„Múmiakutatás” változatai közötti eltérés

A legtöbb múmián (legkönnyebben azokon, amelyek kiszáradtak, megfagytak vagy más természetes módon mumifikálódtak, de a mumifikált testeken is) meg lehet állapítani korábbi betegségeit, sérüléseit, fejlődési rendellenességeit. Felismerhetőek a rosszul összeforrt csonttörések, harci sebesülések és megállapítható a halál oka. - [[V. Ramszesz]] fáraónál, aki i. e. 1157-ben ebben a betegségben halt meg, jól felismerhetőek a [[fekete himlő|himlő]] jelei; [[Sziptah]] fáraónak például ferdén nőtt a lábfeje; az [[Yde-i lány]] pedig gerincferdülésben szenvedett.

A kutatók többször találtak az egyiptomi múmiákban olyan [[élősködők]] nyomait, amelyek a [[bilharzia féreg]] okozta betegség, a [[malária]] és a [[tuberkulózis]] kórokozói – ezért tudjuk, hogy ezektől a betegségektől már a történelem előtti időkben is szenvedtek az emberek. A múmiák belső szerveinek vizsgálata bebizonyította, hogy a régmúltban szinte minden ember szenvedett a különböző bél[[paraziták]]tól. Ilyen élősködőket találtak még a lápi természetes múmiáknál és a híres jégmúmiánál, [[Ötzi]]nél is. A mai kutatási módszerekkel már meghatározhatóak a betegséget okozó [[baktériumok]] DNS-ei, vagy a szervezet által termelt [[antitest]]ek is. Ezen elemzésekből tudjuk, hogy a múlt legjellemzőbb betegségei a fentieken túl a [[fekete himlő|himlő]] és a [[vérmérgezés]] voltak.