„Éntudat” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
11. sor:
Az antropozófia szerint az ún. érzékfeletti tudatállapotokban az éntudat is megtartható, sőt jelenlétének intenzitása fokozható; kiterjeszthető az álom nélküli alvásra is, sőt tudatfolytonosság is létrehozható.
== Éntudat A teória értelmezése szerint ==
[[A teória]] értelmezése szerint az éntudat gondolatok összessége, az elme reakciója a külvilágra, védekező mechanizmus, mellyel elkülöníti magát a külvilágtól. Működése reflexszerű: az agy önműködően reagál a külvilágra, legtöbbször [[indulat|indulatok]] segítségével. A működési mechanizmusát a múltban történt, meg nem értett dolgok, vagyis a törések határozzák meg. Az éntudatnak mint védekező rendszernek jellemzője, hogy nem létezik folyamatosan, csak akkor és ott érhető tetten, ahol és amikor a külvilágra reagál.
Működését legkönnyebben megérteni talán a kialakulásán és fejlődésén keresztül lehet:
* Születéskor a gyermek nem rendelkezik éntudattal, nem különíti el magát a külvilágtól, önmagát a valóság részeként éli meg, egyensúlyban van a valósággal.
* Ahogy egyre több inger éri, azok egy részét úgy értelmezi, hogy azok a valóság egy pontja felé mutatnak, őfelé. Néven szólítják, megérintik, figyelmet kap.
* Eljut arra a pontra, ahol azt kezdi gondolni, hogy a külvilágból érkező ingereknek ő a középpontja – itt pedig megtörik az egyensúly a valósággal, hiszen az, hogy ő középpontja valaminek, az csupán a képzeletben van, nem valóságos. Ez a momentum tekinthető az éntudat kialakulási pontjának.
* A kialakuló éntudat gyűjtögetésbe kezd. A tárgyak, információk, ingerek, emlékek, tudásanyag, élmények, visszaigazolások birtoklása (ami szintén nem valóság, a birtoklás is csupán gondolati szinten értelmezhető) által igyekszik önmagát létezővé tenni, megerősíteni a saját létezését. Mivel az összegyűjtött dolgok segítségével határozza meg magát, azok számára értéket képviselnek, és céljává válik, hogy megvédje mindazt, ami az övé.
* A beérkező ingerek között van olyan, amit nem ért meg, mert nincs eszköze hozzá. Ezeket törésként éli meg, negatívnak minősíti és elraktározza. Ha legközelebb ehhez hasonló inger éri, megpróbálja megvédeni magát tőle, többnyire valamilyen [[indulat|indulattal]]. Ezeket az indulatokat az agy automatikusan indítja, reagál a külvilág ingereire. A védekezés akkor is aktív marad, amikor már meglennének az eszközök a kérdéses törésként megélt inger megértésére.
* Ezek a törések alkotják az éntudat, a védekező rendszer falát. Kb. 2-5 éves korra annyi törés éri a gyermeket, hogy a védekezőrendszer körbezáródik, onnantól teljesen különválasztja magát a külvilágtól.
* Pubertáskorban a rendszer befelé is bezárul, vagyis az ember az érzésektől is elzárja magát.
A gyűjtögetés, a védekezés továbbra is folyik, az éntudat tartalma cserélődhet, bővülhet is bizonyos szintig, az egyén pedig azonosítja önmagát a védekező mechanizmussal.
== Hivatkozások ==
17 ⟶ 32 sor:
* [http://www.szellemtudomany.hu/vashop.php?cmd=group&gr=2&page=6&book=80&sto=wiew (Rudolf Steiner: A szabadság filozófiája)]
* [http://www.szellemtudomany.hu/vashop.php?cmd=group&gr=2&page=4&book=21&sto=wiew (Rudolf Steiner: A magasabb világok megismerésének útja)]
== Források ==
* Török-Szabó Balázs: A teória Könyvpont Kiadó, 2015, ISBN 978 615 5436 11 6
{{csonk-filozófia}}
| |||