„Szilágyi Sándor (történész)” változatai közötti eltérés

a
a (nemz. kat.)
Középiskolai tanulmányait szülőföldjén folytatta, majd [[1841]]-től négy év alatt elvégezte a bölcseleti és jogi tanfolyamot, ahol az utolsó évben a felsőbb [[szintaktika]]i és a [[retorika]]i (4. és 5.) osztályokban a német nyelv tanításával is megbízták. Ez idő alatt tanult meg franciául. [[1845]]. június 26-án a kolozsvári törv. királyi táblán hartzói Gálfalvi Imre ítélőmester mellett írnoknak esküdött fel. [[1846]]. július 8-án a királyi főkormányszéki írnokok közé vették fel és itt különböző hivatali ágakban gyakornokoskodott. December 28-án tiszteletbeli hites jegyzővé, [[1848]]. február 9-én főkormányszéki fogalmazógyakornokká nevezték ki.
 
A márciusi események után mint [[nemzetőr]] egy ideig az élelmezési osztálynál szolgált. Kevéssel ezután, Kolozsvárt elhagyva [[Pest (történelmi település)|Pest]]re ment és itt a [[Pesti Hírlap]] és ''[[Életképek]]'' munkatársa lett, de nem tartózkodott itt állandóan, hanem időközben megfordult [[Szeged]]en és több vidéki városban is. A [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] után visszatért Pestre. Itt egész idejét irodalmi munkásságának szentelte. [[1850]]-ben [[Magyar Emléklapok]] címmel folyóiratot alapított, hogy így maga körül koncentrálja a szétszórt írói erőket. Az év első felében hat füzet jelent meg belőle; aztán Szilágyi maga adta ki ezt a folyóiratot, de csak az első füzet jelenhetett meg, mert a példányok nagy részét a [[rendőrség]] elkobozta s a vállalatot betiltotta. Ennek folytatása volt a [[Magyar Írók Füzetei]], melyet szintén Szilágyi adott ki és szerkesztett 1850 második felében; ebből is csak négy füzet jelent meg, mert ezt is betiltották. (Ez a négy füzet ''Magyar Írók Albuma'' címmel külön is megjelent). Folytatása volt a [[Pesti Röpívek]], magyar írók füzetei a szépirodalom, társasélet és divat köréből; ezen hetilap megindult 1850. október 6-án és a 10. száma, mely [[Pesti Ívek]] cím. alatt jelent meg, volt az utolsó, miután a 11. számát betiltották. A szerkesztőt már előbb egy ízben kitiltották Pestről, aminek visszavonását atyja, a hivatalos ''[[Magyar Hírlap]]'' szerkesztője, csak nehezen tudta kieszközölni, s most a [[haditörvényszék]] elé állítással is fenyegették, ha a szerkesztést folytatná. Tehát ha heti folyóiratot nem adhatott ki, irodalmi évkönyvet szerkesztett ''Nagyenyedi Album'' címmel (1851. Budapesten, melynek második kötetét elkobozták. Előfizetőit később ''Nők Könyve'' 1853. című almanachchalalmanachhal kárpótolta, tartalmát az elkobzott II. kötetből állította össze). 1851 júliusában tett ugyan még egy kisérletetkísérletet a Pesti Füzetekkel, de ez sikertelen volt, csak egy szám jelent meg belőle, ezt is elkobozták és folytatására nem nyert koncessziót.
 
[[1852]]. szeptember 20-án a [[kecskemét]]i református kollegiumbakollégiumba a matematika tanárának választották meg. [[1853]]. június 4-én a [[nagykőrös]]i egyháztanács meghívta a földrajzi és történeti tanszékre. Ezt a meghívást készséggel elfogadta, mert pesti munkatársai közül: Arany, [[Mentovich Ferenc]], [[Szabó Károly (történész)|Szabó Károly]], Salamon, Ballagi itt tanítottak; meg is maradt ebben az állásában 14 évig (1853–67); a két említett tantárgyakon kívül Arany eltávozása után a magyar irodalmat, a 60-as évek elején a jogi tantárgyakat is tanítva és Báthori Gábor püspök mellett egy ideig titkári teendőket is végezve. A tanításon kívül az irodalom terén is működött. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] [[1857]]. december 15-én választotta levelező tagjává ([[1873]]. május 21-én rendessé; az irodalomtörténeti és történettudományi bizottságoknak is tagja volt). [[1867]]. június 16-án [[Eötvös József (író)|báró Eötvös József]] miniszter a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz titkárnak nevezte ki, s ezután egyszersmind több évig tanította a [[Ludovika Akadémia|Ludovika Akadémián]] a történelmet.
 
Pestre költözése után még nagyobb buzgalommal látott a történetíráshoz és forrásművek sajtó alá rendezéséhez. Több ízben tartott emlékbeszédet az Akadémia elhunyt tagjai fölött. [[1875]]. október 6-án a magyar történelmi társulat titkárának választotta s az 1875. évfolyam 8. füzetétől kezdve [[Századok (folyóirat)|Századok]] című folyóiratának szerkesztését is rábízta. A társulat anyagi és szellemi fejlődése körül elévülhetetlen érdemei vannak. Ő indította meg [[1878]]-ban a ''Történelmi Tár'' című évnegyedes folyóiratot, [[1885]]-ben pedig a ''Magyar Történelmi Életrajzok'' című vállalatot (1889–1899), amely évi öt füzetben jelentetett meg nagyobb történelmi tanulmányokat.