„Izraelita honfoglalás” változatai közötti eltérés

Ez a szócikk '''az izraeliták ókori honfoglalásáról''' szól az [[Ószövetség]] és a régészeti leletek alapján.

Ez idő táján jelentek meg Kánaántól északra és ÉK-re az [[Arámok|arámok]] és alkottak kisebb államokat. Az izraelitákkal közel egy időben az ún. [[tengeri népek]] özönlötték el Kis-Ázsiát és a [[Hettita Birodalom]] megsemmisítése után dél felé nyomultak a tengerpart mentén. A tengeri népek közé tartoztak a [[Filiszteusok|filiszteusok]] is, akik Palesztina partvidékén telepedtek le és később az izraeliták legerősebb ellenségévé váltak.

A Biblia két szakaszra osztva írja le az ''ígéret földje'' elfoglalását. Az első a [[Jordán (folyó)|Jordán]]tól keletre eső országrész meghódítása volt, még [[Mózes]] életében. <ref>4. Móz. 21, 21-35</ref> [[Amoriták|Amorita]] települések voltak itt: Szihón és Óg királyok országai. Erdők és legelők borították ennek a vulkanikus eredetű hegyvidéknek a termékenyebb részét. Itt [[Manassze|Manassé]] törzsének egyik fele, továbbá [[Rúben (Biblia)|Rúben]] és Gád törzse telepedett meg. Várost keveset találtak itt az izraeliták.

Közben Mózes meghal, eltemetik a [[Nébó-hegy|Nébó-hegynél]]nél, és [[Józsué könyve|Józsué]] lesz az új vezető.

A honfoglalás igazi küzdelmei ezután kezdődnek. A Jordán folyón csodálatos módon, száraz lábbal kelnek át. <ref>Józs. 3, 14-17</ref> Ezt a történést nem szükséges a korábbi Vörös-tengeri csoda kopírozásának tartani. Újabb kori, 20. századi feljegyzés is van arról, hogy a [[Jordán (folyó)|Jordán]] kanyargós alsó szakaszánál a meredek löszpart omlásai elő tudnak idézni rövidebb-hosszabb ideig történő elzáródást. A csodákhoz Isten sokszor természeti jelenségeket használ fel, s a csoda az, hogy e jelenségek éppen akkor következnek be, amikor nagy szükség van rájuk.

A folyón való átkelés után ott állnak [[Jerikó]] városánál, Kánaán kapujában.

Jerikónak, az ősrégi városnak az elfoglalását úgy írja le [[Józsué könyve]], hogy annak városfalai maguktól omlottak le az izraeliták előtt,<ref>Józs. 6. rész</ref> amit egyes mai magyarázók egy fölrengéssel próbálnak összekapcsolni. Ami több, az ásatások során meg is találták a hajdani városfal egy részét, kifelé dőlve, amelyet tehát nem ostromgépek zúztak be. A romok közt talált kerámia és egyéb tárgyi emlékek alapján azonban azt feltételezik, hogy ez a várfal már Kr. e. 1550 táján elpusztult, s azóta a város nem is épült teljesen újjá. Az izraeliták feltételezett 1200-as évekbeli honfoglalása idején azonban Jerikó helyén már csak egy kisebb település lehetett, ez alapján a városfalak leomlásának emléke bizonytalan módon kapcsolódott hozzá.

A várost szent háborúban (''chérem'' = Istennek szentelt; átok) <ref>Móz V. 20, 13-18</ref> foglalják el, ezért élőt, élettelent, mindent megsemmisítenek benne.

A Biblia alapján Aj férfiai a város elfoglalására küldött {{szám|3000}} izraeli katonát először megfutamítják. Isten nem segítette meg őket, mert nem mindegyikőjük engedelmeskedett korábbi parancsának. A második támadáskor kicsalják Aj harcosait a megerősített városból és tőrbe csalják őket, majd elfoglalják a várost és minden lakójával együtt elpusztítják.

Aj városának elfoglalása után Józsué és népe oltárt épít és áldozatot mutat be Istennek. A [[Garizim]]-hegyről hangzanak el az áldások a zsidó népre, míg vele szemközti Ebál-csúcsáról az átkok - ha a nép nem követi [[JHVH|Jahve]] parancsolatait. <ref>Józs. 8, 30-35</ref>

A [[Gibeon|gibeon]]iták mikor meghallják, hogy milyen sikereik voltak eddig az izraelitáknak, cselhez folyamodnak. Azzal az ürüggyel, hogy Kánaántól messzi országból jöttek, szövetségre lépnek Józsuéval, "hogy hagyja őket életben". Amikor végül a csalás kiderül, az izraeliták tiszteletben tartják a szövetséget, de egyfajta rabszolgákká teszik őket.

