 román és 30 szász és magyar család élt itt. [[1766]]-ban a [[Határőrvidék]] szervezésével összefüggésben kilenc szász és nyolc magyar családját [[Felsőszászújfalu]]ba, az ottani románokat pedig ide költöztették. Közben azonban jelentős esemény történt a település életében, kijelölve a radnai bányászat harmadik periódusának kezdetét. Elindult a [[Radnai-havasok]] [[ólom]]ércének bányászata, és [[1763]]-ban ólomkohó létesült. Az új bányához osztrák, szlovák és magyar munkások érkeztek. A bányászok állandó otthont még legalább a [[19. század]] végéig Radnán építettek maguknak és a később [[Radnaborberek]]ké fejlődő bányásztelepről hétvégenként visszatértek családjukhoz. [[1770]]-ben a termelés egy időre visszaesett, és csak nyolc bányász dolgozott itt, a többiek elköltöztek. [[1771]]-ben a túlnyomórészt [[Katolicizmus|katolikus]] bányászok számára kápolna épült, [[1782]]-ben [[Plébánia|plébániát]] szerveztek, ugyanekkor a [[bukovina]]i [[Jakobén]]ből költöztek ide [[Cipszerek|cipszer]] bányászok. [[1795]]-ben a bányák a kincstár tulajdonába kerültek. Bár a bányák is a Határvidék területéhez tartoztak, a határőrök nem válhattak bányászokká és a bányászok sem határőrökké. A bányászok többször panaszkodtak amiatt, hogy a legelőket, erdőket és a [[Regálé|regáliákat]] illetően igazságtalanságok érték őket a határőrök részéről. A bányák 1818-ban 150, 1841-ben 157 főt foglalkoztattak.
 
[[1876]]-tól az állami iskola és az [[EMKE]] közösen igyekezett (részben vissza-) magyarosítani katolikus lakóit. A vállalkozás csak részleges sikerrel járt. Az [[1910]]-es népszámlálás a bányászokat ugyan egyöntetűen magyar anyanyelvűként vagy magyarul tudóként mutatta ki, a korabeli tudósítások cáfolják ezt a képet. [[1930]]-ban több mint kétszer és [[1966]]-ban is majdnem kétszer annyian vallották magukat magyar nemzetiségűnek, mint magyar anyanyelvűnek. [[1934]]-ben a római katolikus népiskola párhuzamos román osztályok indítására kényszerült. A [[második világháború]] után [[1965]]-ig folyt Óradnán magyar nyelvű oktatás (az utolsó tanévben 140 diákja volt a tagozatnak). [[2000]]-ben a katolikus egyház magyar óvodát létesített, [[2006]] óta pedig ismét működik magyar nyelvű iskola.<ref>[http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article,PArticleScreen.vm/id/30519 ''Szabadság'' 2009. szeptember 5.]</ref>
Zsidók valószínűleg az [[1820-as évek]]ben költöztek be a forgalmas vásárokat tartó településre. [[1879]]-ben hoztak létre önálló hitközséget. Többségük [[Haszidizmus|haszid]] volt. A két világháború közt [[Jesiva|jesivát]] is működtettek.
 
[[1876]]-ban [[Naszód vidéke|Naszód vidékétől]] az egyesített [[Beszterce-Naszód vármegye|Beszterce-Naszód vármegyéhez]] csatolták és a vármegye egyik járásának a székhelye lett. [[1870]]-től gyógyszertár működött benne.<ref>[http://mek.niif.hu/02700/02752/02752.pdf Péter H. Mária: ''Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai.'' Kolozsvár, 2002, 45. o.]</ref> [[1909]]-ben kapott vasutat. [[1920]]–[[1922]]-ben egymást érték a munkásmegmozdulások és sztrájkok. A bányászat spektruma részben már a 19., de főként a [[20. század]]ban kibővült. [[1934]]-ben 4001 tonna [[pirit]]et termeltek ki. A környék bányáiban az [[1990-es évek]]ben 2800 fő dolgozott és jelentős mennyiségben termeltek ki [[cink]]-, ólom-, [[réz]]- és ezüstércet. Kőbányáiban [[andezit]]ot, [[dácit]]ot és [[mészkő (kőzet)|mészkövet]] fejtettek. [[2000]]-ben több bányát bezártak, a bányászok száma a negyedére esett vissza.
 
Bár [[Bükkösök|bükköseit]] az előző évszázadokban erősen megritkították, határának több mint a felét még mindig erdők alkotják, további egyharmada pedig legelő és rét.