„Léthé” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Görög mitológia kategória eltávolítva; Naiaszok kategória hozzáadva (a HotCattel) |
|||
1. sor:
A '''Léthé''' (magyar forrásokban gyakran ''Léthe'') az alvilág folyóinak egyike a [[görög mitológia|görög mitológiában]]. A [[görög nyelv|görög]] ''lethe'' (λήθη) szó jelentése: ''feledés''. Az ókori hiedelmek szerint a holt lelkek azért ittak a Léthé vizéből, hogy elfeledjék világi életüket a túlvilági élet előtt.
Néhány [[misztériumvallás]] szerint az alvilág kapujában két folyó folyik, a Léthé és a [[Mnémoszüné]]; a Léthéből feledést isznak az árnyak, míg a Mnémoszüné az emlékezés folyója. Aki ebből a második folyóból iszik, mindenre emlékezni fog, és jutalma a mindentudás lesz – de csak kevesek kiváltsága a választás. A két folyó történetét néhány [[i. e. 4. század]]i aranytábla feliratai őrizték meg, amelyeket [[Olaszország]] déli részén Thuriiban, sírok feltárásánál találtak a régészek.
8. sor:
[[Hüpnosz]] az [[alvás]] és [[álom]] istene a Léthé vizébe mártott gallyal altatta el az embereket (nevéből ered számos nyelv "hipnotizálni" szava).
[[Platón]] ''az Állam'' című műve végén, „Er mítoszában” azt írja: „mindnyájan a Léthé lapályára vándoroltak, fojtogató, szörnyű forróságon át, mert nem volt ott semmi fa vagy növény, és este ott ütöttek tábort az Amelész ''(Gondtalan)'' folyó mellett, melynek vizét fazék nem fogja föl. Vizéből mindenkinek innia kellett bizonyos mennyiséget, ám kit esze nem tartóztatott meg, többet is ivott a kelleténél; és aki csak ivott belőle, elfelejtett mindent. Miután elszunnyadtak, és jött az éjfél, mennydörgött és remegett a föld, és most hirtelen ki ide, ki oda lebbent föl, mint a hullócsillag, hogy megszülessék.”
[[Boiótia]]i jóshelyen, [[Trophóniusz]]ban volt két forrás, a Léthé és a Mnémoszüné, amelyek vizéből – a beavatottság szimbólumaként – a jósnak innia kellett minden szertartás előtt, azaz mielőtt az istenek tanácsát kérte.
Az antik korban a [[galícia]]i [[Limia folyó]]ról (Orense megyében Xinzo de Limia közelében [[Spanyolország]]) keringett egy a Léthé mítoszához hasonló legenda, amely szerint aki átmegy ezen a vékonyka folyón, elfelejti korábbi életét. [[I. e. 138]]-ban [[Decimus Junius Brutus Callaicus|Decimus Junius Brutus]] római tábornok törte meg ezt a hiedelmet, amikor parancsa szerint csapataival át kellett kelnie a Limia folyón. Maga ment át elsőnek, majd katonáit egyesével név szerint szólítva hívta át a vízen. Azzal, hogy minden katonája nevére emlékezett bebizonyította, hogy a folyónak nincs semmiféle bűvös hatása.
[[Dante Alighieri|Dante]] ''[[Isteni színjáték]]''ában a Léthé és az Eunoé a [[Purgatórium]] folyói, a bűnök feledésének és a jócselekedetekre való emlékezés jelképei. (''Purgatórium'', XXVIII. 121–132)
Leghíresebb magyar irodalmi említése [[Babits Mihály]] ''A Danaidák'' című versében olvasható. (''„…érzőn, mégis öntudatlan nyujtja lombját mozdulatlan, mozdulatlan és/ sötéten, át a réten,/ át a réten, hol a Léthe (mert e rét a Léthe réte) száz belémosott/ bűnöktől szennyes vízzel, elfelejtett ős bűnöktől szennyes vízzel/körbe folyva nem enyész”''[http://www.om.hu/letolt/retorika/ab/szoveg/komm/danaidak.htm]).
| |||