„Inês de Castro” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
9. sor:
==Élete és halála==
Inês de Castro életében az 1340-es esztendő meghatározó volt. A korban szokásos dinasztikus egyeztetések eredményeképpen [[IV. Alfonz portugál király|IV. (Bátor) Alfonz]] (1291 – 1357), a [[Burgundiai-ház]]ból származó [[Portugália|portugál]] király fia és örököse, Péter infáns (1320 – 1367) ekkor vette feleségül Konstancia Mánuelt (1316? – 1345), aki a második felesége lett.
A menyasszonyt kísérő kasztíliai küldöttséggel Portugáliába érkezett a nagyon kedves és feltűnően szép, „hattyúnyakú” Inês is. Közte és Péter trónörökös között hamarosan mély és őszinte szerelem bontakozott ki. IV. Alfonz király azonban ellenszenvvel figyelte a házasságon kívüli kapcsolatot, ugyanis – éppen saját ifjúkori tapasztalatai alapján – tisztában volt azzal, hogy a „fattyú” gyermekek és a „törvényes” utódok ellentéte számtalan belső viszály forrása lehet, ezért elküldte Inêst az udvartól, azonban a szerelmesek kapcsolata nem szakadt meg.
26. sor:
1357-ben IV. Alfonz meghalt, és Péter – I. Péter néven – Portugália királya lett. A portugál uralkodó I. Péter kasztíliai királynál elérte azt, hogy a Kasztíliába menekült gyilkosok közül Pêro Coelhót és Álvaro Gonçalvest kiadták neki. Őket – a hagyomány szerint – kíméletlen módon kivégeztette (1361-ben), ezért kapta a „Kegyetlen” előnevet a portugál király. A harmadik gyilkos, Diogo Lopes Pacheco, kellő időben továbbmenekült Kasztíliából, később azonban elnyerte I. Péter bocsánatát, hazatérhetett Portugáliába, otthon is halt meg.
A bosszúállás után I. Péter ünnepélyesen eltemettette Inês de Castrót, mint Portugália királynéját, és egyúttal kijelentette azt, hogy 1354-ben – titokban – feleségül vette Inêst, aki így a harmadik felesége lett. A házasság megkötését azonban több kortárs vitatta, és az utókor is vitatja. Tény azonban az, hogy Péter és Inês de Castro gyermekeit 1361-ben törvényesítették, és I. Péter már nem nősült meg újra, sőt végakaratában azt kérte, Inês mellé temessék el, ami meg is történt.
Inês de Castro tragikus sorsa több irodalmi és képzőművészeti alkotást ihletett.
| |||