„Georg Wilhelm Friedrich Hegel” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ AWB
25. sor:
Sváb családban született Württemberg tartományban. Apja Georg Ludwig Hegel számvevőszéki titkár, anyja Maria Magdalena Fromm, rangos polgárcsalád lánya. A stuttgarti gimnázium bevégzése után 1788-ban beiratkozott a tübingeni Stiftbe, ahol teológiát és filozófiát hallgatott, 1793-ban megvédte teológiai disszertációját. Néhány évig [[Bern]]ben és [[Frankfurt am Main]]ban házitanítói munkát végzett, később a [[Jénai Egyetem]]en habilitált. („De orbis planetarum” c. disszertáció 1801. augusztus 27-én.) [[1801]]-től magántanárként [[Jéna|Jénában]] egyetemi előadásokat tartott, [[1805]]-ben rendkívüli egyetemi tanár lett. A [[jénai csata]] zavarai után 1807-ben [[Bamberg]]be ment, ahol újságszerkesztéssel foglalkozott. 1808-tól [[Nürnberg]]ben a Szent Egyed gimnázium rektora és professzora volt, ugyanitt dolgozta ki a ''Philosophische Propädeutik'' c. munkáját, mely azonban akkor csak litográfiában jelent meg. 1816-tól 1818-ig [[Heidelberg]]ben tanított, majd 1818-tól halálig (1831) [[Berlin]]ben.<ref>Simon Ferenc: Hegel élete és filozófiája, Attraktor, Máriabesenyő-Gödöllő 2009. 509-514.</ref>
 
1798-ban publikálta első írását, egy fordítást a Watland (egy svájci terület) politikai viszonyairól. Hegel ehhez a röpirat fordításhoz saját megjegyzéseket csatolt. 1800-ban Schellinggel együtt szerkesztette a ''Filozófia kritikai újsága'' ''(Kritisches Journal der Philosophie)'' c. közlönyt. [[1806]]-ban befejezte első és egyben egyik legjelentősebb könyvét, a ''Szellem fenomenológiájá''t ''(Phänomenologie des Geistes).'' Hegel eleinte mint Schelling követője szerepelt, míg ezen munkájával nemcsak éles birálatot gyakorolt Schelling és iskolája felett, hanem ezen jelentőségteljes munkájában eredeti módszerével, a dialektikával is a nyilvánosság elé lépett.
 
Itt meghatározó élményben volt része: a franciák számára győztes csata után láthatta [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]]t, akit ''„világlélek”''(Weltseele) (azaz a történelem folyamatának megtestesítője) néven titulált levelében.<ref>Briefe von und an Hegel, hrsg. von Johannes Hoffmeister, Bd 1. 120.</ref> Ezt követően [[Nürnberg]]be ment, ahol gimnáziumi rektor lett. Itt fejezte be második legnagyobb művét, a ''Logika tudományá''t, három kötetben ([[1812]]–[[1816]]). A mű hatására meghívták a [[Heidelbergi Egyetem]] [[filozófia]]i tanszékére, ott írta ''A filozófiai tudományok enciklopédiájá''t ([[1817]]).
 
1818-ban azonban Altenstein porosz miniszter közvetítése folytán a [[berlin]]i egyetemen foglalt el állást. Ekkorra a legnagyobb mértékben tekintélyes és befolyásos ember lett, számos tanítványt gyűjtvén maga köré, fényes tevékenységet fejtett ki felolvasásaival. Bölcsészete Altenstein miniszter befolyása által a legtágasabb körökben érvényre jutott és úgyszólván porosz állami bölcsészetté lett.
 
Hegel nemcsak a filozófia főbb diszciplínáiról tartott előadásokat, hanem a [[jogfilozófia|jog-]], a [[esztétika|művészet-]], a [[vallásfilozófia|vallásfilozófiáról]], a [[történelemfilozófia|történelem filozófiájáról]] és filozófiatörténetről is. Könyv formájában megjelent ''A jogfilozófia alapvonalai'' című műve. Első nyugati filozófusként illesztette bele a keleti vallásokat és az [[ind filozófia|indiai filozófiákat]] integránsan filozófiatörténeti és vallásfilozófiai rendszerébe.
176. sor:
=== Hegel gondolkodása a vallásról ===
 
Hegel szerint „a vallás az isteni szellem önmagáról való tudata, a véges szellem közvetítése révén” <ref>G. W. F. Hegel: ''A szellem filozófiája''.</ref>
 
Hegel szembehelyezkedik az addigi filozófiai hagyományokkal, melyek Isten „egy lényegét” egy racionális [[teológia]] keretébe helyezték, vagy amelyek az „egyéni üdvözülésről” beszéltek. Hegel nem választja el az istenfogalmat, annak az emberi történelemben megvalósulásától, hanem ebből alkotja meg Isten „életrajzát”. Isten a történelemben a „maga igazságában” valósul meg. Ez olyan igazság amely a szellem szabadságára támaszkodik.
223. sor:
 
{{DEFAULTSORT:Hegel Georg Wilhelm Friedrich}}
 
[[Kategória:Német filozófusok]]
[[Kategória:Berliniek]]