|
=== Ellenvélemények ===
A Blanchard és munkatársai által javasolt új definíciók hamar heves vitákat váltottak ki a pszichiáterek között. Michael First, a [[Columbia Egyetem]] pszichiáter professzora ellenezte, hogy a hebefília betegségként legyen meghatározva, mivel szerinte nem dönthető el, hogy a serdülők iránti szexuális vonzalom normális vagy kóros állapot-e.<ref name="CPN1">{{cite web |url=http://psychwww.imngclinicalpsychiatrynews.com/fileadminsearch/content_pdfsearch-single-view/cpn/archive_pdf/vol37iss12dsm-v-work-on-paraphilias-begins-in-earnest/70438_mainbe3681e9465af2df65f294c1a901e76c.pdfhtml |title= DSM-V Work on Paraphilias Begins in Earnest |language=angol| accessdate=2015-07-21 |date= 2009-12-01 |publisher=Clinical Psychiatry News |format=pdf}}</ref> Véleménye szerint a médiában évek óta jelenítenek meg serdülőkkel kapcsolatban szexualizált tartalmakat is, és [[evolúció]]s szempontból nem tekinthető hátrányosnak, hiszen olyan egyének iránti vonzalomról van szó, akik már biológiailag termékenyek. Egyben felvetette, hogy a szexuális bűnelkövetők sem mindig tesznek különbséget a serdülőkor előtti, vagy éppen serdülő fiatalokat illetően, és a hebefília, mint mentális betegség bevezetésével az ilyen személyeket tévesen parafilként könyvelnék el, holott lehetséges, hogy egy részük egyszerűen [[antiszociális személyiségzavar|antiszociális]], és opportunista módon választotta ki áldozatait.<ref name="CPN1"/> Ugyancsak kritizálta, hogy a javasolt definícióval sok álnegatív diagnózis is születne, például két áldozat esetén nem minősíthetnék betegnek a vizsgált személyt, de háromnál már igen, amit nonszensznek nevezett.<ref name="CPN1"/> A [[pszichológia|pszichológus]] Bruce Lind szintén bírálta a hebefília, mint betegség jellemzését.<ref name="pmid22739816"/> Szerinte bár a hebefília a mai társadalmi berendezkedésben erősen problematikus lehet, és emiatt esetleg szerepelhetne a DSM V-ben, de a társadalmilag széleskörűen elfogatottaktól eltérő magatartás vagy preferencia önmagában nem jelent mentális betegséget.<ref name="pmid22739816"/> Egyben cikkében felhívja a figyelmet arra, hogy mint sok más, ennek megítélése is koronként változó, hiszen a [[házasság]] kritériumának sokáig nem a felnőttkort, csupán a termékenység elérését vélték mind a [[kereszténység|keresztény]], mind a [[iszlám|muzulmán]] világban, ahol ma sem ritka, hogy 12-14 éves lányokat férjhez adnak.<ref name="pmid22739816"/> Az, hogy a házasságkötés kitolódott a nyugati világban, véleménye szerint inkább az [[Ipari forradalom|iparosodással]] és annak következményeként végbemenő társadalmi átrendeződéssel hozható kapcsolatba. Utal arra is, hogy számos vizsgálat alapján a férfiak többsége alapvetően a fiatal nők iránt vonzódik, olyannyira, hogy számítógéppel a különböző korú nőkre jellemző arányokkal készített digitális arcok közül egy vizsgálatban a férfiak legnagyobb arányban a 14 éves korúakra jellemző tulajdonságok alapján készített arcot nevezték a legvonzóbbnak.<ref name="pmid22739816"/> Továbbá érvként hozza fel, hogy a nők is igyekeznek megőrizni fiatal, pubertáskori jellemzőiket, melyekről tudják, hogy attraktívnak számítanak, így például szőrtelenítik a lábukat, kozmetikumokat használnak, stb.<ref name="pmid22739816"/> Összességében, noha a társadalom ellenségesen viszonyul a fiatalkorúakkal szembeni szexualitáshoz, a szerző szerint annak jelenléte bizonyos értelemben általánosnak vehető.<ref name="pmid22739816"/>
Szintén árnyalja a kérdést, hogy a pedofíliával szemben, ami komoly traumát és személyiségfejlődésbeli zavart idézhet elő a sértett gyermekben, a hebefília traumatizáló jellege jelenleg nem bizonyított.<ref name="pmid22739816"/> Egy 1965-ös vizsgálatban serdülőkorú (12-15 éves) lányok hajlandóságát vizsgálták arra, hogy férfiakkal létesítsenek szexuális kapcsolatot. A kutatásban részt vevő lányok 69 százaléka nem volt alapjaiban elutasító a nem rokonnal vagy ismerőssel folytatott szexuális együttléteket illetően, amit csak 31 százalékuk utasított volna határozottan el.<ref name=Harper>{{cite book|author=Gebhard, P. H., Gagnon, J. H., Pomeroy, W. B., & Christenson, C. V.|title=Sex offenders: An analysis of types. |publisher=Harper & Row|year=1965|location=New York|language=angol|}}</ref> Egy másik, 2014-ben közölt vizsgálatban az első közösülésnek, mint az egyén életének egy meghatározó eseményének a hatásait vizsgálták a fiatalkorú lányok és fiúk esetében. Az aktus élvezetét szem előtt tartva nem találtak lényeges különbséget a tekintetben, hogy az első alkalom hebefil kapcsolatból vagy felnőttként következett-e be, és a hebefil együttlét nem jelentett nagyobb érzelmi megterhelést sem a felnőttkori eseményhez képest.<ref name="pmid24233327">{{cite journal |author=Rind B, Welter M. |title=Enjoyment and emotionally negative reactions in minor–adult versus minor–peer and adult–adult first postpubescent coitus: A secondary analysis of the Kinsey data. |journal=Arch Sex Behav. |volume=43 |issue=2 |pages=285-97 |language=angol |year=2014 |month=February |pmid=24233327}}</ref>
|
