„Magyar utca (Kolozsvár)” változatai közötti eltérés

A kollégium épülete után egy keskeny sikátor következik, az egykori Szappany utcai sikátor, amely ma [[Dávid Ferenc (püspök)|Dávid Ferenc]], az [[unitárius vallás]] megalapítójának nevét viseli. A sikátor és a Magyar utca sarkán az '''unitárius templom''' áll, mintegy összekötő kapocsként a régi és [[Brassai Sámuel Elméleti Líceum|új kollégiumi]] épület között. Ez a város legjelentősebb unitárius temploma, a püspök szolgálati helye is egyben. Miután 1716 márciusában az unitáriusoktól elvették, és visszaadták a római katolikusoknak a [[Szent Mihály-templom (Kolozsvár)|főtéri templomot]], a hívők hosszú ideig magánházakban, ideiglenesen berendezett imatermekben gyakorolták vallásukat. Először 1791-ben merült fel egy új templom felépítésének ötlete a Magyar utcában. Három szomszédos házat vásároltak meg, amelyeket már korábban is béreltek papi lakásként, és amelyek tulajdonosai mind unitáriusok voltak. Az így kialakult téglalap alakú telken [[Türk Antal]] kőmívespallér tervei szerint 1792-ben kezdődött meg az építkezés. Az építkezés nagyjából a terveknek megfelelően folyt‚ kis késéssel‚ mert 1796 májusa helyett decemberre lett kész. Az építőanyag biztosítására többször is gyűjtést szerveztek és az egyház számos vagyontárgyát is értékesítette el célból. A költségek leszorítása miatt a torony csúcsát egyszerű sátortetőként alakították ki, a ma is látható süveget a későbbiekben építették hozzá. Az egykori házak pincéinek felhasználásával alakították ki a kriptákat. A templom a késő [[barokk]], a [[rokokó]] és a [[klasszicizmus]] stílusjegyeit ötvözi. A templombelső kialakítása inkább barokkos, de a protestáns hagyományoknak megfelelően díszítése [[Puritanizmus|puritán]]. Az egyházközség csak nehezen tudott kilábalni az erejét meghaladó építkezés adósságaiból, így az [[Orgona (hangszer)|orgona]] csak később (1806-ban) készült el. A vizes talaj miatt a templom boltozatán 1805-ban már repedések jelentkeztek. A templomot végül [[Alföldi Antal]] építészmester ötlete mentette meg, akinek 1831-ben a keleti és az északi oldalakon két-két támpillérrel, valamint a nyugat felől a kollégium falának támaszkodó kettős ívvel s más erősítésekkel sikerült újra összefognia a szétfeszülő boltozatot. A torony ma is látható barokkos hagymakupoláját 1908-ban adták át. A templom fő nevezetessége az a kerek kő, amelyről Dávid Ferenc prédikált. A templom mögött áll az unitárius papilak.<ref name="Gaal41-44"/>

 

A templomtól keletre földszintes polgárházak sora állt, kertjük a Szappany utcáig ért. 1700 körül a templomon aluli harmadik ház volt az utolsó kőépület‚ a továbbiak fából és vályogból voltak. Az unitárius egyház 1895-ig a Berde Mózes utcáig (ma Frederic Joliot Curie utca) tartó összes telket megszerezte. A telkek összevásárlását hosszas előkészítő munka előzte meg. Az 1880-as években az Unitárius Egyház csak úgy tudta fenntartani iskolája színvonalát‚ ha állami segélyt kapott. Ennek egyik előfeltétele a 350–400 diák korszerű nevelésére alkalmas kollégiumi volt. A régi kollégium azonban kicsinek, zsúfoltnak bizonyult. Első elképzelés a régi kollégiumi épület bővítése volt, de a szomszédos telkek megvásárlása lehetetlennek bizonyult. 1894-ben határoztak úgy, hogy a templomtól keletre fekvő telkeket vásárolják meg az '''új kollégium''' számára. Az épületet [[Pákey Lajos]] tervezte az akkor divatos [[Eklektika|eklektikus stílusban]], [[reneszánsz]] és ógörög építészeti elemek ötvözésével. Ez az épület Pákey fő művének tekinthető. A bontási munkálatok 1899-ben kezdődtek, az új épületet 1901-ben adták át. Az új kollégium egyben az unitárius egyház központi irodáinak is helyet nyújtott. Itt alakítottak ki püspöki fogadószobát‚ tanácstermet‚ majd más jellegű néhány irodát. Az 1948-as tanügyi reform után az épület nagy része állami tulajdonba került‚ s benne állami fiú-középiskola működött. Ez sokáig a 7-es számot viselte‚ majd 1957-ben Brassai Sámuelről nevezték el. 1977-től ipari líceum lett fémmegmunkálás profillal. 1962-től 1985-ig német nyelvű általános iskola és óvoda is volt az épületben‚ 1985-től a líceumi osztályok román és magyar tagozattal működtek. Esti tagozata a legnagyobb volt Kolozsváron. Az [[János Zsigmond Unitárius Kollégium|Unitárius Kollégium]] 1993-ban indult újra, majd 2003-ban felvette a ''János Zsigmond'' nevet.<ref>{{opcit|n=Gaal Gy.|o=47-52}}</ref>