„Gyógyszerészi latin” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Inscriptio (fejléc): TAJ szám --> tajszám |
|||
1 046. sor:
Az [[orvos]]i vény elsősorban felhívó, felszólító, azon belül [[instrukció]]s funkciójú szövegtípus. Egyesek szerint az instrukció olyan beszédaktus, amelynek során a feladó [[információ]]kat, adatokat, tapasztalatokat közöl a címzettel.<ref>(Weber;1982: 3)</ref> Mások azt gondolják az instrukciók nem késztetnek közvetlenül cselekvésre, hanem bizonyos cselekvési sorokról és lehetőségekről informálnak, így ezen szövegek [[kommunikatív]] funkciója a ha-akkor-relációval írható le. Formailag általánosan jellemzi az instrukciót a felszólítás, a főnévi igeneves szerkezetek, a kell + főnévi igeneves szerkezetek.<ref>(Brinker 1985: 102–9)</ref> Ezek a formai tulajdonságok főleg a régebbi korok [[recept (egészségügy)|receptjeinél]] figyelhetők meg. Az orvosi vény a mindennapi [[szövegtíp]]usok közé sorolható. A szövegtípus egy bonyolult, összetett [[világ]]részlet sematikus fogalmi és nyelvi megalkotása. „A szövegtípus nem kész szerkezet, amelyet csupán kitölteni kell, hanem olyan séma, amely a mindenkori beszélő számára többé-kevésbé körülhatároltan rendelkezésre áll, alkalmazása több-kevesebb [[mentális]] erőfeszítést kíván. A szövegtípusok rendszere tehát függ az egyéni tudástól, a közösség [[konvenció]]itól, valamint általánosságban a világ valamely részének fogalmi és nyelvi megkonstruálási lehetőségeitől” (Tolcsvai 2006: 67). A szövegtípusok nem felülről szerveződnek, hanem [[nyitott rendszer]]ek és szoros összefüggést mutatnak az [[ember]] megismerő tevékenységével és a szükséges kommunikációs feltételekkel. Mint szövegtípus a vény létrejöttében és alakulásában nagy szerepet játszik a közösség [[hagyomány]]a, [[hitvilág]]a, tudása, később az orvosok társadalomban betöltött szerepe, valamint a [[politika]]i helyzet és az [[orvostudomány]] változása is.
===Középkor orvosi vényeinek magyar vonatkozású nyelvi emlékei===
A [[népi gyógyítás]]sal kapcsolatos adatokról már a XII–XIII. századból vannak szórványosan nyelvi emlékeink. Később ezek száma gyarapodik, egyre több orvoslással kapcsolatos feljegyzés jelenik meg [[szótár]]akban, [[szójegyzék]]ekben, régi levelekben, [[kódex]]ekben, füveskönyvekben.<ref>(Keszler 2005: 24)</ref> A középkor folyamán a kódexek, liturgikus könyvek lapszélein egyre több gyógyító tevékenységre utaló megjegyzés, egészségügyi tudnivaló jelenik meg. A XV. században a gyógyítás még erősen kötődik a [[kolostor]]okhoz és a klerikusok tevékenységéhez. A XVI. századtól egyre jobban terjednek a kéziratos receptes könyvek, amelyek összetétele igen vegyes; hazai javasasszonyok, gyógyítók tudását, népi gyógymódokat és külföldi művekből származó recepteket egyaránt tartalmaznak. Jellemző rájuk, hogy a kor babonás nézetei és a hasznos gyógynövények, gyógyító eljárások egyaránt megtalálhatók bennük
* Zsigmond egy receptje: ’Medicina contra paralysm, quam dom. Albicus ante agonem mortis suae domino
regis a. d. 1416 in civitate Buda, Strigon. diocesis fecit’
| |||