„Antimon” változatai közötti eltérés

egy bájt törölve ,  4 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
(embed {{Nemzetközi katalógusok}} with Wikidata information)
Vannak bizonyítékok, melyek alátámasztják azt a feltevést, hogy az antimon ismert volt már az ókorban is. Az antimon-szulfidot mint fekete szemöldök- és szempillafestéket használták a korabeli nők a Közel-Keleten. [[Pedaniosz Dioszkoridész]] az antimon-szulfidot ''stimmi'' néven említi, és [[Caius Plinius Caecilius|Idősebb Plinius]] „''stibium''” -ként. Később a „stibium” a fémet jelölte és nem a szulfidot. Dioszkoridész szerint, ha a ''stimmi''t faszénnel hevítik, fém válik ki, pont, mint az ólom esetében. Innen az a feltevés, hogy az antimon ismert volt az ókorban, de összetévesztették az ólommal.
 
Később Constantinus Africanus említi az antimon szót, amit először az arab Geber alkimista használt 800 körül. A szó eredete vitatott. Egyesek szerint az arab ''othmondiṯmid''-bólből származna és Geber használta, mások a görög ''anti'' (ellen) és ''monos'' (egyedül) szóösszetételből származtatnák, mivel az antimon sosem jelenik meg egyedül, hanem más fémekkel együtt, vagy a francia ''moine'' (szerzetes)-ből származna mivel a szerzetesek foglalkoztak ilyen ''mérgekkel'' (ismert volt az antimon-oxid és kálium-bitartarát keveréke, mint hánytató).
 
A XIII. század írásaiban találkozunk az antimonnal egy ötvözetben (réz + 6% antimon) ami „Albertus Magnus aranya”-ként ismert és nagyon jó hamisítvány volt.
Névtelen felhasználó