„Constantinusi adománylevél” változatai közötti eltérés

Valószínűsíthetően a hamisítvány-gyűjteményt és a hamis adománylevelet is, néhány művelt egyházi férfiból álló munkaközösség a [[reims]]i érsekség területén hozta létre 847-852 között. Szerzőként Isidorus Mercatort tüntették fel, akit a középkorban [[Sevillai Szent Izidor]]nak tartottak.<ref>[http://www.keresztenymagyarorszag.hu/tortenelem/egyhaztortenet/A+korai+k%F6z%E9pkor/4.+r%E9sz%3A+A+p%E1pas%E1g+sorsa+a+reformp%E1p%E1k+fell%E9p%E9s%E9ig A pápaság sorsa a reformpápák fellépéséig], keresztenymagyarorszag.hu</ref> <ref>[http://www.szentgellert.hu/vedoszent.html Az informatika és az Internet védőszentje Sevillai Szent Izidor], szentgellert.hu</ref> A hamisítás tényét a neves humanista, [[Lorenzo Valla]] bizonyította be, amivel lényegében megalapozta a [[Filológia|filológiát]]. Az oklevél ennek ellenére felbecsülhetetlen forrás, mivel tartalmazza a koraközépkori pápaság ideológiáját, illetve a XI. századig rendezte az egyházi és világi hatalom viszonyát. Az adománylevélben I. Constantinus egyes szám első személyben adja elő betegségének, csodálatos gyógyulásának és megkeresztelésének, végül a hálából ezért a pápaságnak adott adományainak történetét.

''„Azért, hogy a papi föveg ne értéktelenedjen, hanem ékesebb legyen, mint az evilági császárság méltósága és dicsőségének hatalma, íme, így palotánkat (ahogy említettük), mint Róma városát, egész Itália és a nyugati területek provinciáit, vidékeit és városait a gyakran mondott legboldogabb főpapnak, a mi Szilveszter atyánknak, egyetemes pápának átadva és örökítve az ő, vagy főpapi utódai hatalmának és uralmának szilárd császári ítélettel, ezen császári levelünk és ünnepélyes rendeletünk révén adjuk rendelkezésre és a római szentegyház fennhatóságában való állandó megmaradásra.”'' <ref>[http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/kozepkori-egyetemes/ch03s16.html Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény], tankonyvtar.hu</ref>

Bár az adománylevél hangsúlyozza, hogy a pápa a császártól kapta az adományt, ugyanakkor az is kiolvasható a dokumentumból, hogy a császár csak elismerte Isten akaratát ezzel - Róma kitüntetett szerepét a kereszténységben ugyanis az jelzi, hogy itt található a két apostolfejedelem sírja. A továbbiakban, az [[invesztitúraharc]]ban inkább ez utóbbi vált a pápaság uralmi törekvéseinek [[Dictatus_papaeDictatus papae#Magyarul|hivatkozási alapjául]], mint a császári adományozás.

Piti Ferenc valószínűsíti, hogy az adománylevél a feltörekvő Karolingok és a Bizánctól függetlenedni akaró pápaság közötti megállapodás része lehetett. A [[Karoling-ház|Karoling-dinasztia]] le akarta tenni a [[Merovingok|Meroving uralkodót]] a trónjáról, és szüksége volt egyházi legitimitásra. A bizánciak és [[Aistulf longobárd király|longobárdok]] által szorongatott pápaságnak pedig védelmezőre volt szüksége. A koronázásért cserébe a pápa megkapta az adománylevélben biztosított kiváltságokat és védelmet a [[frankok]]tól. Ezt valószínűsítik az okirat hivatkozásai aktuálpolitikai eseményekre: a császár például megtekintheti az apostolok képmását, ami üzenet és állásfoglalás a [[Képrombolás|képrombolásbaképrombolás]]ba merült Bizánc számára. Ugyanilyen állásfoglalás a császár gyakori hitvallása is, mellyel megerősíti a [[Nikaia–konstantinápolyi hitvallás]]ban foglaltakat, szemben a [[Akakiosz konstantinápolyi pátriárka|konstantinápolyi pátriárka]] által kiadott állásfoglalással, mely engedményeket tesz a [[Antikhalkédóni egyházak|miafizita]] irányzatnak. Az adománylevélben foglalt császári magatartás egyes elemei mintává váltak: [[III. Pipin frank király]] szintén az apostolok sírjára helyezi a pápaság birtokait biztosító iratot, amellyel ''visszaadja'' a pápaság birtokait, majd lovászfiúként szolgál neki. A pápa lovának vezetése pedig a későbbi császári koronázás egyik szertartási elemévé vált.