„Önéletrajz Erdélyben” változatai közötti eltérés

Történeti szempontból, az általános műfajelméleti meggondolásokat figyelembe véve, a romániai magyar önéletrajz az [[1980-as évek]]ig nagyjából azt a képet mutatja, amelyet az [[Emlékirat-irodalom Erdélyben|emlékirat]] tágabb keretei között megrajzoltunk. A diktatúra utolsó évtizede azonban még a fenti, öncenzúrát vállaló formában sem kedvezett már a műfajnak. [[Veress Pál (politikus)|Veress Pál]] visszaemlékezés-sorozatának negyedik kötete (''Vajúdó évek – sorsdöntő napok'') még megjelenik 1981-ben, úgyszintén a [[Látó Anna|Látó Annáé]] (''Honvágyam hiteles története'') és [[Horváth István (költő)|Horváth István]] töredékben maradt visszaemlékezése (a ''Kipergett magvak'' c. [[posztumusz]] kötetben), majd 1982-ben [[Méhes György (író)|Méhes György]] ''Bizalmas jelentés egy fiatalemberről'' c. "regény"-e és a festő Incze János Önarcképe, de aztán a műfaj jelenléte a romániai magyar könyvkiadásban már csak az újra kiadásokra (egyes műveknek a [[Romániai Magyar Írók sorozat]]ba való beemelésére) korlátozódik (Kacsó Sándor, Nagy István, [[Szántó György (író)|Szántó György]], [[Majtényi Erik]], [[Szilágyi András]]); újat a széki Kocsis Rózsi "regény"-nek címzett népi önéletírásán (''Megszépült szegénység'', 1988) és [[Fodor Sándor (író)|Fodor Sándor]] kötetén (''Ki ez a...? Egy önéletírás műhelyforgácsai'', 1989) kívül nem tud felmutatni. Ellenben annál több, a cenzúra tiltása miatt asztalfiókban maradt vagy csak [[Magyarország]]on megjelent mű: Kacsó Sándor önéletrajzi visszaemlékezéseinek harmadik, a [[Vásárhelyi Találkozó]]tól a [[Zsilvásárhely|Târgu Jiu]]-i lágerből való szabadulásig terjedő kötete (''Nehéz szagú iszap felett''. Budapest, 1986), [[Balogh Edgár]]nak a népi demokrácia börtöneiben eltöltött éveit idéző könyve (''Férfimunka.'' Budapest, 1986), [[Bethlen Béla]] könyve (''Észak-Erdély kormánybiztosa voltam.'' Budapest, 1989).