„Pünkösdizmus” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
át kellene fogalmazni az egészet!
Nincs szerkesztési összefoglaló
3. sor:
A mozgalom követői fontosnak tartják az [[Isten]]nel való közvetlen és személyes megtapasztalásokat, élményeket. Fő jellemzői a [[Jézus Krisztus]]ba vetett hit és a megtérés (metanoein) mellett a [[Szentlélek]]ben való alámerítkezés (baptizo), melynek különböző bibliai jelei lehetnek.
 
A [[20. század]] elején útjára indult pünkösdi–karizmatikus mozgalom az istenismeretbenIsten-ismeretben, a keresztény életben és szolgálatban a [[Szentlélek]] [[biblia]]i szerepének helyreállítását célozta meg. Mára már [[egyháztörténet]]i és [[vallásszociológia]]i ténnyé vált, hogy az [[1901]]. [[január 1.|január 1-jén]] útjára indult mozgalom azóta a [[világtörténelem]] legnagyobb keresztény ébredését és megújulását hozta el. Ez az ébredés, amely ma is tart, ha szellemi intenzitásában nem is, létszámában már eddig messze felülmúlta még az apostolok tevékenysége nyomán az első századok [[Római Birodalom|Római Birodalmában]] végbement szellemi forradalmat is, amelyben megszületett a kereszténység, s amely minden későbbi újjáéledés legfőbb mintája lett.
 
A mozgalom alaptétele lett [[Jóel könyve|Jóel próféta kijelentése]], amely szerint: „lészen az utolsó napokban, azt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És az én szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből és prófétálnak” ([[Apostolok cselekedetei]] 2,17–18).