„Indoiráni népek” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Források: Protokollcsere (WP:BÜ), replaced: http://books.google. → https://books.google., http://web.archive.org → https://web.archive.org AWB |
|||
34. sor:
Az árják vándorlását követő elméletek szerint az első indo-árja népcsoport a 2. évezred közepén India északi részén (a [[Pandzsáb régió|Pandzsáb]] és a szomszédos régiók) hatoltak be a szubkontinensre, feltehetően a [[Hindukus]] hegységet átszelve, majd innen hódítottak tovább, miután legyőzték az őshonos népeket, a [[Rigvéda|Rigvédá]]ban is említett ''Dásza'' vagy ''Dászju'' törzset. Nincs régészeti bizonyíték arra, hogy mely útvonalakon árasztották el Indiát, de feltehető, hogy a bevándorlók több hullámban telepedtek meg a régióban és némileg egymástól eltérő nyelvjárásokat beszéltek. {{refhely|Tenigl-Takács India}} A védikus vallás, vagyis a ''vaidika dharma'' a véda birtokosaiként jellemzi az árja népcsoportot, akik világos bőrűek voltak, és a sötétbőrű, a szubkontinensen őshonos dravidákat az uralmuk alá hajtották. Az ősi hindu forrásokban, elsősorban a védákban nincs olyan utalás azonban, ami egy ilyen jellegű külső hódítást közvetlenül alátámasztana. Csaták és erődök bevételéről és [[Indra (isten)|Indra]], a harcos isten dicséretéről szólnak az írások. India déli régiójában magasan fejlett kultúrát létrehozó dravidák, és az északi területeken a szanszkrit nyelvet beszélő védikus népek keveredése már az ősi szövegekben is tapasztalható, a Rigvédában és a későbbi védákban egyaránt, ám kétségtelen, hogy a két kultúra elkülönül egymástól. {{refhely|Klostermaier Hinduizmus|19–22. o.}} A védikus írásokban visszatérő elemet, a fény és sötétség harcát sok kutató értelmezi úgy, hogy az valójában a sötét bőrű dravida népek, és az északi, világosabb bőrű szanszkrit nyelvű árja népcsoportok küzdelme. A hódítás korának maradéka a mai [[indiai kasztrendszer]], ahol a Védák három fő kasztja, a [[brahmana]], a [[Indiai kasztrendszer|ksatrija]] vagy [[rádsanja]] és a [[vaisja]] az árja eredetű világos bőrű papi, harcos és földművelő kasztot jelenti, míg a negyedik a [[súdra]] a sötét bőrű, nem árja, [[dravida népek|dravida]] vagy [[munda népek|munda]] eredetű őslakókat. {{refhely|Makkay Indoeurópai|156. o.}} Mindezeken kívül vannak az eredetileg rabszolga érinthetetlenek ([[pária]] vagy dali). A négy főkasztot jelentő szanszkrit ''varna'' szó jelentése is 'szín'.
Az 1910-ben felfedezett ősi indiai romvárosok (''Mohendzsodaro'', ''Harappa'') úgy tűnt, bizonyítják a migrációs elméletet, hiszen ezek a mezopotámiai kultúránál is régebbi városok viszonylag rövid idő alatt néptelenedtek el i.e 1700 és 1500 között. Ezt a folyamatot az árja hódítás következményeként értelmezték, azonban a térségben végbemenő földrajzi változások is előidézhették ezt, például a védikus forrásokban fellelhető nagy folyó, a [[Szaraszvati (folyó)|Szaraszvati]] kiszáradásának is szerepe lehetett a városok pusztulásában.
Néhányan a indiakutatók közül úgy vélekednek, hogy az Indus-völgyi civilizáció a védikus kultúra egyik ágaként virágzott, és elképzelésük szerint ez volt az a civilizációs mag, amelyből a későbbi kulturális és nyelvi sokszínűség kifejlődött. {{refhely|Frawley Myth Aryan}}
|