„Palásti csata” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Thury György<ref>Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. XIII /1. számú melléklet. A palásti csata [http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0013/1014.html (Online változat: MEK-OSZK.hu adatbázisban])
a hivatkozás előtti szóköz törlése, ld.: WP:BÜ AWB
33. sor:
Ali ekkor még nem vett részt az ütközetben, így a túlerőben levő keresztény sereg elleni harcot jórészt Arszlán bég vezette. A véres összecsapások során mindkét fél tisztikara nagy veszteségeket szenvedett. Az osztrák főparancsnok csak ekkor eszmélt rá, hogy Arszlán voltaképp csak meggyengíteni és lekötni akarta csapatait, míg Ali be nem ér a teljes sereggel és úgy csapást mérni rá. Ekkor nyomban elrendelte a visszavonulást – hogy rendezhesse sorait –, mire megérkezett a többi [[Oszmán Birodalom|oszmán]] egység is, s a környező dombokon felállított 14 fős üteg lőni kezdte a gyalogságot. A keresztények egy ideig tartották állásaikat, de amikor az [[aszab]]ok támadásba lendültek, inkább visszavonultak. A német és osztrák lovasságnak közben sikerült visszaszorítani a törököket, s a csata másnapra tevődött át.
 
[[Augusztus 11.|Augusztus 11]]-én vívták a döntő ütközetet. Eddigre a keresztények harci kedve jelentősen lelohadt, s az oszmánok erőfölénye egyre jobban megmutatkozott. A harc közben a keresztények [[lőpor|puskapor]] készletének egy része felrobbant, ami tönkretett néhány ágyút, viszont a magyarok és szlovákok pánikba estek, valószínűleg azt hitték, hogy odalett a teljes lőpor-készletük. Az idegen erők helyükön maradtak, de a zavarban nem bírtak ellenállni az ellenség támadásának és ők is megfutamodtak. A seregből egyedül csak az olaszok álltak ellen legtovább a törököknek, de Pallavicinit elfogták. A csatában [[Thury György]] <ref>Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. XIII /1. számú melléklet. A palásti csata [http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0013/1014.html (Online változat: MEK-OSZK.hu adatbázisban])</ref> (későbbi lévai várkapitány) is részt vett, és jelentős része volt az olasz csapatok megmentésében.
 
Fontos megjegyezni, hogy Pallavicini és az olaszok már nem először bizonyították rátermettségüket. [[1542]]-ben [[Buda ostroma (1542)|Buda ostromakor]] Pallavicini és a keresztény sereg olasz katonái voltak szinte az egyedüliek, akik vitézül küzdöttek a törökök ellen. Ferdinánd ennek tapasztalatában szívesen tartott itáliai katonaságot Magyarországon és nevezett ki olasz parancsnokokat.