„Üregi nyúl” változatai közötti eltérés

Az állat eredetileg az Ibériai-félszigetről származik. Már a [[Római Birodalom|római]] korban megkezdődött háziasítása, mert zsenge húsát igen nagyra értékelték. Minthogy elejtése nehéz volt - a [[lőpor]]t Európában még sokáig nem ismerték -, a nyulakat a kizárólag számukra berendezett nagy karámokban, az úgynevezett ''leporáriák''ban tartották. Az embriók és az újszülött kölykök különleges csemegének számítottak. A nyúltartással akkoriban sokat foglalkoztak. Ez folytatódott a [[középkor]]ban is, ugyanis a szopós nyúl engedélyezett böjti eledelnek számított. A faj [[Közép-Európa|Közép]]- és [[Nyugat-Európa|Nyugat-Európában]] ilyyily módon az ember segítségével terjedt el. A kolóniák először csak a „nyúlketrec”-ekre korlátozódtak, de az elszabadult példányok hamarosan vadon élő állományokat hoztak létre. Mai elterjedése tehát lényegében honosítás eredménye. Az utolsó két évszázadban ráadásul tengerentúli országokba is betelepítették, méghozzá olyan sikerrel, hogy Ausztráliában valóságos irtóhadjáratot indítottak a jövevények ellen, mivel lelegelték a füvet a [[juh]]ok elől.