„Kula Atlagić” változatai közötti eltérés

Ez a torony a feltételezések szerint a mai ''"Kulinovac"'' nevű kút közelében állt, mivel a kút is róla kapta a nevét. Maradványait később meg is találták a kúttól 200 méterre északra. A török kiűzése során [[1683]]-ban a keresztény seregek az udvarházat kifosztották és lerombolták. Köveit idővel beépítették a falu házaiba, illetve a helyiek elmondása szerint egy részük a Szent Miklós templom falában és körítőfalában található. A török kiűzése után [[1693]]-ban Atanasije Ljubojevic dabro-boszniai metropolita vezetésével a boszniai törökellenes szerb felkelés menekültjei érkeztek erre a vidékre, aki ezután néhány évig itt élt a faluban. <ref name="zupa">[http://www.eparhija-gornjokarlovacka.hr/Episkop-Ljubojevic-L.htm Eparhija-gornjokarlovacka.hr:Episkop Ljubojević]</ref> A falu [[1797]]-ig a [[Velencei Köztársaság]] része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a [[Campo Formió-i béke|campo formiói béke]] értelmében osztrák csapatok szállták meg. [[1806]]-ban a [[Pozsonyi béke (1805)|pozsonyi béke]] alapján a [[Francia Császárság]] Illír Tartományának része lett. [[1815]]-ben a [[bécsi kongresszus]] újra [[Habsburg Birodalom|Ausztriának]] adta, amely a Dalmát Királyság részeként [[Zára|Zárából]] igazgatta [[1918]]-ig. A településnek [[1857]]-ben 330, [[1910]]-ben 562 lakosa volt. Az [[első világháború]] után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A [[II. világháború]] idején [[1941]]-ben a szomszédos településekkel együtt [[Olaszország]] fennhatósága alá került. Az [[1943]]. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. [[1991]]-ben lakosságának 94 százaléka szerb, 5 százaléka horvát nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében szerb lakói csatlakoztak a [[Krajinai Szerb Köztársaság]]hoz és a település szerb igazgatás alá került. Ekkor rombolták le a katolikus templomot. [[1995]] augusztuságban a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. [[2011]]-ben 184 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.