Az 1723. évi szervezés szerint az ország legfőbb ítélőszéke a [[Magyar Királyi Kúria|Főméltóságú Királyi Curia]]<ref>latinul: Excelsa Curia Regia</ref> két részből állt: a) a hétszemélyes táblából és b) a [[Királyi Ítélőtábla|királyi ítélőtáblából]];<ref>latinul Tabula Regia Judiciaria</ref> ezekhez járult 1840-ben mint a királyi kúriának külön önálló osztálya a [[váltóféltörvényszék]].<ref>latinul: Forum appelatorium cambiale</ref> A hétszemélyes táblának és egyúttal az összes királyi kúriának az elnöke a [[nádor]] volt, akinek akadályoztatása esetében az [[országbíró]] vagy a zászlós urak valamelyike elnökölt. Eredetileg hét tagból állt; innen az elnevezése. [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]] király korában – valószínűleg – a nádor, a prímás (mint főkancellár) vagy helyettese, az országbíró, a főtárnokmester, a királyi főudvarmester, a [[bán (méltóság)|bán]] és az erdélyi vajda. Később három egyházi és három világi főúr. A tagok számát az 1723. évi XXIV. törvénycikk tizenötre, majd az ügyek számának növekedésével az 1741. évi XXIV. törvénycikk huszonegyre emelte. Köztük volt a [[prímás]] és 3 főpap, a főtárnokmester és 5 főúr. Később, az ügyforgalom emelkedésével, a tagok száma is emelkedett. A hétszemélyes tábla kizárólag [[fellebbvitel]]i bíróság volt. A pereket a királyi táblának előadó bírái adták elő, szavazati joguk azonban nem volt. Az [[Ítélethozatal]]hoz 11 tag jelenléte volt szükséges.
