„Liliomfi (vígjáték)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
37. sor:
A nemrégiben megözvegyült Szilvai Tódor professzor felkeresi Kolozsvárott gyámleánya nevelőnőjét. Közli Camilla kisasszonnyal, hogy Mariskát, a fogadott lányát - akit már nyolc éve nem látott - magával viszi [[Nagyvárad]]ra, hogy férjhez adja az unokaöccséhez, Szilvai Gyulához. A férfi elmeséli Emerenciával eltöltött (15 évig tartó) házasságának történetét. A nőt elszerette barátjától, akinek az első felesége meghalt, s újra akart házasodni, hogy mostohaanyát szerezzen kicsiny leánygyermekének. Emerencia azonban Szilvai Tódort választotta.
{{Idézet|Szilvai: Barátom sírt, midőn lemondott, s én örültem; de nemsokára én sírtam, s ő majd kibújt örömében a bőréből. Az esküvő előtt angyali, isteni Emerencia, esküvő után valódi furibunda [[Erinnüszök|fúria]] lett.
A professzor a barátja halálos ágyán megígérte, hogy annak leányára, Mariskára gondot visel. Azonban a felesége nem engedte meg, hogy árvát hozzon a házukba, ezért Szilvai felkérte Camilla kisasszonyt, hogy nevelje fel gyámleányát.
59. sor:
Szilvai: Üljön le s írjon!
Szellemfi: Írok, de kérem az útiköltséget.
Szellemfi erre ígéretet tesz, de további összeget is kicsal a tanártól. Újabb 10 pengőért kötelezvényt is aláír arról, hogy már nős ember, és egy tízesért személyesen is beszél a lánnyal. Mariska veszi a lapot, rájön, hogy mire megy itt a játék, titokban összekacsint Liliomfival, s egy titokzatos, cuppanós csókkal zárul a felvonás.
|