„Hácór” változatai közötti eltérés

'''Hácór''' ([[Héber nyelv|héber]]: תל חצור Tel Hacor) ókori város a mai [[Izrael]] északi részén. Romterülete 6 km-re fekszik Ros Pinnától (רֹאשׁ פִּנָּה‎), a Ros Pinna-Tiberias út mellett. 2005 óta az [[UNESCO]] kulturális [[Világörökség|világörökség]]ének része.

A várost már a középső [[bronzkor]] óta említik az egyiptomi és mezopotámiai szövegek. A rajta keresztül vezető út révén ugyanis nagy kereskedelmi jelentősége volt mindkét irányban. Területét tekintve a legnagyobb volt a [[Kr. e. 2. évezred]]beli [[Kánaán|kánaánikánaán]]i városok között.

Két részből állt, az egyik volt az ún. felsőváros, egy dombon fekvő, jól kiépített és a kora bronzkortól kezdve a [[Hellenisztikus civilizáció|hellenisztikus korig]] (megszakításokkal) lakott város. A másik része volt a domb tövében elterülő alsóváros, amelynek kiterjedése 70 [[Hektár|hektár]] - kb. hatszorosa volt a dombon épült városénak.

Összesen 21 települési réteget elemeztek ki az ásatások eredményeként. Ezek közül a négy legalsó réteg a korai bronzkor közepétől a középső bronzkor első szakaszáig, kb. [[Kr. e. 19. század|Kr. e. 1850]]-ig terjed, mégpedig csak a dombon, a felsővárosban. Majd a következő században terjedt át a település az alsóvárosra és ekkor vált az egész város a [[Hükszoszok|hükszoszok]] birodalmának egyik fontos városává. Maga a város erődrendszerével együtt ismételten újjáépült és virágzott az egész kánaáni korban. Becslés szerint {{szám|40000}} lakosa lehetett. Két kánaáni templom romjai is napvilágra kerültek. Számos kultuszi tárgyat találtak, egy oltárt, áldozati felszerelést, bálványszobrocskákat.

A kánaáni város a [[Kr. e. 13. század]] végén teljesen elpusztult, minden bizonnyal [[A zsidó honfoglalás|Józsué honfoglalása]] következtében. Az új honfoglalók eltörölték a korábbi város kultúráját. Az alsóváros ettől kezdve lakatlan maradt és a dombon is csak kis létszámú, inkább félnomád és igen szerény materiális kultúrával rendelkező izraeli népesség lakott. Csak [[Salamon zsidó király|Salamon király]] idejében épült újjá a város, ettől kezdve megint jelentős hely lett. (Az [[Ószövetség]] említi, hogy Salamon megerősítette [[Megiddó]], [[Gézer]] és Hacor városát. <ref>1. Kir. 9, 15</ref>)

A várost [[Kazamata|kazamáta]]-falrendszer vette körül; a nyugati részen egy erős fellegvár épült, amely századokon át megmaradt.

Hácór az [[Izraeli Királyság]] északi határának közelében lévén, ki volt téve az [[arámok]], majd az [[asszírok]] támadásainak. [[II. Jeroboám]] király idején egy erős földrengés okozott súlyos károkat. (Talán az, amire az ószövetségi Ámós 1,1 <ref>Jeroboámnak, a Jóás fiának, Izráel királyának idejében, két esztendővel a földindulás előtt. Ámós 1,1</ref> és Zak. 14,5 <ref>és úgy futtok, amint futottatok a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban Zak. 14,5</ref> emlékezik.)