„Máriássy János” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Források: +commons |
Fmvh (vitalap | szerkesztései) a apró jav. |
||
7. sor:
1840-ben lépett a császári hadsereg 60. (Wasa) gyalogezredébe hadapródként. 1842-től a magyar királyi [[nemesi testőrség]]ben szolgált, majd 1847-től a 2. (Sándor) gyalogezred főhadnagya lett. [[1848]] júniusában került át a honvédség állományába, először főhadnagyként az 5., majd századosként a 2. zászlóaljba. Részt vett az 1848. nyári [[délvidék]]i harcokban.
Augusztus végén őrnaggyá léptették elő és a tiszántúli önkéntes mozgó nemzetőrség [[arad]]i táborának parancsnokává nevezték ki. Az [[október 3.|október 3-a]]i királyi manifesztumot követően az aradi vár kétezer fős őrsége [[Johann Berger]] altábornagy vezetésével megtagadta az engedelmességet a magyar kormánynak, és átállt a császáriak oldalára. Az aradi nemzetőr tábor ostromló haddá alakult át. Az alezredessé előléptetett Máriássy parancsnoksága alatt álló, mintegy ötezer fős magyar sereg október végére teljes ostromzár alá vette a várat. A császári hadvezetés a vár élelmiszerrel és lőszerrel való ellátása céljából [[Temesvár]]ról egy különítményt indított útnak, amely [[november 14.|november 14-én]] [[Lippa|Lippánál]] összecsapott Máriássy egyik
1849 januárjától hadosztályparancsnokká nevezték ki [[Klapka György]] parancsnoksága alatt újjászervezett felső-tiszai hadseregben. Egységével [[február 24.|február 24-én]] [[Pétervására]] mellett
A [[tavaszi hadjárat]] alatt betegszabadságon volt, az I. hadtestbe beosztott hadosztályának parancsnokságát [[Buda ostroma (1849)|Buda ostroma]] alatt vette át ismét. Döntő szerepet játszott a vár [[május 21.|május 21-e]]i bevételében. Csapatai élén ő tört be először a várba a [[Krisztinaváros]]
A fegyverletétel után Aradon előbb halálra ítélték. Az ítéletet [[Julius Jacob von Haynau|Haynau]] tizennyolc év várfogságra változtatta. Aradon, majd [[Olmütz]]ben raboskodott. [[1856]]-ban kapott kegyelmet. 1861-ben az [[igló]]i kerület országgyűlési képviselőjévé választották. [[1869]]-ben az újonnan alakult magyar királyi honvédségben ezredesi rendfokozatban a [[kassa]]i honvédkerület parancsnokává nevezték ki. 1871-ben vezérőrnaggyá, 1879-ben altábornaggyá léptették elő. 1887-ben vonult nyugalomba. 1888-ban bárói címet kapott, és a főrendiház tagja lett. Az [[1890-es évek]] elején megírta emlékiratait ''„Visszaemlékezések az 1848–49. évi szabadságharc alatt végzett szolgálataimra”'' címmel.
|