„Olaszbástya” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 195.199.105.166 (vita) szerkesztéséről TurkászBot szerkesztésére |
|||
3. sor:
==Története==
[[Konstantinápoly]] ([[1453]]. [[május 29.|május 29-án]]) történt [[Konstantinápoly eleste|eleste]] jelentősen hozzájárult a várépítés fellendüléséhez.<ref name="história"/> A [[Oszmán Birodalom|török]] hatalmának erősödése, területszerző törekvései komoly figyelmeztetést jelentettek. Először a leginkább veszélyeztetett városok mozdultak meg az [[Adriai-tenger]] partján. [[Buda (történelmi település)|Buda]] [[Buda török kézre kerülése|török kézre kerülése]] (1541) után, a [[bécs]]i [[Udvari Haditanács]] a növekvő török veszély elhárítására itáliai építészeket hívott az országba. A [[török hódoltság|magyarországi török uralom]] végéig
A hagyományos [[körbástya]] (rondella) csúcsánál olyan holttér van, ahová nem hatnak a tűzfegyverek, a holtteret a szomszédos körbástyáról nem tudják ágyúval védeni. A támadók itt másszák meg legkönnyebben a falat. Az itáliai haditervezők és várépítők a holttér kiküszöbölésére találták ki a 16. században az ''olaszbástyát,a vagy a kurvák réme,'' amely a falak együttesével alkotta a védőmű rendszert. Egyszerűbb változata az ötszög alaprajzú, ék alakban kifelé álló
Az itáliai erődépítészeti iskola továbbfejlesztett változata az ''ó-olasz'', az ''új-olasz'' vagy a ''[[fülesbástya]]'', amelynél a lövegeket a bástyák homlokfala mögé, a kortinával (le és felfelé haladó lépcsőzet) párhuzamosan kiképzett mélyedésbe (fülbe) helyezték el, fokozott biztonságot nyújtva az ágyúknak és a kezelő személyzetnek. Ezek a várépítési technikák segítették a várfalak védhetőségét. Ezek méretüknél és kialakításuknál fogva több ágyút voltak képesek befogadni. Legfőbb előnyük az volt, hogy alkalmazásukkal sikerült a vár előtti holttereket kiküszöbölni, mivel a bástyákról a szomszédos védmű falsíkja előtti teret is pásztázni lehetett. A belátható terek és védfalak támadásánál a védők nagyban megnehezítették a támadók dolgát. Egy itáliai rendszerű vár bevétele komoly előkészületeket, hosszú időt és nagyobb haderőt igényelt. A várfalak védelmében egy kisebb helyőrség is hosszasan ellenállhatott a sokszoros túlerővel szemben.
| |||