Főmenü megnyitása

Módosítások

Amikor 80 millió évvel ezelőtt a Gondwana-lemezben keletkezett törésvonal mentén Új-Zéland elszakadt a kontinenstől és közöttük fokozatosan kialakult a [[Tasman-tenger]], egész területének felszíne erősen lekopott volt, és a mai Norfolk-hátságon át összeköttetésben állt Új-Kaledóniával. 60 millió évvel ezelőtt, a paleocén kezdetén ez a földdarab elérte jelenlegi, 1800 kilométeres távolságát Ausztráliától. 40 millió évvel ezelőtt a kéregmozgások következtében megszakadt a kapcsolat Új-Kaledóniával.{{refhely|azonos=M22}}
 
A harmadidőszak elején, az [[eocén]]ban a szárazulat egy részét elöntötte a tenger, és mészkőrétegeket rakott le. Ezekben alakultak ki a ma látható szép [[cseppkő]]barlangok.{{refhely|azonos=B561}} Az [[oligocén]] kezdetére a mai Új-Zéland jelentős részét elborította a sekély tenger, amiből hosszú, lapos szigetek emelkedtek ki. A hegyi tájak teljesen eltűntek, és a kisebb földdarabokon számos faj kihalt a megmaradt kevés élőhelyért folyó küzdelemben, erősen csökkent a biodiverzitás. Nagy valószínűséggel ezekben a kisebb szigeti környezetekben fejlődtek ki az új-zélandi alacsonyabb rendű élővilágnak, így a csigáknak azon endemikus fajai is, amelyek elterjedése csak egy-egy szűkebb területre korlátozódik a szigetországon belül is. A talaj nem csak erodálódott, hanem el is szegényedett és a felszín sokfelé sziklára és vasbanvasat, valamint bauxitbanbauxitot gazdagtartalmazó kvarchomokra redukálódott.,{{refhely|Molloy|23. o.|azonos=M23}} amit aztán a későbbi vulkáni tevékenység titanomagnetittel gazdagított.{{refhely|Hamill}}
 
A szárazföldi élővilág elszegényedésével párhuzamosan a part menti tengerekben burjánzott az élet. Ekkoriban, a [[miocén]] kezdetén Új-Zéland éghajlata trópusi volt. Ekkoriban alakult itt ki a nikaupálma (''Rhopalostylis sapida'') endemikus faja, a vízparton mangrove-erdők nőttek. Az északi részeken [[Virágállatok|korallok]] telepedtek meg a tengerben. Ez a helyzet azonban földtörténeti szemmel nézve nem tartott sokáig. A miocén végére a kontinensvándorlás folytatódásával az [[Antarktisz]] elfoglalta mai helyét, és az ott óriási szárazföldi területen kialakuló sarkvidéki hideg az egész dél félgömb éghajlatára meghatározó hatással lett. Maga Új-Zéland is délebbre csúszott, és kialakult a ma is jellemző hűvös-mérsékelt éghajlata.{{refhely|azonos=M23}}
77 014

szerkesztés