„II. Károly magyar király” változatai közötti eltérés

Lajos magyar király Károlyt [[Szlavónia]], [[Dalmácia]] és [[Horvát bánság|Horvátország]] kormányzásával bízta meg, 1371-ben Károly már szlavón hercegi címet használt, 1373–1376 között horvát–dalmát [[Bán (méltóság)|bán]] is volt.<ref name="Fügedi:Ispánok"> {{cite book|last=Fügedi |first=Erik |authorlink= Fügedi Erik |title=Ispánok, bárók, kiskirályok |publisher=Magvető Könyvkiadó |year=1986 |id=ISBN 963-14-0582-6}} </ref><ref name="Károly 2." />

1378-ban [[Velencei Köztársaság|Velence]] terjeszkedő politikája ellenében széles szövetségi rendszer alakult ki [[Genovai Köztársaság|Genova]] köré, e szövetség oldalán állt Lajos magyar király is. A kitört háborúban Velence 1378 tavaszán elfoglalta a magyar király uralma alatti adriai városokat, de a következő év tavaszán már a szövetségesek kerekedtek felül.<ref name="Károly 4.">{{cite book |author= Engel Pál |coauthors= [[Kristó Gyula]], [[Kubinyi András]] |authorlink= Engel Pál |authorlink= Kristó Gyula |authorlink= Kubinyi András |title= Magyarország története 1301 – 1526 |publisher= Osiris Kiadó - Budapest |year= 1998}} </ref> Velence békét kért, a magyar király a Velencével történő tárgyalásokkal Kis Károly herceget, [[Szepesi Jakab]] [[országbíró]]t és Vilmos győri, valamint László váradi püspököt bízta meg. Velence taktikázó magatartása miatt a háború tovább folyt, 1379 augusztusában újabb tárgyalások kezdődtek. A több mint öt hónapig elhúzódó tárgyalásokon Károly mellett még [[Garai Miklós (nádor, ?–1386)|Garai Miklós]] [[nádor]], Vilmos győri püspök, [[Alsáni Bálint]] pécsi püspök, Szepesi Jakab és [[Czudar Péter]] volt országbírók és [[Himfi Benedek]] volt bolgár bán vettek részt.<ref name="Károly 3.">[[Áldásy Antal]]: Alsáni Bálint 13??-1408; Magyar Történelmi életrajzok / A Magyar Történelmi Társulat kiadása; Budapest, 1903.</ref><ref name="Fügedi:Könyörülj bánom">{{cite book|last=Fügedi |first=Erik |authorlink= Fügedi Erik |title=„Könyörülj, bánom, könyörülj …” (Labirintus)|publisher=Helikon Kiadó|year=1986|id=ISBN 963-207-662-1}} </ref> Károly a velenceiektől ekkor kapta a ''„della Pace”'' melléknevet<ref name="Károly 2." /> – a háború az 1382. évi, Velence számára megalázó [[Torino|torinói]] békével ért véget.

Anjou Lajos későn érkező erős seregével már nem tudott a hadvezetésben jártasabb Károly ellenében eredményeket elérni. Lajos magyar király 1382. évi halála után Erzsébet királyné Károlyt még továbbra is támogatta, 1383 elején újabb magyar csapatok indultak Nápolyba Horváti János és [[Palisnai János]] vránai perjel unokaöccsének vezetésével. A háborúnak a járvány vetett véget, amely 1384 szeptemberében [[Bari]]ban vette el Anjou Lajos életét.<ref name="Károly 2." /><ref name="Fügedi:Könyörülj bánom">{{cite book|last=Fügedi |first=Erik |authorlink= Fügedi Erik |title=„Könyörülj, bánom, könyörülj …” (Labirintus)|publisher=Helikon Kiadó|year=1986|id=ISBN 963-207-662-1}}</ref>

Nagy Lajos – végakaratának megfelelően – 11 éves leányát, [[Mária magyar királynő|Máriát]] 1382. szeptember 17-én [[Székesfehérvár|Fehérváron]] [[Demeter (esztergomi érsek)|Demeter]] [[esztergomi érsek]] Magyarország „királyává” koronázta. Mária uralmát anyja, [[Kotromanić Erzsébet magyar királyné|Erzsébet]] gyámsága alatt kezdte meg, legfőbb támogatójuk Garai Miklós nádor volt. A nőuralom sokakban megütközést keltett, de ekkor még nem tört ki nyílt lázadás. 1383 elején Erzsébet átalakításokat hajtott végre a magyar udvarban, többek között Alsáni Bálint pécsi püspököt tette meg saját főkancellárjává. Ezzel mintegy második hatalmat hozott létre lánya, Mária királyi főkancelláriája mellett, amelynek Demeter bíboros érsek volt a vezetője. A kettős hatalom zavarokhoz vezetett a kormányzásban. Tovább rontotta az átmenetinek tekintett nőuralom megítélését, hogy a lengyel rendek ellenállása miatt a lengyel–magyar [[perszonálunió]] felbomlott, és 1384-ben [[Lengyel Királyság|Lengyelország]] trónjára Nagy Lajos fiatalabb lánya, [[Hedvig lengyel királynő|Hedvig]] került.<ref name="Károly 4." /><ref name="Fügedi:Ispánok">{{cite book|last=Fügedi |first=Erik |authorlink= Fügedi Erik |title=Ispánok, bárók, kiskirályok |publisher=Magvető Könyvkiadó |year=1986 |id=ISBN 963-14-0582-6}} </ref><ref name="Fügedi:Könyörülj bánom" /> A délvidéken [[I. Tvrtko bosnyák király]] által keltett zavargások 1383 közepén [[Lackfi István]] horvát–dalmát bánná történő kinevezését tették szükségessé, de ősszel Mária és Erzsébet határozott fellépés helyett engedményt – [[Kotor (Montenegró)|Cattaro]] városának átengedése Zárában – adtak.<ref name="Károly 3." />

Az elkövetett politikai hibák megérlelték az elhatározást, Magyarországon három tábor alakult ki a leendő király személyének kérdésében. Az Erzsébet királyné által támogatott Garai nádor vezette liga, aki a francia király öccsét, [[I. Lajos orléans-i herceg]]et szerette volna Mária férjeként trónra juttatni. A [[Kanizsai Miklós]] által fémjelzett konzervatív liga, amelyik Nagy Lajos akaratának megfelelően Mária férjeként [[Zsigmond magyar király|Zsigmond brandenburgi őrgróf]] személyét helyezte előtérbe – ehhez a táborhoz tartozott az udvari arisztokrácia nagy része, köztük [[Szécsi Miklós]] országbíró és a [[Lackfiak]] is. Ebből a táborból vált ki a [[Horváti család]] és Palisnai János vezette Horváti-liga, amelyik a nőági örökösödés helyett a trónt Durazzói Károly nápolyi királynak szánta.<ref name="Károly 4." /><ref name="Fügedi:Könyörülj bánom" />