„Népbíróságok Magyarországon” változatai közötti eltérés

a
hivatkozás előtti szóköz törlése, ld.: WP:BÜ AWB
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
a (hivatkozás előtti szóköz törlése, ld.: WP:BÜ AWB)
Az eredeti célokat [[Soós Mihály]] történész szerint [[1946]] márciusáig követték. A kommunisták leszámoló eszközévé a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről szóló 1946. évi VII. tc. értelmében az ítélőtáblák székhelyén felállított külön tanácsok tették – írta Soós Mihály.
 
A háborús és népellenes bűnök elkövetőinek felkutatását ugyanakkor a kezdettől a kommunisták ellenőrzése alatt álló rendészeti szervek végezték (de Major egy írása szerint vádemelési indítványaik alig felében emeltek ténylegesen vádat a népügyészségek <ref>[http://www.c3.hu/scripta/beszelo/99/11/10pala.htm Palasik Mária: „Üstökön ragadni a reakciót”]</ref>).
 
A népbíróságok hatásköre az eredeti rendelet szerint kiterjedt polgári egyénekre, fegyveres testületek tagjaira, miniszterekre és állampolgárságtól függetlenül a Magyarországon elfogottakra és a magyar államnak kiadott személyekre. Népbíróság elé állítható volt az is, aki háborús és népellenes bűncselekménnyel összefüggésben követett el bűncselekményt, például gyújtogatást, közegészség elleni bűncselekményt, vagyonrongálást. A rendelet lehetővé tette, hogy halálra ítéljék azokat, akik a bűncselekmény elkövetésekor már betöltötték a 16. életévüket (a nyilasterrorban sok fiatal vett részt).
328 973

szerkesztés