A honfoglalási harcok nagy illusztrációját [[Bétel (Palesztina)|Bétel]] városának a feltárt romjai adják. Az itt talált régészeti emlékek ugyanis bizonyítják, hogy a kései [[bronzkor]]ban (Kr. e. 14-13. század) virágzó kánaáni város volt itt, jól megépített, téglapadlóval, csatornázással ellátott házakban jómódú emberek éltek. Ennek a jólétnek hirtelen egy erőszakos pusztítás vetett véget a Kr. e. 1200-as években; a porrá égetett város romjait helyenként másfél méteres hamuréteg borította el. Az e fölé épült új város, meglehetősen primitíven épített házaival, egyszerű használati tárgyaival egy új népcsoport letelepedését jelzi, melynek kultúrája sokkal szegényesebb volt, mint az elődöké. Ez az új népcsoport lehetett a honfoglaló Izráel.

A gyors zsidó előrenyomulástól megrémülve a Kánaán kis királyságai szövetségben egyesülnek. Józsué könyve 10. része beszéli el, hogy Dél-Kánaán öt városának királyai hogyan szövetkeznek: Jeruzsálem, Hebron, Jarmut, Lákis és Eglón. Egyesített csapataikat azonban Józsué leveri. A csata végkimenetelét két mozzanat segíti: Isten természetfeletti csodái. Hatalmas jégeső hull az égből, amely az ellenségből többet megöl, mint az izraeliták, majd a nap megáll az ég közepén és nem nyugszik le jó ideig.

Más városok is maradtak kánaánita kézen ([[Gézer]], [[Bét Semes]], [[Bét-Seán]], [[Megiddó]] stb.) amelyeket a letelepedés során nem sikerült meghódítani - csak később került rá sor - és a kánaánitákat meg kellett tűrniük maguk között az új honfoglalóknak.

A Józsué könyvében leírt honfoglalási harcok tulajdonképpen csak néhány város elfoglalását beszélik el. Nincs beszámoló a Kánaán középső részének meghódításáról.

Józsué könyve 11. részében leírja, hogy az észak-kánaáni városkirályok is szövetkeznek Izrael ellen.

[[Hácór]] (Hazor) a [[Galilea|galileaigalilea]]i hegyvidék keleti peremén, [[Genezáreti tó]]tól kb. 15 km-re feküdt. Ebben az időben itt Hácór volt a legnagyobb város, amelyet még a [[hükszoszok]] építettek ki egyik védőváruknak. A város mostani befolyása egészen a [[Jezréel-völgy|Meggidói-síkság]]ig terjedt.

Hácórt az izraeliták legyőzik, a várost tűzzel égetik fel és a szövetséges városokat ugyancsak elpusztítják.

[[File:12_staemme_israels12 staemme israels.png|bélyegkép|280px|'''A 12 izraelita törzs''' letelepedésének elhelyezkedése, Józsué könyve alapján (mielőtt Dán törzse É-ra került)]]

A régészeti feltárások alapján ez a hatalmas város, amely becslések szerint {{szám|40000}} lakost is magába fogadhatott, a nyomokból láthatóan a Kr. e. 13. század végén teljesen elpusztították. Egyik részét, az. ún. alsóvárost soha nem is építették újjá, a felsővárost is csak kisebb és szerényebb igényű nép szállta meg: Béthelhez hasonlóan a jól megépített, magasabb kultúrával berendezett házak helyébe itt is rendszertelenül, sokkal egyszerűbben épített házak kerültek. Jóval később, csak [[Salamon zsidó király|Salamon király]] idejében lett ismét jelentősebb város Hácór.

Kánaán meghódítása után Józsué sorsvetés útján felosztja a területet a 12 törzs között - még azokat a területeket is, amelyeket nem hódítottak meg, sőt - a bűneik miatt - sohasem kerültek az izraeliták kezébe.

(Talán szerepet játszott ezekben [[Jákob (Biblia)|Jákob]] próféciája is.) <ref>Simeon és Lévi atyafiak .... eloszlatom őket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben. I. Móz. 49, 5-7</ref> <br />

[[Júda (Biblia)|Júda]] Kánaán déli részén kap örökséget, a kicsi [[Benjámin (Biblia)|Benjámin]] törzse Jeruzsálem (Jebúsz) környékén, [[Efraim (Biblia)|Efraim]] Kánaán közepén. Tőle északra [[Manassze|Manassé]] törzsének fele. [[Izsakhár]], Áser, Naftáli és [[Zebulon (Biblia)|Zebulon]] törzsei a távoli északra kerülnek ([[Galilea]] és környéke vidékére). Dán törzse sokáig bolyong, végül ők is északon telepednek le.

Gilgál után [[Siló (település)|Siló]] lesz a vallási központ. Itt helyezték el a [[Szent sátor|szent sátor]]t a [[Frigyláda|szövetség ládájával]] (frigyláda) együtt. [[Szikem]] pedig az országos gyűlés helye lett.

{{Sablon:Izráel 12 törzse}}